Úgy terveztem, hogy e soraimat szakemberek, nevezetesen híres pszichológusok idézeteivel tarkítom. Olyan kijelentéseket, kutatási eredményeket sorolok fel, amelyek a pozitív gondolatok életátformáló erejével foglalkoznak. Merengésem azonban gyorsan füstbe ment elképzeléssé vált. Megszámlálhatatlanul sokan foglalkoznak ezzel a témával, de nemcsak pszichológusok. Az evangélium hirdetőinek a pozitív gondolatokra való buzdítás már a vérükben kell(ene), hogy legyen, hiszen pozitív gondolkodás nélkül nincs hiteles kereszténység. Sőt, mi azt is meg szoktuk bánni – nemcsak minden misében és a szentgyónásban, hanem minden őszinte önmagunkba szállás alkalmával, - hogy “sokat vétkeztünk gondolattal..” (is). Manapság gombamód terjednek a pozitív életbeállítást hirdető motivációs iskolák és önhivatott szakemberek, akik pénzzé tudják tenni már a pozitív gondolatot célzó motivációt is. S tény, hogy a boldogsággondolatok előtt még a hívő emberek pénztárcája is megnyílik. A megválaszolatlan kérdés számomra az, hogy miért nem találunk elegendő pozitív gondolatot a Szentírásban, amely Isten szava. Vagy a Nálánál okosabbaktól akarunk tanulni?

Sharon M. Koenig, korunk egyik kiemelkedő lelki írója azt állítja, hogy az embernek “naponta 60.000 gondolata van, amelyek zöme negatív gondolat”. Tehát, ha nem tudunk éjszaka aludni, akkor ne a bárányokat számláljuk, hanem a gondolatokat!

Az életen nem mindig tudunk változtatni. Ilyenkor rezignáltan szoktuk megjegyezni, hogy ez van, ezt kell szeretni. Én nem hiszek az ilyen életfilozófiában. Mert valamin mindig lehet változtatni. Például abban senki sem tud korlátozni, hogy milyen gondolatokat ápoljunk. Gondolataink megválasztásában szabadok vagyunk.

A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy egy-egy eseménnyel kapcsolatosan a legjobb lehetőség mellett döntünk. Persze, ez nem történik egy csettintésre. A boldogságnak nagy kerékkötője a lelki (és szellemi) tunyaság. A tunya ember sohasem lesz boldog, mint ahogyan az sem, aki a sült galambok őszi vándorlására számít. A boldogságnak nincsenek “sült” vándormadarai.

A pszichológia a neuronokat is kutatja. S eljutott addig a felismerésig, hogy a pozitív gondolat köré pozitív érzelmek kötődnek, amelyek pozitív cselekvésre ösztönöznek és felébresztik vagy növelik az alkotókedvet. A gondolatnak tehát nagy ereje van. Felébreszti bennünk azt a tudatot például, hogy képesek vagyunk az újjáteremtésre. Ezzel szemben a negatív gondolatok rombolóan hatnak. Romba dönthetik még a reményt is, az ember utolsó kapaszkodóját.

Az emberi szellem óriási ereje a negatív gondolatokat is pozitívvá alakíthatja, illetve pontosabban: lecserélheti pozitív gondolatokkal.

Jó példa lehet számunkra a humorával is tanító Ferenc pápa, aki kiíratta szobájának ajtajára, hogy tilos panaszkodni, keseregni.

Jó lenne, ha ilyen feliratot raknánk szívünk ajtajára Ne engedjük be ezen az ajtón a panaszkodást és az állandó kritizálást, hiszen mindkettő a negatív gondolatok mágnese. Ne a bajjal foglalkozzunk, hanem keressük a pozitív megoldási lehetőséget.

Igen fontos a szabadság megőrzése. Ne mások döntsenek arról, hogy milyen gondolatokat ápolunk. Ne engedjük, hogy szívünkben otthont vegyenek mások negatív gondolatai és világszemlélete. Senki sem élheti a mi életünket. Azaz Élet Uráé és a miénk. Ne feledjük, hogy a kesergés nem gyógyír. Arra is ügyeljünk, hogy tulajdonítsunk a kelleténél nagyobb fontosságot az apróságoknak. Ne csináljunk a bolhából elefántot. Ne engedjük, hogy a baj uralkodjon fölöttünk. Arról sem feledkezzünk meg, hogy a harag veszélyes ellenség.

Nagy szentjeink, különösen pedig misztikusaink arra buzdítanak, hogy ne a múlttal és a jövővel foglalkozzunk. Éljünk a jelenben. Ez pedig azt is jelenti, hogy most és a jelenlegi körülmények között döntsünk a pozitív gondolatok mellett, mert azok egész egyéniségünket pozitívabbá teszi.

Dr. Harmath Károly OFM