Voltam egy rövid görögországi nyaraláson – az én fogalmaim szerint nagyon nagy luxus körülmények között. Csendes, nyugodt szálloda nyújtotta a kényelmet, a karnyújtásnyira levő kék tenger pedig a természet közelségének, szépségének és erejének az élményét. Nem csak nekem, a velem együtt nyaralóknak is, akik között elsősorban idős házaspárokat, egy-két gyerekes családokat, felnőtt fiaikkal és lányaikkal együtt nyaraló szülőket, lányuk társaságában érkezett anyákat véltem felfedezni. Ilyen környezetben a férfiakat, a fiúkkal együtt nyaraló apákat kezdtem keresni a tekintetemmel, de ilyen párosítást nem láttam. Láttam viszont többé kevésbé egykorú, minden kétséget kizárólag párt alkotó férfiakat. Több ilyen párt is, szinte feltűnően többet annál az elenyészően kis számú fiatalembernél, aki netán udvarolhatott volna az itt nyaraló nagylányok valamelyikének.

Meg is jegyezte valaki, hogy bizonyára olyan helyre csöppentünk, ahol toleranciával viszonyulnak a homoszexuálisok irányába, netán az ő igényeikhez igazodó klubok működnek a közelben, és ezért vannak ők körülöttünk viszonylag szembeötlően többen. Jelenlétüket jóváhagyóan konstatáltuk, s igyekeztünk nem odafigyelni a számunkra idegenül ható, időnként mégis szembeötlő, egyébként diszkrét simogatásra, gyengéd gesztusra vagy kézmozdulatra.

Amióta világ a világ, az emberiség létének része a homoszexualitás is. Foglalkoznak is vele társasági és orvosi körökben egyaránt, utalásokat találunk rá a szépirodalomban csakúgy, mint a paraszti köznyelvben. Az évtizedekkel ezelőtt még diszkréten kezelt témával sokan az irodalomban találkoztunk először, Szappho költészetével és a leszbikusság fogalmával ismerkedve.

Ahogy a Biblia írja, amikor Isten megteremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette őket. A szexuális irányultság kérdése mégsem egyszerű, az orvostudomány és a pszichológia ma már megkülönbözteti a kizárólag a másik nem iránt érdeklődőeket (heteroszexualitás), a másik és az azonos neműekhez egyaránt vonzódókat (biszexualitás) és a kizárólag csak a saját neműekkel szexuális kapcsolatot létesítőket (homoszexualitás). Mára már statisztikák is készülnek arról, hogy a nemi orientáció tekintetében milyen az arány egy-egy közösségben. A felmérések eredményei sokban függnek a körülményektől és kultúráktól, de úgy nagy általánosságban elmondható, hogy a biszexuálisok és homoszexuálisok aránya egy-egy populációban 2% és 10% között határozható meg. Sokkal árnyaltabb azonban a helyzet, amikor az egyes embert nézzük. A heteroszexualitástól eltérő irányultságúaknál az okokra vonatkozóan két magyarázatról próbálnak beszélni a tanulmányokban. Egyrészt a genetikai hátteret (ami eleve adott), másrészt a tanult hátterret, azaz a szociális ingereket emelik ki, de mindkét magyarázatban első helyre kerül az érzelemvilág, ami ellen nincs mit tenni, mint általában a szerelem ellen sem. A szociális hatások tekintetében - bár tanulmányok cáfolják, hogy ez döntő befolyással lenne a statisztikára - nem mellékes megemlíteni, hogy a szexuális orientációt döntően befolyásolják a gyerekkori élmények, a nemi visszaélések, bántalmazások. Kutatások szerint a pubertáskorra általában eldől a nemi vonzódás kérdése, de a homoszexualitás vállalásáig a legtöbb esetben nehéz és kínos az út, az esettanulmányok tanúsága szerint pedig még a 40-50 éves biszexuális emberek is folytonosan örlődnek identitászavaraik és fel nem vállalt kapcsolataik közepette. Ennek tudatában a büszkeségnapi felvonulásoknak (bár nem értek egyet velük) egyetlen egy értelmét látom: az identitás felvállalását, annak kinyilvánítását, hogy az érintettek túl vannak az önazonosság keresésének nehéz időszakán.

Szóval, ezeken a dolgokon töprengtem olykor rövid nyaralásom alatt akarva-akaratlanul, amikor a nyugágyakon a közelembe heverő férfi párokra tévedt a tekintetem. Aztán, hazatérve, a régi híreket olvasva, a közösségi portálon megosztott cikkekre odafigyelve ugyancsak ezzel a témával szembesültem. A Coca-Cola magyarországi plakátjaival, amelyeken boldog, önfeledt homoszexuális párok láthatók.

A multicég szíve joga, hogy mely populációt célozza meg a sokszínűség, az egyenlőség és végső soron a szeretet jegyében. A plakátokkal kapcsolatban megszólaltak és élesen reagáltak azok, akik nem ezt – a szeretet üzenetét - fedezték fel a reklámokban, hanem politikát és a felnövő nemzedék homoszexualitásra történő biztatását. A két oldal, a plakátjaival pénzre hajtó cég és a társadalmi veszélyt látók között valahol elsikkadtak az érintett, a szexuális másság alapján kiemelt harmadik csoport tagjai, akik akarva-akaratlanul eszközként váltak részévé egy reklám-, illetve politikai kampánynak. Pedig többségük csak nyugodtan szeretné élni az életét a nyaraláson látott párokhoz hasonlóan. Pszichoterápiás tanulmányaim, és a számomra ismert konkrét terápiás tapasztalatok alapján mondhatom, hogy a homoszexuálisok is, mint minden ember, általában a maguk testi-lelki egészségére és esetleges párkapcsolati problémáikra fókuszálnak és távol áll tőlük az önmutogatás, a másságukkal való hivalkodás. Ennél fogva nem hiszem, hogy többségük helyesli, ha valaki kommersz reklámot csinál az ő identitás-vállalásukból. Mert egy dolog, hogy a jogaikért küzdenek, s más, amikor e jogokat rajtuk kívül állók használják fel eszközként.