A szabadkai SenkiHáza hip-hop és rap formáció idén került be a köztudatba, a hét tagú banda ugyan nem jutott el az X-Faktor Mentorházába, de sokan szurkoltak a vajdasági fiataloknak. A SenkiHáza nem csügged, koncerteket, sőt, egy lemezt is tervez a csapat.

A tehetségkutató tapasztalatairól, az október 11-i koncertről, a tervekről, valamint a hamarosan megjelenő lemezről mesélt a Vajdaság Mának Németh Dávid (Bongz) és Papilion Dániel (Deez), a zenekar két tagja.

– Meséljetek az eddigi utatokról!

Dávid: Szerintem egészen mostanáig nagyon kemény munkát végeztünk. Különösen büszkék vagyunk a Van kiút című dalunkra, amely gyakorlatilag az első rendes slágerünk lett, hiszen nagyjából nyolcvanezres a klip nézettsége. Úgy érzem, hogy ezt a zenét nagyon eltaláltuk, azóta is talán ennek van a legnagyobb sikere a fellépéseken. Egy kicsit beleültünk abba a stílusba, abba a hangvételbe, amiben ennek a zenének a szövege íródott. Ez egészen addig tartott, amíg nem hoztuk létre az élőzenekaros formációt. A koncertjeinken az alapzenét felváltotta a gitár és a dob, ezáltal pedig sokkal izgalmasabb lett a fellépés nekünk és a közönségnek egyaránt.

– Akár az élőzenekaros verziót tekintjük, akár az alapzenét, gyakorlatilag elsők vagytok Vajdaságban, akik hivatásszerűen foglalkoztok rap zenével. Ti hogyan látjátok ezt?

Dávid: Igen, akárhogy tekintjük, elsők vagyunk. Van ennek sok-sok pozitív, de ugyanakkor negatív oldala is. Amikor nekikezdtünk ennek az egésznek, rengeteg kritikát kaptunk. Persze fel voltunk rá készülve, és nem tántorított el minket attól, hogy valami újat, valami színeset vigyünk a vajdasági fiatalok életébe. Attól függetlenül, hogy mi voltunk az elsők ezen a téren nem azt jelenti, hogy az egyetlenek is szeretnénk maradni. Én személy szerint nagyon örülnék neki, ha fel-felbukkannának feltörekvő rapperek, akik komolyan gondolják a zenélést. Mindegy nekem, hogy kanizsai, zentai vagy szabadkai, a lényeg, hogy vajdasági legyen. Nem tekintjük elsődleges célnak azt, hogy hírnevet szerezzünk, inkább demonstrálni szeretnénk ezeket a dolgokat, hogy jó irányba haladjon, de ehhez mindenképp az kell, hogy legyenek vállalkozó személyiségű emberek. Egy új alapot szeretnénk létrehozni, amivel lehet és érdemes is foglalkozni.

– Mit gondoltok, mi szükséges ahhoz, hogy ez a zenei vonal, amit elindítottatok tovább tudjon haladni? Szükség lenne egy tehetségkutatóra itthon?

Dávid: Nem hinném, hogy a tehetségkutató verseny lenne a legjobb megoldás arra, hogy előtérbe kerüljenek a még fel nem fedezettek. Szerintem ezek a versenyek elég egysíkúak és egyébként sem tudnánk kifejezetten erre a stílusra megfelelő számú embert találni. Vannak Magyarországon ilyen, direkt a rap zenére irányuló megmérettetések. Ilyen például a Told a Májkot elnevezésű hip-hop tehetségkutató verseny, ami eddig négy alkalommal került megrendezésre, mi ebből hármon vettünk részt és egy alkalommal sikerült bekerülnünk a középdöntőbe is.

– Szerintetek mi a helyzet itthon a rap zenével, milyen vázlatképet tudnátok adni a szerbiai hip-hopról?

Dávid: A vajdasági magyar hip-hop és rap zene fejlődik, és mi ehhez próbálunk nagymértékben hozzájárulni. Tulajdonképpen úgy írnám le a pillanatnyi helyzetet, mint amikor nyitsz egy kávézót, amiben alig vannak poharak, székek, asztalok, nincs csapos, és ha valaki már egy dologban segít neked, vagy donál, akkor már haladsz. Szóval nem csak anyagi támogatás jön jól, hanem minden, ami segíti azt, hogy előrelépjünk. Kaptunk pólókat és sokszor hívtak meg bennünket fellépésekre. Mindez mellett különböző civil szervezetek a lehetőségeikhez mérten anyagilag is támogattak minket. Egy ilyen segítség volt, amikor a teljes útiköltségünket kifizette egy szervezet, hogy el tudjunk utazni Budapestre az X-Faktor tehetségkutató műsor válogatójára.

– Apropó X-Faktor, hogyan jött az ötlet, hogy jelentkezzetek a műsorba?

Dávid: Igazából a kíváncsiság hajtott bennünket. Érdekelte a csapatot az, hogy amit a tévében nézünk már évek óta, hogy néz ki belülről. Milyen érzés, amikor több százan várakozunk arra a három percre, amit a zsűri előtt szerepelhetünk, átélni az izgalmat. Tisztában voltunk vele, hogy nem fogunk elsöprő sikert aratni, hiszen az ilyen jellegű műsorokban a csapatok rendszerint nem szerepelnek a legjobbak között.

– És mik a tapasztalatok? Hogyan néz ki a SenkiHáza szemével a tehetségkutató a kulisszák mögül?

Dávid: A táborban minden a várakozásról szólt. Feszült volt már a hangulat itt a verseny második felében, és mindenki tovább akart jutni. Más versenyzők produkciójából nem lehetett semmit hallani, mert külön mentünk be a próbaterembe, illetve a zsűri elé is. Tehát gyakorlatilag a versenyzők nem tudnak meg egymásról semmit sem szakmailag, legalábbis ami a csapatokat illeti.

– A fellépéseitek alkalmával milyen visszajelzéseket kaptatok a zsűritől?

Dávid: Az első körben nagyon pozitív visszajelzést kaptunk, hiszen mind a négy zsűritag (Szikora Róbert, Alföldi Róbert, Tóth Gabi és Little G) beleegyezett abba, hogy továbbjussunk. A második körben, a táborban pedig nem tetszett nekik igazán, amit összeraktuk. Szerintünk is nagyon kaotikusra sikeredett a produkciónk. De ennek a hátterében az áll, hogy nem volt elég időnk próbálni, hiszen összesen napi félóra gyakorlási lehetőségünk volt. A verseny ezen részén sajnos kiestünk.

– Visszatérve a szabadkai életbe, október 11-e, szombat, Club Mladost, SenkiHáza koncert. Hogyan készültök?

Dávid: A próbákon kívül lényegében nem tudunk semmit sem csinálni, mivel új dalokat most nem írunk, mert a magánéletben mindenki annyira elfoglalt, hogy nem jut időnk a zenélésre. A próbákat és a fellépéseket mindig össze tudjuk hozni, de arra sajnos nem jut idő, hogy új számokat írjunk. Szóval most együtt nem nagyon működünk, viszont külön-külön annál inkább: Daninak (Deez) például a hónap végén jön ki egy szólólemeze, amiről hallottam néhány dalt, és annyit elmondhatok, hogy szerintem nagy sikere lesz.

– Hogyan jellemeznéd a hamarosan megjelenő lemezt? Milyen témákat boncolgatsz az új zenékben?

Dániel: Egy kisebb, bemutatkozó albumról van szó, amit a következő hetekben tervezek megosztani a hallgatókkal, ismerősökkel. Nincs szó teljes függetlenedésről, hiszen SenkiHáza Deez néven fog futni a dolog, szóval mindent a SenkiHázáért! Témailag nem kötném sehova jobban, mint magamhoz és a környezetemhez, Szabadkához. Az idei nyár alatt fogalmazódtak meg bennem ezek a zenék. Kissé eltér hangulatilag az eddig megszokottaktól, indulatoktól mentesen, alkotásvágyból születtek a zenék. Hogy miről szól ez a lemez? Egyes számokban az életfilozófiám rapelem el, észrevételeimet, tapasztalataimat, dalba írom az egész gyerekkoromra visszanyúló kapcsolatomat a szülővárosommal. Úgy is mondhatnám, hogy ez egy útravaló az előttem álló időkre, az elhangzó értékeket fogom képviselni és tartom magam hozzájuk a következőkben is. A projekt teljesen non-profit, elsődleges célom vele, hogy én és a mellettem állók büszkék legyenek rá, valamint akik vevők az általam képviselt stílusra, megismerjenek. Abszolút laza hangvételű dolog, kellemes alapzenéken, nem kívántam elmélyülni komolyabb témákban, csupán egy kis filózásra, lazulásra késztetném a hallgatót és arra biztatom, hogy valósítsa meg céljait.

– Mik a terveitek a jövőben?

Dávid: Most vettünk fel egy új zenét Titok címmel, ami az elkövetkező két hétben hallható lesz. Továbbá a Wemsical civil szervezet által lehetőségünk nyílt egy több hónapon át tartó, havi egy fellépést magába foglaló koncertsorozatra Magyarország különböző pontjain. Ezt a projektet a Lusta bítek nevezetű szegedi rapformációval együtt fogjuk véghezvinni.

Csóka Szabolcs