Szeptember 17.-18., szerda-csütörtök

Lassan de kialakulni látszik a nemzeti tanácsi választásokon indulók sora. Rácz Szabó László a Magyar Polgári Szövetség elnöke, az MNT tagja sajtótájékoztatón jelentette be, hogy pártja nem indul az október 26-i választáson, ezzel szemben Vass Tibor, ugyancsak az MNT tagja, a Magyar Liga képviseletében bejelentette, szervezete elindul a nemzeti tanácsi választásokon. Amennyire a Magyar Liga döntése várható volt, a MPSZ elnökének bejelentése személy szerint kicsit meglepett. Négy éven keresztül hallgattuk az MNT ülésein (élő TV közvetítés mellett) Rácz Szabó László gyakori és hosszadalmas felszólalásait. Képviselőtársam éveken át, már-már az unalomig ismételgette, hogy a „nemzeti tanácsi törvény rossz”, hogy „nem biztosít valódi autonómiát”, de azt is, hogy a „nemzeti tanács fontos intézmény, amelynek a magyarság parlamentjévé kell válnia”, és hogy ott kell lenni a nemzeti tanácsban, mert csak így lehet harcolni az autonómiáért, a magyarság jogaiért” stb., stb. Ugyancsak az MPSZ elnöke nyilatkozta a nemzeti választások kiírását követően, hogy pártja minden bizonnyal elindul a választásokon, kivéve, ha a VMSZ-en kívül minden magyar párt egységesen bojkottálja a választásokat. Nos, egységes bojkott nem lesz, Rácz Szabó László azonban most úgy döntött pártja nem indul és bojkottra szólította fel a magyar választókat. Kétségtelen, hogy Rácz Szabó László és pártja nagy bajban van (látható volt ez már az idei parlamenti választásokon is, amikor a Magyar Remény Mozgalommal és egy csomó nemzetiségi párttal szövetségben, a székhelyükön, Zentán, közösen alig több mint kétszáz szavazatot szereztek), ennek ellenére talán méltóságteljesebb lenne ez a süllyedés, ha nem követné egy következetlen és ellentmondásoktól terhes, vádaskodással teli magyarázkodás. Ennek ellenére a betyárbecsület azt követeli meg tőlünk, hogy a földön fekvő emberbe ne rúgjunk. Nem célom élcelődni a pártvezér szorult helyzetén, sőt őszintén mondom, RSZL-t néha csodáltam is konok szívósságáért, kitartásáért és állhatatosságáért. De támogatottság hiányában, puszta erőlködéssel célba nem érhetünk...

Szeptember 19., péntek

A Szegeti Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán az idei tanévben vendégoktatóként tanítok. A Nemzetpolitikai modul keretében az európai autonómiákról tartok előadásokat a Szegedi Tudományegyetem hallgatóinak, köztük vajdasági magyar hallgatóknak is, akik nagy számban tanulnak Szegeden. Mai bemutatkozó előadásomnak különös aktualitást kölcsönzött a nap vezető híre: a skótok népszavazáson döntötték el, hogy az Egyesült Királyság autonóm részei maradnak és nem kívánnak önálló nemzetállamot létrehozni. A hatalmas részvétel mellett megtartott népszavazás az autonómia győzelme volt az elszakadással szemben. A döntésre az egész világ odafigyelt, várhatóan sokan és sokáig fogják még elemezni a népszavazás előzményeit és következményeit egyaránt. Egyébként a „nem” -nek személyesen is örülök, hiszen ha Skócia elszakad, nem lett volna mit előadnom Szegeden a Skót devolúcióval kapcsolatban. Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1995-ben a frankofón Quebec tartomány lakosai döntöttek referendumon a Kanadában való maradásról. Akkor is az autonómia győzött a nemzetállami törekvésekkel szemben. Többször beigazolódott már az a régóta vallott tézisem, hogy az egyetértéssel és kompromisszumok árán létrejövő széles körű autonómia nem felerősíti, hanem kiüresíti és csökkentheti az elszakadási törekvéseket. Ki tudja mi lett volna Koszovó sorsa, ha a szerbiai államvezetés leült volna érdemben tárgyalni Rugováékkal Koszovó alkotmányos helyzetéről, a hatalom átadásáról a koszovói albánoknak? .

Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke