Az erőszakról szóló számtalan hír között is megdöbbentő az osztrák rendőrség május 19-ei beszámolója, miszerint Grazban letartóztattak egy Montenegróból származó 14 éves lányt, aki késes támadásra készült Graz belvárosában. Szándékáról a közösségi média tartalmainak elemzése során figyelt fel az európai biztonsági hatóság, és súgott az osztrákoknak. A házkutatás során a lánynál olyan videókat is találtak, amelyek az Iszlám Állam propagandaanyagait, közöttük kivégzésekről szóló képeket is tartalmaztak.

A magyar Terrorelhárítási Központ 2021 októberében vett őrizetbe egy fiatalt, aki kapcsolatban állt a korábban, ugyanazon év júniusában elfogott, Magyarországon terrortámadásokat tervező férfival. Róluk az erőszakra buzdító internetes tartalmak alapján német rendőrség küldött információkat a magyaroknak.

A szerb rendőrség, miután Szlovákiában egy férfi – ezúttal nem fiatal – május 15-én merényletet követett el Robert Fico kormányfő ellen, május 16-án letartóztatott egy zombori lakost, aki a közösségi médiában fogalmazott meg fenyegetést Aleksandar Vučić államfő ellen. Mellesleg, Szlovákiában a Robert Fico elleni merényletet követő nyomozás során épp most derült ki, hogy a merénylő mégsem egy magányos öregember lehetett, ugyanis két órával őrizetbe vétele után valaki bejegyzéseket törölt a Facebook oldalán, és az nem a felesége volt. (Megint a végeláthatatlan, számos negatív tartalmat is tartogató, sok naiv embert is befolyásoló közösségi médiás kommunikáció…)

Ezek után már szinte jelentéktelennek tűnnek a múlt héten általam gyűjtögetett példák az erőszak különböző formáiról (iskolai késes támadásokról, verekedésekről). Az ezekről szóló hírek ugyanis újabban egyre fenyegetőbb módon terjednek a világhálón és elsősorban a fiatalokra gyakorolnak hatást, sokszor tragikus következményekkel…

(Erőszaknak nemes egyszerűséggel az nevezhető, ami kellemetlenül érint bennünket és sérti testi-lelki épségünket.)

A minap épp erről beszélgettünk egy 14 éves fiú anyukájával, érintve a kortárs bántalmazás gyakori és súlyos nyomokat is hagyó példáját. Az egyébként jól tanuló gyerek arra panaszkodott az anyjának már többször is, hogy a párhuzamos szerb osztályba járó egyik fiú folytonosan sértegeti, megjegyzéseket téve öltözékére és magyarságára. Szerencsére mindezt elmondta az édesanyjának, sőt azt is, hogy legszívesebben megverné, sőt megszurkálná az őt bántalmazó iskolatársát (a szurkálás ötletét a hírekből szedte). Újabb szerencsés körülmény, hogy az anyuka rendszeresen beszélget a gyerekével az őt ért sérelmekről, a benne forrongó frusztrációról és bosszúvágyról, és az ilyen negatív érzelmekkel való szembenézésről, felvázolva, hogy a személye ellen irányuló sértésekre a legjobb válasz a példaértékű eredmény a tanulásban, a barátokkal való szövetkezés és támogató viselkedés, a méltó és mértéktartó magatartás.

Persze, a most leírt – s úgy tűnik, megfelelő szülői reagálással kísért esetnek – a kimenetele még nem ismert, annyi azonban bizonyos: szülői és baráti támogatással a sértegetésekre érzékeny fiatal túl tudja tenni magát a belső feszültségen azzal, hogy energiáit jó cél irányába fordítja.

A fiataloknál jelentkező erőszak példáit elemző pszichológusok figyelmeztetnek, hogy korunkban a gyermekek mentális egészsége veszélyben van. Sokasodnak a zaklatási ügyek, különösen a közösségi média által csúcsosodó bántalmazások. A kortárs ellentétek nem korlátozódnak például verbális összetűzésre az iskola udvarában vagy folyosón, hanem folytatódnak odahaza az internetre feltett sértő üzenetekkel, a karaktergyilkosságokra jellemző tartalmakkal, amivel egy gyerek, kellő szülői védőszárny hiányában, nem tud mit kezdeni, viszont, ha otthon megvan a szülők-biztosította stabil háttér, a gyerek könnyebben megküzd az őt ért támadásokkal.

A helyzetet megfordítva: a stabil szülői háttér biztonságában élő gyerek önkontrollal is rendelkezik, s nem válik bántalmazóvá.

Ennek tudatában, nagyon helyesen, a közbeszédben kialakulónak látszik a stratégia, amely a lelki egészséget helyezi előtérbe. Különösen, hogy a mentális zavarok esetében nem olyan egyszerű a baj orvoslása, mint amikor fejfájáskor beveszünk egy aszpirint. A légkörnek kell olyanná válnia, hogy az erőszak – legyen az verbális vagy fizikai – ne legyen a mindennapok része. És itt térnék vissza a fenti, politikát érintő események sorozatához. Peter Pellegrini, a most még beiktatására váró új szlovák államfő (egyébként Robert Fico politikai ellenfele) kerekasztal beszélgetésre hívta a parlamenti pártokat és azt üzente: a polarizált társadalomban a merénylet utáni megbékéléshez mindenki hozzájárulhat, függetlenül attól, hogy mely politikai pártot támogatja. Hiszen az eszmékről, meggyőződésekről, célokról és módszerekről vitázni és kritikus hangokat megütni lehet, de azok szószólóit nem szabad támadni személy szerint.

Ha Pellegrini szándéka az előttünk zajló politikai életben példa értékűen megvalósulna és a közbeszédben az erőszak mindennemű formáját mellőznék, talán a hétköznapi életben is könnyebb dolga lenne a pszichológusoknak a klienseik agresszív viselkedésének a módosításában. A jó példáknak erejük van.