A népszokás szerint a nagyhét a lelki és a testi megtisztulás hete volt. Nagypéntek Jézus kereszthalálának a napja, a böjt és a gyász ideje. Hajnalának rituális cselekedete a mosakodás.

A legismertebb, még a kereszténység előtti szokásokban gyökerező nagypénteki hagyomány a hajnali fürdőzés volt. A fiatalok tömegesen nagypéntek hajnalán a közeli patakhoz mentek mosakodni és a víz folyásával szemben állva visszakézből merítettek a vízből. Szerencsésnek tartották a patakok vagy erek találkozásánál való megmerítkezést. Az a hiedelem járta, hogy aki a folyó vizében megmosakszik, az egész évben egészséges lesz és fürgén végzi munkáját. A mosakodás végeztével a lányok egy fűzfa lombjai alatt megfésülködtek, ezután kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy a moly ne lepje meg, és hogy szép hosszúra nőjön. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé ismert volt, szintén egészségvarázsló célzattal.

Székelyföldön nem hajnalban, hanem éjfélkor merítettek vizet az Oltból és megszentelték vele az istállót, az állatokat, a házat, majd ittak a vízből és megmosták magukat. Szeged környékén még a beteg gyermekeket is kivitték a folyópartra, hogy lemossák a bajt róluk. Sok helyen az állatokat is megúsztatták, vagy megitatták.

Nagypénteken tiltott volt minden állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka, az asszonyok nem mostak (mert akkor a ruha viselőjébe villám csapna), nem szőttek és nem fontak, nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, mert kővé vált volna.

Sok helyen nem főztek, hiszen nem volt tűz, ezért csak hideg ételt fogyasztottak, de voltak olyanok is, akik nagycsütörtöktől egészen a nagyszombati feltámadásig még ételt sem vettek magukhoz.

Nagypénteken tilos húst enni. Ahol főztek, ott az ilyenkor szokásos étrend a rántott leves, a tészta, a héjában főtt vagy kemencében sült krumpli, a hal, vagy éppen a tojásos, tejes ételek. A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra, sok helyen a reggeli kenyér és pálinka volt, főként a férfik ragaszkodtak ehhez az “étrendhez”. Volt, aki egész nap csak három szem búzát és három korty vizet vett magához, állítólag így meg tudja mondani halála idejét. A bizeiek délben aszalékot fogyasztottak, este csipkedett krumplilevest olajjal és olajban sült pogácsát ettek. Somogyban még hagyományos nagypénteki étel a mákos mácsik, a laikus magyarázat szerint a mák fekete színe a böjtöt fejezi ki. Kisbárapátiban a nagycsütörtökön sütött laskát megáztatták, és belőle mákos laskát készítettek. Csemegeként egész nap fogyaszthattak almát, diót, sült tököt, pattogatott kukoricát. A legtöbb jászsági faluban nagypéntekre csíramálét sütöttek. A gazdaasszonyok nagypéntek előtt nyolc nappal kezdték csíráztatni a búzát, s a friss hajtásokat ledarálva, mézédes süteményt készítettek belőle. A böjti ételek sorában ott találjuk még a krumpli gancát, a kukorica görhét és a macokot.

A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, a nagypénteket pedig különösen, mert a keresztény egyházban ez Jézus megfeszítésének emléknapja. Többnyire tiltották az állattartással kapcsolatos munkákat, mert úgy tartják, hogy akkor megbetegednének, vagy nem lesznek szerencsések. Voltak azonban olyan állattartással kapcsolatos műveletek, melyeknek éppen nagypéntek volt a hagyományos ideje, például a farkalásnak és herélésnek, a jószágok bélyegzésének a századforduló körül Hajdúböszörményben, Debrecenben, Nádudvaron, Balmazújvárosban. Máshol ilyenkor hajtották ki ünnepélyesen a disznócsordát. A földművelésben ugyancsak jellemző a tiltás, de annak ellenkezője is

Nagypénteken festették a tojásokat is. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Magyar nyelvterületen a festett, díszített tojás ajándékozása elsősorban a húsvéti locsolkodáshoz kapcsolódik. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott.

Jóslásra is használták a tojást: ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása. Ugyanaz lesz, mint az első férfié, aki belép a házba.

Az asszonyok ilyenkor szorgalmasan takarítanak, meszelnek, hogy húsvétra tisztaság és rend legyen, mert később, ha a kinti munkák elindulnak, már nem lesz idejük erre. A húsvéti nagytakarítás a mai napig gyakorolt szokás.

A tisztasággal volt kapcsolatos a féregűzés is, melynek nagyszombat volt az ideje. Reggel, mikor először szólaltak meg a harangok, a gazdasszony kiabált, miközben söpörte a ház falát: „Kígyók, békák távozzatok!" Volt, ahol a fazekakat összeütögetve még nagy zajt is csaptak. Gyerekjátékként is fennmaradt a nagyszombati féregűzés. Haranggal, csengővel a nyakukban szaladták körbe a házat.

Időjárással kapcsolatos jóslások is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Eső esetén jó tavaszt jósolnak, de ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz. Másutt úgy tartották, hogy ha ezen a napon sok eső esik, akkor nyáron sok lesz a májmétely, és sok szarvasmarha, juh betegszik meg.