Az utóbbi hetekben Magyarországon számos helyen, számos konkrét évfordulót is számon tartva emlékeztek meg a kommunizmus áldozatairól. E gyűjtőnév alá, hogy “kommunizmus áldozatai”, tragikus emberi sorsok sorolhatóak, mérhetetlen fájdalmakat, egekbe kiáltó igazságtalanságokat idézve. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja február 25-én volt, amelyhez kapcsolódóan (mint korábban is minden évben) jóval e dátum előtt és után a hétköznapokhoz képest egy kicsit többet foglalkozhattunk a rendhagyó történelemórák, kiállítások, múzeumi látogatások üzeneteivel, a szovjetizálás, kommunista-szocialista propaga, egyházüldözés, gulág és kitelepítés részleteit elénk táró eseményekkel, hogy ma se feledjük, mire is képes a totális terror, a fékevesztett hatalom és gyűlölet.
E magyarorországi események sorában rendre megemlékeznek a vajdasági magyarok 1944/45-ös tragédiájáról is, a Tito partizánjai által magyarok (és németek) ellen elkövetett kegyetlen vérengzésekről. Idén ezúttal is Budapesten, a Polgárok Házában találkozhattunk az érdeklődőkkel és érintettekkel (február 27-én) a Keskenyúton Alapítvány szervezésében. Mintha a sors megmagyarázhatatlan szálai is munkálkodhattak volna, az ez évi hagyományos sorsközösségi esemény egybefonódhatott a délvidéki tragédia nagy kutatójáról, Matuska Mártonról való megemlékezéssel. Márton február 13-án hunyt el, életének 88. évében, s távozására való vigaszként értékes életművet hagyott hátra a jugoszláviai magyar-ellenes megtorlásokról. Ugyanakkor tudjuk, hogy a téma kutatása sem az általa megírt könyvekkel, sem a történészek eddig végzett értékes munkájával nem ért véget. Mint ahogy ezen az esten is ismét elhangzott, még az is egyértelműsítésre vár, hogy a magyar-irtás valóban “csak” megtorlás volt a 1942-es újvidéki és Sajkás-vidéki razzia miatt, vagy valóban a magyarok célzatos kiirtásának célzatával történt, vagy pedig az új hatalom általi kegyetlen vagyonszerzés is volt egyben, vagy éppenséggel mindhárom. E kérdésekre részben választ adtak az eddigi kutatások, és az olyan, egyéni sorsokat bemutató vallomások is, amely ezen az esten is elhangzott dr. Bogner István egyetemi tanár részéről, aki édesapjára, a Szabadkán mártírhalált halt Bogner Józsefre, magyar országgyűlési képviselőre emlékezett. De, a szintézis a fiatal kutatók nemzedékére vár, mint ahogy az esten Kiss Igor, az óbecsei községi képviselő-testület elnöke és Mező Gábor fiatal magyarországi újságíró is utalt rá. Utóbbi újságíró-író írta meg a vajdasági magyarok tragédiájának évtizedes elhallgatására válaszként A népirtás csöndje - Rekviem a délvidéki magyarokért című könyvét, amelyből kiviláglik a sokszor feltett kérdés fontossága is, hogy miért nem ismerjük még mindig az áldozatok pontos számát sem, lévén, hogy a szerb-magyar történész vegyesbizottság igazából be sem fejezte a munkáját…
A mostani fiatal kutatókra vár tehát, hogy befejezzék.
S ahogy ezt leírom, rájövök, hogy az 1944/45-ben ártatlan emberek meggyilkolásáról az újságokban megjelent információk, riportok, interjúk, vallomások is immár a történelem részei. Attól kezdődően, hogy a Magyar Szó szerkesztőbizottsága 34 évvel ezelőtt igent mondott Matuska Márton erről szóló riportsorozatára, majd pedig következhettek a történészeknek, helytörténészeknek, lokálpatriota politikusoknak, alkalmi megemlékezések szervezőinek az akkori körülmények között igen merész megnyilatkozásai egészen a 2013-as szerb-magyar hivatalos megbékésig. E megbékélésnek része volt a 2013 június 21-én a szerb parlamentben elfogadott deklarációi is, amely szerint az ország legfelső törvényhozó testülete elítéli a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944/45-ben elkövetett cselekményeket. Azóta (talán) nem rombolják le az emlékkereszteket (azidáig, ha emlékezetem nem csal, Légvári Sándor legalább 20 keresztet faragott, hogy felállíthassák a csúrogi dögtemetőben az áldozatok emlékére, de mindig lerombolták, csakúgy, mint az újvidéki Futaki úti temetőben az elsősorban Papp Ferenc szervezésében felállított kereszteket). Emlékszem, micsoda tudományos érvekkel alátámasztott erőfeszítéseibe került dr. Páll Tibor fiatalon elhunyt történésznek, az újvidéki Történelem Tanszék tanárának, hogy jóval a hivatalos megbékélés előtt a szerb általános iskolai történelem könyvekbe is bekerüljön egy eldugott mondat, hogy a razzia miatt magyar-ellenes megtorlások történtek…
Az egekbe kiáltó igazságtalanság mondatja, hogy ebben a témában még sok mindennel foglalkoznunk kell, mert az ide tartozó mozzanatok nem az általában vett történelem, hanem a magunk életének a részei is, függetlenül attól, hogy közvetve vagy közvetlenül vagyunk érintettek mint leszármazottak vagy mint egy sokat szenvedett közösség tagjai. Ahogy Cseresnyés Magdolna, a Keskenyúton Alapítvány elnöke is utalt rá az emlékezetes est háziasszonyként, vannak nagyon egyszerű feladataink is, mint amilyen a sírjaink, olykor még mindig jeltelen tömegsírjaink ápolása… Bezdánban e tekintetben már megvan a hagyomány, egészen 1945 óta.
Az esten jelentette be Cseresnyés Magdolna, hogy az Alapítvány, hogy Matuska Márton emlékére március 10-én 18 óra 30-kor Budapesten a Ferences templomban (Ferenciek tere) szentmisét mutatnak be.
S hogy e fenti történelmi téma folytonosan velünk él, mintegy emlékeztető jelként már megzenésítve is visszacseng Jung Tamás püpök úr verse, hogy “Sokat közöttünk élve temettek. Meggyalázták szép, tiszta lányainkat” - amelyet ezen az emlékezetes esten Schön György versénekes adott elő a számunkra, döbbenetesen szívhezszólóan.
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Diónak teljesen igaza van. Sajnos az igazságszolgáltatás istennőjének be van kötve a szeme.
A kommunizmus bűneivel lényegesen kevesebbet foglalkozik a média, mint a fasizmussal. A teror az teror,mindegy hogy vörös, vagy fehér teror! Ez a két ideológia ugyan azt a szörnyűségeket követte el. Hitler-Sztalin ugyan az!
Köszönöm a választ!
Balassy Ildikónak: a könyv szerzőjét, címét beírva a neten egész sor bolt kínálja Magyarországon. 4500-6000 Ft-os áron, hozzá a szállítási díj.
A mellékelt fénykép 2013-ban készült. Onnan tudom, hogy én készítettem.
Hogyan lehet hozzájutni Mező Gábor A népirtás csöndje - Rekviem a délvidéki magyarokért című könyvéhez?