A Zentai Magyar Kamaraszínház kamaratermében megrendezett előadáson a szerző könyvéről és utazásairól mesélve elárulta, hogy már gyermekkorában foglalkoztatta őt a kérdés, hogy miképpen is vélekednek a magyarokról világszerte.

A Prima Primissima-díjas turisztikai szakújságíró és idegenforgalmi szakértől az Egyesült Nemzetek Szervezete 193 tagállamából eddig 178-ban járt, így egy ideig tagja volt a több mint száz országba ellátogatók Los Angeles-i klubjának is.

Dr. Kiss Róbert Richárd a könyvről mesélve elmondta, hogy utazásai elején még tudatosan kereste azokat az interjúalanyokat, akik elmondják a véleményüket a magyarokról, de a későbbiekben sokszor már maguktól is jöttek azok az emberek, akik hallották, hogy én foglalkozom ezzel a témával, de olvastam kutatásokat is. A téma kapcsán beszélgetett felvidéki szlovákokkal és vajdasági szerbekkel is és így egy eléggé szerteágazó képet sikerült kapnia, amelynek egyik oldala az, hogy rendkívül kreatívok vagyunk, ügyesek, okosak.

–. Azt hiszem, hogy ez a fajta kreativitás, ez a fajta ötletesség azért az egész világban megjelenik. Az is nagyon lényeges, hogy jók vagyunk a sportokban. Nyelvünk meg érdekes, amire úgyszintén büszkék lehetünk. Hiszen a magyar nyelv, bárhol is éljünk a Kárpát-medencében, összeköt minket és számunkra nagyon fontos – jegyezte meg, és rámutatott, hogy a magyar nyelvben van a legtöbb köszönés a világon, ami csodálatos dolog és büszkék lehetünk erre.

– Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy pesszimisták vagyunk. Sokszor negatívabban látjuk a saját helyzetünket, mint az indokolt lenne. Pedig nem feltétlenül olyan rossz az élet. Hiszen ha belegondolunk, azért vannak olyan helyek a világban, ahol az is gondot jelent, hogy az ott élők hogyan jussanak hozzá az áramhoz, az ivóvízhez – mutatott rá, és megjegyezte, hogy egy fura és vegyes kép alakult ki a magyarokról a nagyvilágban.

A szerző az est folyamán érdekességképpen elmesélte, hogy a japánoknak nem tetszik az, hogy pontatlanok vagyunk és egy japán napilapban cikk jelent meg egy Magyarországra látogató japán tollából arról, hogy a horror vonatán ült, csak azért, mert a járata 16 percet késett. Egy orosz meg azt mesélte a szerzőnek, hogy számára érthetetlen, hogy mennyire nem bírjuk az italokat, a törökök pedig a magyarokat testvérnépnek tekinti, és a mohácsi vész csak egy félreértés volt.

– Nagyon-nagyon sok érdekes kérdés felvetődik, amennyiben azzal foglalkozunk, hogy miként is látják a világban a magyarokat – nyilatkozta a szerző és elmondta, hogy ez a kötet lényegében interjúk halmaza, sztereotip gondolkodások lenyomata és kutatások eredménye, vagy éppenséggel furcsa viccek sokasága. Egy izgalmas kavalkád, amely érdekes képet ad arról, hogy mennyire is sokszínű a nyelvünk, mennyire érdekes az a világ, amit mi, magyarok egymásnak és másnak teremtettünk.