Ha szeptember, akkor az az új színházi évad kezdete, megannyi kérdéssel, talánnyal, melyeket most megfejteni nem lehet, s nem is érdemes. Találgatni viszont arra nézvést, milyen lesz a szezon, és azon belül egy-egy előadás, lehet. Ahogy ezt az alábbiakban jegyzetíróként magam is teszem a saját szórakozásomra, de inkább a közönség érdeklődésének felkeltésére. Hogy egy-egy színházi előadás siker lesz-e vagy bukás, az megjósolhatatlan. Minden előzetes szándék akkor igazolódik be, amikor az előadás közönség elé kerül. Addig sem a jó darabválasztás, sem a jó nevű rendező vagy a kiváló szereposztás -- ha az előadás nem szólít meg bennünket nézőket -- semmire sem garancia. Ennek ellenére nem hiábavaló dolog latolgatni.

Az első ránézésre is világos, mind négy profi színházunk műsorterve másféle összképet mutat. Legkisebb színházunk, a zentai három bemutatóra tervezett évadja kétharmad részben a magyar, egyharmad részben pedig az európai drámahagyományra (Csongor és Tünde, Ludas Matyi, illetve Ibsentől a Ha mi holtak feltámadunk) épül. Újvidék magyar-szerb találkozásoknak helyet, amint erre mind a darab-, mind pedig a rendezőválasztás utal. Míg a magyar szerzősor íve két évszázadot fog át, az úttörő színészként számon tartott, 19. század eleji Balog Istvántól az operettgyártó Szilágyi László-Zerkowitz Béla kettősön át, az utóbbi évtizedeket képviselő Esterházy Péterig (ki volt, mindenki tudja, aki nem, szégyellje magát) és a rendező-író Kiss Csabáig ível, addig a szerb vonalat a közelmúltat és a jelent képviselő Danilo Kiš és Svetislav Basara egy-egy műve képezi. Szabadkán a Népszínház műsortervét, az előző évadhoz hasonlóan elsősorban az újrafelfedezés (Peter Shaffer) és a felfedezés (a német Ingrid Lausund és a spanyol Elvira Lindo) teheti vonzóvá. A Kosztolányi Dezső Színházban a profilnak megfelelően folytatódik az avantgárd vonulat, amit a Nobel-díjas, ellentmondásos osztrák feminista írónő, Elfriede Jelinek és az epikus dráma apostola, Bertolt Brecht egy-egy műve képvisel.

Ennyi lesz, hogy ebből mi jön ki, az a jövő titka. Számomra a sokismeretlenű egyenletből, amit négy színházunk műsortervei kínálnak az előttünk álló 2016/17-es szezonban, néhány darab fölöttébb izgalmasnak ígérkezik. Ezek közé tartozik Balog István Fekete címmel hirdetett Karađorđe-drámája, amelyet színjátszásunk őskorában élt színész-író 1812-ben, Belgrád felszabadítása alkalmából írt, s amit három pesti előadás után „politikai okokból a király személyes intézkedésére betiltottak”, írja Pór Anna, Balog monográfusa. De a tilalom ellen a 19. század húszas-harmincas éveiben ismét gyakorta játszották (egyik szereplője a Bánk bánt író Katona József volt!), míg pályafutása az 1857-ben a pesti Nemzeti Színház-i előadással véget nem ért. Időközben viszont az történt, hogy a szerb színjátszás megalapozója, Joakim Vujiċ lefordította és sajátjának hirdette, s Balog Cserny György című szövegét szerb drámaként forgalmazták. Ha már az Újvidéki Színház meglepetést ígérő vállalkozását említettem, nem hagyhatom szó nélkül, mert kíváncsivá tesz, mi lesz a Basara-regény (Fáma a biciklistákról), a Danilo Kiš saját regény-adaptációjából készült remekéből, a Borisz Davidovics síremlékéből, s hogy Esterházy korszakos művét, a nem csak címe, hanem problematikája szerint is nagyon magyar Kis magyar pornográfiát hogyan értelmezi egy szerb rendező.

A Népszínház által ígért műsorból elsősorban a szezonkezdő bemutató, Shaffer Amadeusa elé kell nagy várakozással tekinteni a két főszerepet alakító Pálfi Ervin (Mozart) és Balázs Áron (Salieri) játékára való tekintettel. Két olyan szerepről van szó, amit mindenhol a színjátszás legkiválóbbjai játszottak. A műsor további alakulását az ismeretlennel való találkozás teheti vonzóvá, a Lindo- és a Lausund-darab mellett a Brestyánszki. B. Rozália dramatizálta, zenés időutazásként hirdetett münchhauseniáda, melyet Hernyák György fog rendezni. A KDSz mindkét említett bemutatója esemény lehet, Jelinek regényből adaptált Szeretőkje a szokatlan írói világ és szemlélet okán, a Brecht-összeállítás pedig azért, mert az a Zlatko Pakoviċ jegyzi szerkesztőként és rendezőként is, aki nemrég izgalmas Đinđiċ-drámát produkált.

Nevek, művek kavalkádja vár ránk az új évadban, melyet Újvidéken a magyar dráma napján az ellentmondásosan fogadott Urbán-rendezés, a Bánk bán, Szabadkán pedig, nem sokkal később, a nagysikerű újvidéki zenés játékot, a Hegedűs a háztetőnt jegyző Béres Attila rendezésében színre kerülő Amadeus kezd. De a kezdést, jelképesen is egy napokban látott mestervizsgai előadás, Blaskó Lea Párhuzam című politikából és önéletrajzból szőtt, kiválóan előadott monodrámája jelentette. A jó kezdést, reméljük, jó folytatás követi.

Gerold László