Október 6., hétfő

MNT elnökként ötödik alkalommal vettem részt az október 6-i központi megemlékezésen, Eleméren. Kiss Ernő honvédtábornok sírjánál, a Szent Ágoston-templom előtt szóltam a szabadságharc áldozatait gyászoló, a kivégzett honvédtábornokok emléke előtt tisztelgő vajdaságiakhoz. Noha az utóbbi tizennégy esztendőben több száz üdvözlő beszédet mondtam a mai napig, kínosan ügyelek arra, hogy kerüljem a közhelyeket, mindig a saját gondolataimat mondjam el (és ne olvassam föl) az egybegyűlteknek, de arra is, hogy a mának és a hallgatósághoz szóljak. Kiss Ernőre emlékezve, az október 6. mártírjairól beszélve számomra nem az volt a fontos, hogy a kései utódoknak minél több részletet idézzek fel a tábornokok életrajzából, családfájáról, katonai sikereikről, sokkal inkább az, hogy tetteket, helytállásukat és tartásukat összekapcsoljam a mai viszonyokkal és aktuális kihívásokkal. Kiss Ernő és társai gazdag, többnyire módos nemesemberek voltak, akik a magyar szabadságért kockára tettek mindent, kényelmes életüket, karrierjüket a megteremtett jólétet. Mi kései utódok, vajdasági magyarok mire vagyunk hajlandóak a magyar szabadságért, a szülőföldünkért, a magyar iskoláért és templomért? Manapság ezrek távoznak a szülőföldről, közülük sokan mondanak fel a munkahelyükön is, annak reményében, hogy Ausztriában, Németországban, Angliában kényelmesebb életük lesz, több pénzt kereshetnek majd. Micsoda képtelenség: dicső elődeink mindent feláldoztak a magyar szabadságért, ma az utódok mindent feláldoznak (kultúrát, nyelvet, iskolát, templomot, szülőföldet) azért, hogy többet fogyaszthassanak, esetenként, hogy bilincs nélküli rabok lehessenek! Naponta feltehetjük a kérdést: méltók vagyunk-e arra, hogy őrizzük és ápoljuk Kiss Ernő emlékét?

Október 8., szerda

Hivatalomban fogadtam az Egyesült Királyság Nagykövetségének munkatársait, akik a nemzetiségek szerbiai jogérvényesítéséről és a nemzeti tanácsok soron következő választásáról kérdeztek. Hol tartunk, merre tart Szerbia a kisebbségvédelem terén, melyek a megoldásra váró kérdések? Sok újat nem mondhattam, de abban egészen biztos vagyok, hogy Szerbiának nincs stratégiája a kisebbségvédelem terén, évtizedek óta kicsinyes politikai alkudozások, taktikai fondorlatok és egyensúlyozások alakítják a nemzetiségi politikát, ezek közepette kell nekünk magyaroknak közösséget építeni, jogokat érvényesíteni.

Október 9., csütörtök

Munkamegbeszélésen fogadtam Dr. Josip Lepešt a szabadkai Magyar Nyelvű Tanítóképző Kar megbízott dékánját. Mivel hosszú évek óta vagyunk munkakapcsolatban, a bemutatkozásra szánt időt átugorhattuk és arról beszélgethettünk merre kívánja irányítani az egyetlen magyar nyelvű egyetemi karunk hajóját. Sok minden szóba került, ám amiben azonnal egyetértettünk, hogy a Kar jövője szempontjából döntő fontosságú, hogy a Kar új alap- és mesterképzéseket akkreditáljon, olyanokat, amelyre szüksége van a munkaerőpiacnak, és amelyre az érettségiző fiatalok szívesen iratkoznának be. Jobb később mint soha!

Október 10., péntek

A fűtési szezon kezdete előtt, ünnepélyes keretek között adtuk át a bácskossuthfalvi, Id. Kovács Gyula általános iskola új kazánját. Az évek óta tartó fűtési problémák remélhetőleg hosszú távra megoldódtak ezzel. Örülök, hogy a több mint negyven éves iskolaépület, lépésről lépésre megújul, annak is, hogy ez az MNT részvételével történik, az azonban ami ennél is fontosabb, hogy mindez összefogással történik. Összefogott az iskola vezetése, a helyi közösség tanácsa, Topolya Önkormányzata és az MNT is. Mindazonáltal nem csupán a fűtés és az épületek megújulása igényel cselekvést és összefogást közösségünk szellemi építkezése és megújulása is csupán összefogással lehetséges.

Pénteken éjfélkor lejárt a listaállítás határideje az MNT választásokon. A Köztársasági Választási Bizottság honlapján megjelent hírek szerint bővül a választék, azaz október 26-án minden bizonnyal négy lista vetélkedik majd a 35 képviselői mandátumért.

Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke