A Szerbiai Független Újságírók Egyesülete (NUNS), a Szerbiai Újságírók Egyesülete (UNS) és a Független Elektronikus Médiumok Szövetsége tüntetést tartottak Belgrádban, a második alapfokú bíróság épülete előtt, így biztosítva támogatásukról a Slavko Ćuruvija Alapítványt. A tüntetéshez számos polgár is csatlakozott.

Az alapítványt – amely nevét az 1999. április 11-én meggyilkolt újságíróról, Slavko Ćuruvijáról kapta – három volt állambiztonsági tiszt perelte be becsületsértés miatt. Őket korábban vád alá helyezték, majd jogerősen felmentették a Ćuruvija meggyilkolása ügyében indított perben.

A per előkészítő tárgyalását ugyanarra a napra tűzték ki, mint amikor 26 évvel korábban meggyilkolták Slavko Ćuruviját, a Dnevni telegraf lap szerkesztőjét és tulajdonosát.

Ivana Stevanović, a Slavko Ćuruvija Alapítvány ügyvezető igazgatója a tüntetésen elmondta: a tárgyalást végül elhalasztották.

Felszólította a szerbiai hatóságokat, hogy „gondolják át, mit tesznek”, és „húzzák be a kéziféket”, mert a jelenlegi fellépsük „a ’99-es évek légkörét idézi”, amikor Ćuruviját meggyilkolták.

„Annak vagyunk tanúi, hogy egyre szűkebb teret kap a szabad szó, a hatalom pedig nyíltan elnyomóvá vált, és célkeresztbe állítja az újságírókat” – mondta Stevanović.

A bíróság előtti gyűlést követően az újságíró egyesületek tagjai koszorút helyeztek el Belgrádban ott, ahol Ćuruviját 1999-ben megölték.

Željko Bodrožić, a NUNS elnöke felszólalásában kiemelte: 26 év elteltével sincs elítéltje Slavko Ćuruvija brutális meggyilkolásának.

„Megállapíthatjuk, hogy sok tekintetben visszatértünk a kilencvenes évekbe. Nem kaptunk igazságot a bíróságon, sajnos, és még azt is megértük, hogy pont ezen a napon tűzték ki a pert az alapítvány ellen, amely az ő nevét viseli – újabb sérelem ért bennünket” – mondta Bodrožić.

Hangsúlyozta: „megállapítható, hogy az újságírók meggyilkolásának eseteit Szerbiában nem oldják meg”.

Živojin Rakočević, az UNS elnöke szerint a szerb jogrendszer „teljesen szétesett”.

„Az igazságosság halott, de az igazság él. Az igazság azokban él, akik megpróbálnak eljutni az igazságig ebben az ügyben” – jelentette ki Rakočević.

Veran Matić, a Szerb Kormány által 2013-ban létrehozott újságíró-gyilkosságokat vizsgáló bizottság elnöke beszédében elmondta: Szerbiában „a média és az újságírók démonizálása” zajlik, ami szerinte „gyakran még veszélyesebb is, mint a kilencvenes években volt”.

„Őszintén aggódom az újságírók biztonsága és élete miatt ma Szerbiában. Ezen gyilkosságok büntetlensége – Slavko Ćuruvija, Milan Pantić, Dada Vujasinović – nem csupán a jogi következmények hiányát jelenti, hanem egy politikai hozzáállást, az abszolút megvetést a szólásszabadság, a közszó és a média szabadsága iránt” – értékelte Matić.

A volt állambiztonsági tisztek – Milan Radonjić, Miroslav Kurak és Ratko Romić – becsületsértés és jó hírnév megsértése miatt perelték be az alapítványt, amiért az nyilvánosan bírálta a fellebbviteli bíróság felmentő ítéletét.

Mindhárman fejenként 500.000 dinár kártérítést követelnek a Slavko Ćuruvija Alapítványtól.

Ők hárman, valamint az akkori állambiztonsági vezető, Radomir Marković első fokon összesen 100 év börtönbüntetést kaptak Ćuruvija meggyilkolása miatt, azonban 2024 februárjában felmentették őket.

Az alapítvány akkor nyilvánosan nemtetszését fejezte ki az ítélettel kapcsolatban, amely kilenc évig tartó per után végül nem hozott igazságot az újságíró halálának ügyében.

Ki volt Slavko Ćuruvija?

A Dnevni telegraf napilap és az Evropljanin hetilap tulajdonosa, Slavko Ćuruvija 1999. április 11-én halt meg, lakhelye előtt, egy átjáróban lőtték le.

A gyilkossági per 2015 júniusában kezdődött, tizenhét évvel a gyilkosság után.

Miután otthagyta a kormányhű Borba című lap főszerkesztői posztját, 1996 elején megalapította a Nedeljni telegraf című hetilapot, majd Szerbia első független napilapját, a Dnevni telegrafot, később pedig az Evropljanin hetilapot is. Éles bírálója volt Slobodan Milošević autoriter elnök uralmának.

Egy külön médiatörvény értelmében a Dnevni telegrafot több más lappal együtt 1998. október 14-én betiltották, ezután Montenegróban nyomtatták, és egy kiadói hálózaton keresztül juttatták el Szerbiába. (Szabad Európa Rádió)