A magyar virtus mindig is sajátja volt a nemzetnek, ami leginkább úgy mondható: szuverenitás, és ez a virtus igen gyakran vált hasznára a magyarnak, mentette meg őt rossz sorsától - jelentette ki Sulyok Tamás köztársasági elnök Brüsszelben hétfőn.

Az államfő az Európai Unió Tanácsának féléves, július elsején kezdődő magyar elnöksége alkalmából a brüsszeli Liszt Intézetben közölte: Brüsszelben a kompromisszum művészetét lehet megtanulni. Ahogyan a belgák nem, vagy sokszor alig értik meg egymást Belgiumban, ugyanígy vannak egymással az európaiak is.

"De a végén mindig kompromisszumra kell törekedni, anélkül valószínűleg egyetlen nép, egyetlen nemzet sem életképes" - vélekedett a köztársasági elnök.

Szavai szerint magyarként nem csupán Magyarországon lehet élni, hiszen - idézte fel - nem egy olyan időszaka akadt a magyar történelemnek, amikor elhagyni kényszerültek hazájukat a magyarok.

"Viszont magyarként bárhol tudunk élni, azaz mindenhol megtaláljuk a mieinket, és honfitársainkkal szoros köteléket, közösséget alkotunk. A magyar ember olyan, hogy bárhol a világban képes közösséget létrehozni honfitársaival" - fogalmazott.

A köztársasági elnök emlékeztetett: a magyarok mindenhol ott vannak a világban. Talán nincs a földkerekségnek olyan rejtett zuga, ahol ne lehetne magyar szóra bukkanni. Mint ahogyan a magyar nép sokrétű tehetsége is világszerte híres - hívta fel a figyelmet.

Ezzel összefüggésben Magyarország tavaly kitüntetett Nobel-díjas tudósait, Karikó Katalint és Krausz Ferencet említve Sulyok Tamás hangsúlyozta: ők, noha a külföldi szakmai érvényesülés lehetőségei miatt hagyták el Magyarországot, sosem felejtették el hazájukat. Megtartották és ápolták magyarságukat. Mindketten hatalmasat alkottak, és amikor sikert értek el, hazataláltak - mondta.

"Csodálatos példái ők annak, miként találhatja meg személyes sikere útját az ember külföldön úgy, hogy a hazavezető utat se feledje" - fogalmazott.

Ez nemcsak a fizikai visszatérést jelentheti, hanem szellemi és lelki visszatalálást is - tette hozzá.

Sulyok Tamás végezetül a brüsszeli, 1958-as világkiállítás magyar szakácssikereire emlékeztetve kiemelte: "Mi, magyarok jók vagyunk sütésben, főzésben. Ha tetszik, mindig kifőzünk valamit Európa brüsszeli konyhájában is." (MTI)