Ebben az évben december 13. napja a babonák és hiedelmek szempontjából különösen jelentős, hiszen nemcsak péntek 13-a, de egyben Luca-napja is.

A Gergely-naptár bevezetése előtt december 13-a volt az év legrövidebb napja. A Luca-naphoz ebből eredően is több népszokás kapcsolódik, a népi hiedelem szerint a gonosz erőkhöz is köze volt. Nézzük csak, miért is olyan különleges ez a nap, amely a karácsonyt megelőző adventi készülődés egyik fontos állomása is egyben.

Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja

A fenti mondás alapja, hogy az 1582-es Gergely-féle naptárreform előtt ez volt a téli napforduló napja, erre a napra esett az év leghosszabb éjszakája, így sok népi hiedelem szerint a gonosz erőkhöz is köze volt. Az e napon ünnepelt szentet ma már az egyház sem tartja történeti személynek, csak legendai alaknak.

Szent Lúcia, avagy Luca a hagyomány szerint a harmadik és negyedik század fordulóján élt Szicíliában. A gazdag családból származó lány szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, vagyonát szétosztotta a szegények között, s inkább a vértanúhalált választotta, mint hogy férjhez menjen egy pogány férfihoz.

A legenda szerint, amikor a bíró elrendelte, hogy gyalázzák meg a lányt, őrei meg sem tudták mozdítani, amikor pedig máglyára vetették, a lángok kialudtak, végül karddal döfték át a torkát. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták. Egyes legendaváltozatok szerint önmaga tépte ki szemét, melyet a pogány kérő oly szépnek talált. Szemeit kivájta és tálcán küldte el a férfinak, de a Szűzanyától még szebb szemeket kapott. Ezzel is magyarázható, hogy Szent Lúcia a vakok, szembetegséggel küzdők védőszentje.

A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, kitalált alak. A néphagyomány szerint egy rontó nőalak volt, boszorkány.

A magyar naptárban több nap is szerepel, amelyekhez a Luca-napéhoz hasonló szokások, hiedelmek és babonák kapcsolódnak. A köztudatban két Lúcia is szerepel: egy jóságos, és egy boszorkány, kettejük közül inkább az utóbbi jelenik meg többször a folklórban. Fedezzük fel, hogy miért is olyan különleges ez a nap, amely a karácsonyt megelőző adventi készülődés része is egyben.

Lúcia története magyar nyelvterületen

A Luca-napi hagyományok szerint ezen a bizonyos napon boszorkányok és varázserejű személyek jelennek meg, akik elől az embereknek el kell rejtőzniük.

A téli ünnepkör meghatározó napja épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Jövendölések, babonák szövik át az év egyik legsötétebb napját és éjszakáját. A legtöbb babona, hiedelem, varázslás ehhez a naphoz kötődik, hiszen az év legsötétebb napja kiváló alkalmat teremt az okkult erők megidézésére, így a jóslásokra és boszorkányűzésre is. Azt tartják ilyenkor szabadon garázdálkodnak a gonoszok.

A Julianus naptár szerint ekkor volt a téli napforduló. A legrövidebb naphoz a leghosszabb éjszaka tartozik: az év legboszorkányosabb éjszakája. Óvták a boszorkányoktól, rontástól az embereket, állatokat egyaránt.

A Luca széke

A Luca-nap talán legismertebb hagyománya a Luca székének elkészítése. A boszorkányok felismerésére készült, melyet ugyancsak Luca-naptól karácsonyig kellett elkészíteni.

Ezen a napon kezdik meg a szék kifaragását, de naponta csak egy-egy lépést szabad haladni, ám a széknek karácsonyra el kell készülnie.

Innen ered az a népi mondás is: „Lassan készül, mint a Luca széke”. A karácsonyi misén aztán aki rááll a székre, az állítólag látni fogja a boszorkányokat. A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December 25-én az éjféli misére a „mesterek” (rendszerint fiatal emberek) a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva megláthatták a boszorkányt.

A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak, és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük, és így nem tudták elkapni a fiatalokat.

A ház ajtajára belülről bűvös erejű pentagramot, avagy boszorkányszöget rajzoltak, ez a szabályos ötszög köré írt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag távol tartotta a boszorkányokat.

A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett, és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette. A gonosz elleni védekezésül fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, és keresztbe állították a söprűt.

Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat.

A Drávaszögben úgy tartották, hogy a lucaszékhez hasonlóan meg lehet tudakolni, hogy ki a boszorkány, ha lucainget készítenek. Luca-naptól karácsonyig kellett ezt is elkészíteni, s – hasonlóan a lucaszékhez – a karácsonyi éjféli misén láthatták meg ebben a boszorkányt.

A tyúkok termékenységvarázslása

E napon a cél elsődlegesen a tyúkok termékenységvarázslása volt.

Csúzán piszkavassal megérintették a tyúkokat és közben mondták: „Az én tyúkom tojj, tojj, tojj, tojást, a szomszédé kotkodát.” Kopácson pedig így szólt a mondóka: „Tyúkom, tyúkom tojj tojást. A másé meg Koktokodácst!”

Országszerte ismert hiedelem volt, hogy ilyenkor a gazdasszony, „Aki soha iletében nem lopott, Luca napján lop a szomszédtól egy marik szalmát s egy tojást, beteszi a tojófészekbe s azt mongya: A mi tyúkunk tojogájjon, a szomszidé kotkodájjon!

Azért, hogy jó ülősek legyenek a tyúkok, a gazdasszonynak napközben ülnie vagy feküdnie kellett. „Ülni kell a kuckóban, hogy sok kotlóstyúk legyen!” – tartották Zagyvarékason.

Lucázás (kotyolás, palázolás)

Luca napjának hajnalán a fiúgyerekek körbejárták a házakat. Fadarabot vagy szalmát vittek magukkal, s arra térdelve mondták vagy énekelték mágikus, termékenyvarázsló szövegüket. Az ének és mondóka után, szétszórták a konyhában a szalmát, majd várták, hogy a gazdasszony valami ajándékot adjon nekik. Ha ajándékot kaptak, akkor jó termést és bőséges állatszaporulatot ígértek.

Ha nem kaptak adományt, fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!” A szalmát a gazdasszony a tyúkok alá tette, hogy jobban tojjanak. A háziasszony a vendégeket azért ültette le a konyhában, hogy a tyúkok jó ülősek legyenek.

A lucázó fiúknak mindehol örültek, mert a hiedelem szerint, ha fiúgyermek érkezett elsőnek a házhoz, „szerencse lett a tyukok körő”, ha azonban nő jött volna, a tyúkok nem tojnak és nem kotlanak meg. Sőt, attól is féltek, hogy egész évben törni fognak a tányérok.

Az Ipoly menti falvakban még az ötvenes években is jártak lucázni a fiúgyerekek.

Egy másik néphagyomány szerint a háziasszony vízzel fröcskölte le és kukoricával öntötte le a kotyoló fiúkat, majd libáival, tyúkjaival etette-itatta fel a „maradékot“. Maga a köszöntő kezdősora „Luca, Luca kitty-kotty“ volt, innen ered a kotyolás kifejezés is.

Szerelemmel kapcsolatos varázslatok

Luca-napjára a lányok 12 gombócot főztek, amelyekbe egy-egy férfi nevét rejtették. A gombócokat ezután forró vízbe tették, és amelyik először úszott a felszínre, a hagyomány szerint az tartalmazta jövendőbelijük nevét.

A Drávaszögben a szemétdombra állva hallgatóztak, s ahonnan a kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallották, úgy vélték, abból az irányból jön majd az a legény, aki őket elveszi feleségül.

Ahol több lány volt a családban, úgy jósoltak, például a Drávaszögben, hogy a saját neveiket tették a gombócba. Amelyiké legelőször jött fel, az megy elsőként férjhez.

A Luca-cédula is rendkívül népszerű volt a fiatal leányok körében, amely abban segített, hogy a fiatalok megtudják, ki lesz a jövendőbelijük. A jóslás lényege az volt, hogy a lányok 12 cédulára fölírtak különböző fiúneveket. Ezek közül minden nap el kellett dobni egyet anélkül, hogy megnézték volna, milyen név van ráírva, és – a varázslat szerint – amelyik név megmaradt, az lesz a lány jövendőbelijének neve.

Népi jóslatok Luca-napkor

December13-a időjósló nap is volt, ettől kezdve tizenkét napig, karácsonyig figyelték az időjárást, s minden nap a következő év egy-egy hónapjára nézve adott útmutatást.

Ha például december 13-án havazik, az a jóslat szerint azt jelenti, hogy az év első hónapja, január havas lesz. Amilyen a második nap, olyan lesz a második hónap és így tovább. Ha az ötödik napon esik az eső, akkor nagy valószínűséggel a következő év májusa esős lesz. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.

A székelyeknek is megvolt a saját időjárás-előrejelző módszerük, amelyhez hagymákat használtak. A hagymáról 12 réteget húztak le, amelyek közül mind egy-egy hónapot jelképezett a következő évből. A rétegeket ez után megsózták, és megfigyelték, hogy mely rétegekben olvadt el a só – ezek a hónapok voltak azok, amikor esős időre számíthattak, míg a többi réteg (amelyekben a só nem olvadt el) száraznak ígérkeztek.

Még ma is sok helyen él az a szokás, hogy Luca napján búzát vetnek.

Egy agyagcserépbe, vagy tálkába búzaszemeket vetnek, és ha azok karácsonyig kikelnek, akkor jó termés lesz a földeken, a leány férjhez megy és az állatok egészségesek maradnak. A lucabúzával a templomi oltárt is díszítik, karácsonykor égő gyertyát állítanak a búzatövek közé.

A Csallóközben egy tál vízbe tették a búzaszemeket, ez karácsonyra kicsírázott. Ezután tálra tették, hogy olyan gazdag legyen a termés, mint a kicsírázott gabona. A sarjak nagyságából a következő év termésére következtettek.

A Luca-naphoz még számtalan, élettel és halállal kapcsolatos szokás is kapcsolódik.

Jósló, varázsló eljárások között szerepel Luca-napkor a tollaspogácsa, ún. lucapogácsa készítése. Madártollat szúrnak a pogácsa tésztájába. A jósló eljárás lényege az, hogy akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődik, annak közeli halált jelez. Főleg a Dél-Alföldön ismerték ezt a hiedelmet.

Egyes vidékeken pénzt is sütöttek a pogácsába. Aki a pénzes pogácsát kapta, az anyagi jólétre számíthatott a következő évben.

Nyitra vidékén és a Csallóközben volt szokás a Luca-napi alakoskodás. Fehér lepedőben, belisztezett arccal vagy arcukat fehér tüllkendóvel eltakarva jöttek a Lucák, akik a gyerekeket, lányokat ijesztgették.

A Csallóközben a Luca csak férfi lehetett, fehérbe öltözött, nem volt szabad megszólalnia. Söprűt vagy meszelőt vitt magával. Mímelték a meszelést, söprést, a háziak arcát is „meszelték”, hogy ne legyenek kiütésesek. Megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jól tojjanak. Szerémségben a lányok öltöztek Lucának – fehér lepedővel leterítve, fehér szoknyában, az arcuk elé szitát borítva, hogy ne ismerjék fel őket. Kikérdezik a gyerekeket, megimádkoztatják őket. Aki jó, ajándékot kap, diót, mogyorót, a többit meszelővel, fakanállal ijesztgetik. Kókán (Pest megye) a Luca-alakoskodók fehér ruhába öltözött fiatal asszonyok, a gyerekeket ijesztgették. Utána is mondták nekik: „Jön a Luca, elvisz!”

Jánoshidán általános hiedelem szerint Luca napján kísértet jár, ezt nevezik lucadisznónak. A lucadisznó gyermekijesztőkben is előfordul. Azzal ijesztgették a rossz gyereket, hogy elviszi a lucadisznó. A lucadisznó az állat alakú kísértetekkel hozható kapcsolatba, és a felvidéki szlovák, morva néphitből átvett hiedelemalak.

Luca-napi tréfák

Szintén Luca napján voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára. Galgamácsán ezt általában a lányos házakkal tették meg, de bosszúból vagy haragból is bekötötték, leemelték a kaput, a kútba dobálták a szétszedett szekereket.

Magyarországon, főleg a Dunántúlon nagyon elterjedt volt az úgynevezett Luca-tök elkészítése. Luca-napkor az emberek két szemet, egy vigyorgó szájat és egy orrot faragtak a sütőtökökbe. A tököket ez után az az ablakokba helyezték, hogy ijesztgethessék egymást. Éjszaka még egy gyertyát is meggyújtottak a faragványokban, hogy még látványosabbak legyenek, s elijesszék a szellemeket.

Luca-napi babonák

Luca napját dologtiltó napnak tartják, a nők semmiféle munkát sem végezhetnek. Akit pedig Luca tilalomszegésen kap, akár kővé is válhat.

Vegyük sorra mit tiltottak még, milyen hagyományok kapcsolódnak Luca napjához:

Luca-napján régen tilos volt sütni, mert azt tartották tűzvészt okozhat.

Luca-napján tilos volt mosni; sőt kölcsönadni is, mert az ekkor készült holmik a boszorkányok kezére kerülhettek.

A Csallóközben sem adtak ki semmit se a házból Luca-napkor, nehogy a boszorkány kezére kerülve bajt hozzon a házra.

Mivel féltek a boszorkányoktól, ezért elődeink fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, sőt, ők maguk is fokhagymás kenyeret ettek, hogy elriasszák a gonosz szellemeket.

Az állatok védelme érdekében az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, és hamut szórtak a kapuk elé, hogy a banyák ne tudják átlépni otthonuk küszöbét.

Sokan a seprűket is elzárták ilyenkor, nehogy a boszorkányok ellopják őket, és azon repkedjenek

A nap első látogatója alapján megpróbáltak az állatszaporulatra következtetni: ha férfi lépett a házba, akkor bikával, ha pedig nő, akkor a hiedelem szerint üszővel gyarapodott a jószágok állománya.

Luca-napján ill. éjszakáján amennyiben csillagos volt az ég, jó termést reméltek a következő évben.

Úgy tartották, hogy ezen a napon tilos varrni. Aki megszegi a tiltást, bevarrja a tyúkok fenekét, így a következő évben nem lesz tojás – és jólét sem.

_{(Forrás: ma7.sk, Arcanum)}