Ezotériával és különböző new-ages ideákkal áthatott világunkban szinte eredménytelen falra való borsóhányásnak tűnhet minden beszéd a valódi karácsonyról. A „valódi“ jelző kiemelését fontosnak tartom, mert a zűrzavar légkörében rohangáló ember ítélőképessége elködösödött. Ahol nincs lassítás vagy időnkénti megállás, ott minden felszínessé válik. A dolgok értelmének megértéséhez nyugalomra és összeszedettségre van szükségünk. Az elcsendesülés minden keresztény ünnepnek lényeges alkotóeleme. Aki nem tud elcsendesedni, nem is tud igazán ünnepelni. Az elmélyülés a misztériumba való belépés elengedhetetlen követelménye. Az ünnep pedig misztérium. És nem is akármilyen. Igazi isteni rejtély, amely a sejtés boldogságával tölt el.

A karácsonyi előkészület idegölő rohangálásai csak eltávolítanak a titkok szelencéi feltárásának az örömétől, miközben rendületlenül gerjesztik a folyamatosan erősödő fogalom-értelmezési zűrzavart. Korunk emberére az információ kimondhatatlan mennyiségű tömkelege zúdul. Ez nyugtalanná, kapkodóvá, felületessé és kiábrándulttá teszi, mert látja tehetetlenségét. Az információk maguk alá hengerelték, pedig abban remélt, hogy úrrá tud lenni rajtuk. A végén hasonlóvá vált a mohó emberhez, aki mindenfélét összeeszik, de megemészteni már nem tudja. Az étel ízét sem élvezi. Sőt gyomorrontással kell megküzdenie.

Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy korunk embere nem tud ünnepelni. Nemcsak azért, mert a teljesítményre, a termelésre, a haszonszerzésre és az élvezetekre beállított életvitel megöli az ingyenességet és a lét feletti elengedett örömélvezetet, hanem azért sem, mert tudatlanul is rendkívül igényes feladatot vállalt magára: kitaszította Istent az életéből és a világból, s úgy gondolja, hogy neki kell Istent helyettesítenie mindenben.

Tévedését azonban nehezen tudja belátni. Az ember nem helyettesítheti Istent, bármennyire törekszik is rá. Továbbá az ember a lelke mélyén elolthatatlan lánggal vágyik a titokra és a tiszta lelki élményekre. Alapvető gondjának számít, hogy az információhalmaz közepette nem látja a tiszta forráshoz vezető utat. Valójában már nem is ismeri igazán a tiszta forrás vizének az ízét. Issza azt, amit rohanás közben felkap. Minden téren gyorstalpaló lett. Szerintem ez is oka annak, hogy ma már a valódi tartalmától megfosztott karácsonyt nem templomokban és nem a családban ünneplik. A Jézus Krisztus születését ünneplő tömegeket nem a hagyományos keresztény templomokban kell keresnünk, hanem a fogyasztói társadalom székesegyházaiban. A pénzköltés és fogyasztás e szent helyein nem is csak nyolc napig ünnepelnek, mint ahogyan a katolikus liturgiában szokás. Azt látjuk, hogy az ünneplésre vágyó, de ünnepelni már nem tudó ember pótünneplést rendez önmagának. Nála a karácsonyvárás nem ádventtel kezdődik, és a rorátéban sem az égi magasok harmatjáért esedezik, hanem a pénztárca kitárulásáért…

Párhuzamos ünneplés? Bizonyára az is. A hívő a bennünket szerető Isten gyengédségét és szolidaritását ünnepli, a nem hívő pedig a hamis karácsonyi tartalmakat. Mert, ha a karácsonyban nincs benne az Istengyermek születése, az már nem karácsony. Látszólag mindkettő az emberszeretetről szól. Valójában azonban nagy a különbség a kétfajta emberszeretet között. Az egyik fél a legjobb esetben a családi szeretet ünnepét hangoztatja, míg másik az Istennek az ember iránti szeretetét magasztalja. Ezt a felületes életvitelből származó igénytelenségünk ellenére is be kell látnunk. Mondhatnánk, hogy a fogyasztót megcélzó gyártó és forgalmazó emberszeretetből cselekszik, hiszen örömet és élvezetet akar biztosítani a vásárlónak és annak, akinek a vásárló vásárol. De a fogyasztói mentalitásba nem illik az eredeti Krisztus. Elsősorban azért, mert nem hoz pénzt a házhoz. Másodsorban pedig azért, mert ő nem áru, amely a pénztárcánk tartalmáért árulja a szeretetet.

Karácsony nem a bóvlival telített szatyrok, vagy holmi mulandó és kétes értékű tárgyak ünnepe. Az eredeti karácsony Jézus Krisztusról szól. A jászolban fekvő Istengyermekről, az emberi testben megjelent Istenről. Az önmagát szeretetben áldozatvállalásban odaadó Istenről. Nem jogos, hogy a karácsonyi ajándékdombok kiszorítsák az élő Istent szívünk jászlából. Mert mi oda várjuk őt, nem az ajándékcsomagok dombjaira.

Harmath Károly OFM

(Hitélet, 2017. december)