Tényleg rohan az idő. Már megint új választások, alig múlik el az egyik, jön a másik. A 35 tagú Magyar Nemzeti Tanács új összetételéről döntünk az ősszel. Előtte az önkormányzatokban frissíteni fogják a külön magyar névjegyzék adatait, az érdekeltek tehát iratkozzanak fel, illetve ellenőrizzék, rajta vannak-e – üzenték a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló szerbiai törvény hetekkel ezelőtti módosítása után az illetékesek.

A Magyar Nemzeti Tanács megválasztására létrehozott külön szerbiai választási névjegyzékre valamikor 2010 egyik borongós napján úgy kerültem, hogy előzőleg meglátogatott egy fiatalember. Épp az utcán a járdát javítottam, a lesüppedt, illetve fellazult téglákat már felszedtem, s a homokágy eligazításán munkálkodtam, amikor a fiatalember megszólított. Aktivistaként járja az utcánkat, mondta, minden házba beköszön, ahol ismeretei szerint magyarok laknak és elmagyarázza, hogy júniusban nemzeti tanácsi választások lesznek és ezért jó lenne feliratkoznunk a külön választói névjegyzékre. Szívesen hallgattam a magyarázatát, egy kávéra is behívtam és alá is írtam a névjegyzékbe való feliratkozási szándéknyilatkozatot.

2010 óta volt még egy választás, mégpedig 2014 októberében, és most újra lesz tehát. Augusztusban írják ki, a szavazás felthetően novemberben lesz. Addig kell, illetve lehetséges feliratkozni a külön választói névjegyzékre, hogy azon legalább annyi név szerepeljen, amely elegendő a tanács közvetlen megválasztásához, vagyis az induló vajdasági magyar pártokra vagy polgári csoportokra való közvetlen voksoláshoz. A törvény szerint az adott nemzeti kisebbség legalább 40 százalékának a névjegyzéken kell szerepelnie. Ez a megoldás élt már 2010-ben, amikor 117 320 választó kellett (293 299 magyart tartottak nyilván akkoriban Szerbiában), s meg is lett, hála mindenek előtt az olyan aktivistáknak, akik házról-házra járva tájékoztatták az embereket a lehetőségről. Nevezetesen arról, hogy létrejön a vajdasági magyarok kulturális autonómiája, megalakul a vajdasági magyar közösség parlamentje, amely e nemzeti kulturális autonómia fontos alapja lesz, hiszen számos kérdésben önállóan dönt a kultúra, az oktatás, a nyelv- és íráshasználat és a tájékoztatás területén. A választói névjegyzékre akkoriban többen feliratkoztunk a szükséges 40 százaléknál, de a szavazáson már csak 76 900-an voksoltunk, ezzel a részvételi arány 55,46 százalék volt.

2014-ben már más küszöb volt érvényben. 2011-ben ugyanis volt népszámlálás, amikoris kiderült, hogy a magyarok lélekszáma csökken ugyan, de mégsem olyan nagy mértékben, mint ahogy a jóslatok szóltak: 253 899-en voltunk akkoriban, ennek a számnak a 40 százaléka 113 560, vagyis legalább ennyi név kellett a magyar választói névjegyzéken, hogy a nemzeti tanácsot közvetlen úton válasszuk. Meg is választották, de a részvételi arány ekkor már 40,60 százalék volt (én sem szavaztam, mert éppen cselédkedtem Németországban). A szavazók száma nem érte el az 56 ezret. Sokan érdektelenséggel, a Magyar Nemzeti Tanács munkájával való elégedetlenséggel, a vajdasági magyar közösségen belül tapasztalt politikai-személyi ellentétek miatti csalódással magyarázták a kis részvételi arányt, de a számok hátterében folyamatosan jelen volt és van a kérdés is, hogy vajon mekkora a vajdasági magyar közösség tényleges lélekszáma és a potenciális szavazók közül hányan élnek külföldön vagy a választás időpontjában hányan dolgoznak idénymunkán valahol hetedhétországon túl?

Az idei választásokhoz is legalább 114 ezer fő kellene arra a bizonyos külön választói névjegyzékre. A szerbiai önkormányzati minisztérium honlapján már megtalálható az űrlap, amit ki kell tölteni és majd átadni egy bizonyos irodában a községi vagy városi önkormányzatnál. Biztos vagyok benne, hogy idejében értesülünk ennek módjáról, hiszen ahogy a múltban is aktivisták járták az utcákat (és még az idei magyarországi parlamenti választások előtt a szavazás módjáról való tájékoztatás céljával is bekopogtak a magyarnak vélt családokhoz), úgy az őszre esedékes választások előtt is a vajdasági magyar pártok és a választásokban érdekelt szervezetek, csoportosulások biztosan minden alkalmat megragadnak majd, hogy megszólítsák potenciális szavazóikat. S mivel gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy például a mi utcákból felkerekednek az emberek és beutaznak Zomborba feliratkozni, a választói névjegyzékbe való felvételt helyben kell megszervezni!

Egyfajta gyakorlati népszámlálás tekintetében lesz ez érdekes, különösen, ha a statisztika kitenne magáért, és megtudnánk hogy mely korcsoportokból milyen arányban vettek részt a feliratkozáson és szavazáson, hogy arra is következtethessünk, hányan vagyunk és kik hiányoznak.

Persze, a részvételi arány a mostani Magyar Nemzeti Tanács munkájának értékelése is lesz egyben. Egy elgondolkodtató értékelést már hallottam is a minap. Az újvidéki albérletek áráról, a továbbtanulás lehetőségeiről beszélgetve mondta ki egy anyuka, hogy az a magyar fiatal, aki egyetemen akar tanulni, az most igazán megteheti: van kollégium olcsó lakhatási lehetőséggel és van ösztöndíj, ami elegendő a legszükségesebbre, a fiataloknak csak tanulniuk kell. Tudjuk, magyarországi pénzekből főleg, de az ehhez elvezető út a Magyar Nemzeti Tanács…

Friedrich Anna