Egy ember nemzeti hovatartozása természetesen nem mond semmit arról, hogy ő egy bűnöző-e vagy sem – így kezdi az utóbbi években elkövetett németországi bűncselekmények hátterének elemzését a Bild am Sonntag szilveszteri számában, és mindez összecseng azzal a sokszor hangoztatott üzenettel, hogy a migránsok és menekültek valójában csupán egyszerű emberek, akik békét és nyugodt életet keresve vándorolnak Európába, s ilyen céllal igyekeznek elsősorban Németországba – ennélfogva emberi, ha kedvesen és jóindulattal fogadjuk őket. Az újságban közöltek azonban mégis ellentmondanak a pozitív fogadtatás hangulatának, a közölt adatok a menekültek és migránsok érkezését illetően már inkább sokkolóak, mintsem megnyugtatóak.

Az ilyen hangulatváltás a korábban kimondottan menekült-párti német újságokban számos eset után várható volt, s különösen mostanában tűnik aktuálisnak azok után, hogy egy menekült fiú december 27-én megölt egy német lányt. Maguk az újságban közölt fotók is mély érzelmeket keltenek, mindenek előtt a Rajna-vidék-Pfalz tartomány-beli Kandel nevű kisvárosban karácsony előtt történt gyilkosság áldozatának, a 15 éves Mia V. mosolygós arcának a látványa lehet fájdalmas minden szülő számára, aki azt gondolja, hogy az ő családja is érintett lehetett volna. A fotó a virágot tartó lány fiatalságát és ártatlanságát emeli ki – valamely iskolai ünnepségen készülhetett –, az újságban mellette levő kisebb képen a tettes, Abdul Mobin D. félig letakart arca viszont már az egész eset hátteréről kelt felkavaró érzelmeket. Az újságnak nyilatkozó ismerősök a fiúról tudni vélik, hogy udvarolt az áldozatnak, ám amikor az szakított vele, nem tudott belenyugodni abba, hogy elhagyták, és folyton a lány nyomában volt.

A Kandelben történtekről szóló hír bejárta a világot: egy afgán fiú egy drogériában leszúrt egy 15 éves lányt, aki belehalt a sérüléseibe. A gyilkosság után naponta feltett nyitott kérdések pedig fokozzák az eset utáni érdeklődést, a helyi televíziós csatornák folyamatosan közölnek képeket arról, hogy a tragédia helyszínén még mostanában is égnek a gyertyák. A németországi környezetem sem közömbös az eset kapcsán, de nem dühös, se nem ítélkezik, inkább általános megállapításokat tesz annak a sok-sok mulasztásnak a kapcsán, ami a menekültek és migránsok érkezésével járt Németországban.

Nem kellenek ahhoz migránsok, hogy szerelemféltésből, vagy egyszerűen különböző párkapcsolati problémák miatt fizikai erőszak s gyilkosság történjen – próbálom másként megközelíteni a kérdést a saját megdöbbenésem okáról beszélve, mert még mindig annak a tragikus hírnek a hatása alatt vagyok, hogy Szegeden újév napján meggyilkoltak egy fiatal nőt. A tettes és az áldozat is szűkebb pátriámból való, s bár általában vannak jelek, amelyek rosszat sejtetnek, minden ilyen esetben nagyon nehéz megelőzni a tragédiát, nem csak az esetleges migráns háttér tudatában – próbálom magyarázni a házigazdáimnak, de a német lány esetének sok megválaszolatlan kérdése eltereli őket az általános emberi gyarlóságok témájától, a megelőzés kérdésében a hivatalos szervek mulasztásai érdekli őket elsősorban. Különösen az, hogy vajon a tettes, az a bizonyos Abdul valóban kiskorú-e (állítólag 15 éves), vagy pedig azoknak van igazuk, akik az életkor orvosi módszerekkel történő megállapítását követelik. Nem mindegy ugyanis az életkor, lehet, hogy az elkövető már nagykorú, s akkor a tettének még nagyobb a súlya…Mint a lavina! Jönnek a kérdések, hogy a német hatóságok hogyan engednek szabadon járkálni ismeretlen személyeket úgy, hogy még az életkorukat sem állapítják meg, továbbá hogy ha már megtörtént a tragédia, és egy fiú megölt egy német lányt, akkor hogyan engedhetik meg maguknak az önmagukat emberbarátnak nevező csoportok, hogy akadályozzák a fiú életkorának a megállapítását annak emberi jogaira hivatkozva. Mintha a lánynak nem lett volna emberi joga, hogy éljen! – mondják felháborodva, s azt már csak úgy inercióból teszik hozzá, hogy olyan ez az egész, mintha a fiú, mert menekült, több emberi joggal rendelkezhetne mint az áldozata és még azt is elnézik neki – otthoni okmányai nem lévén -, hogy felnőttként kiskorúnak tüntesse fel magát, számolva az enyhébb büntetéssel…

Annyi bizonyos, hogy ez a lavina nem fog lecsitulni egyhamar, különösen, hogy mostanában egyre több statisztika lát napvilágot, amelyek migráns hátterű gyilkosságokról és más bűncselekményekről szólnak, s valószínűleg nem enyhíti az „ellenstatisztika” sem, mely szerint most már, különösen 2017 második felében, bizonyos bűncselekmények jelentősen csökkenőben vannak. A Bild am Sonntag két oldalos címben hozza August Hanning, a német hírszerző szolgálat volt vezetője intő jelnek is beillő az állítását, miszerint Németországban kényelmetlen lesz élni, „ha nem teszünk többet a biztonságért”. A 71 éves szakértő, aki 1998 és 2005 között állt a német titkosszolgálat élén, olyan mondatokat mond ki, amelyeket a német sajtóban korábban alig lehetett olvasni, s igazságtartalmuk a józan ész szempontjából hihetetlen: Németország megengedte magának, hogy mindenki belépjen a határain, aki azt mondja, hogy menedékjogot akar kéni. Ez által valójában havonta 15 ezer olyan migránsot fogad be az ország, akiről nem tudja, hogy van-e bűnügyi vagy terrorizmussal kapcsolatos múltja. Ennyi embert „identitás nélkül” sétálni hagyni biztonságpolitikai szempontból nagy hiba – mondja a szakértő. Ennyit a németországi biztonságról.

Mindezek után még annyit, hogy folyamatosan félelemben élni nem jó, káros, lélekromboló. Ám, vannak intő jelek, hogy bizakodás tekintetében mikor kell óvatosnak lennünk akár a hozzánk közel álló ember, akár a társadalmi közeg tekintetében. Nem véletlenül fogalmazódott meg a régi mondás, hogy olykor jobb félni, mint megijedni.

Friedrich Anna