Toporgunk a buszmegállóban, éhesek vagyunk és fázunk. Talán 4-5 fok lehet, ami télidőben nem számít hidegnek, de nyirkos a levegő, olyan, mintha csontig hatolna. Barátnőm felidéz egy régvolt háborús telet, amikor nagyon akartak takarékoskodni, és kevés tűzifát vettek. Úgy vélték a férjével, hogy elég lesz munka után néhány hasábbal betüzelniük a régi sparheltet, és falusi kis konyhájukból valamennyi meleg majd bejut a hálószobába is. Elszámították magukat, hideg tél köszöntött rájuk. „Annyit szenvedtünk, annyit fagyoskodtunk” - állapítja meg, és megismétli, amit gyakran hallottunk gyerekkorunkban: télen nem tudod, mi a rosszabb, éhezni vagy fázni. Hozzá is teszi azonnal: „azóta mindig telis-tele a fáskamránk”.

Városon nincs fáskamra. Ott általában központi fűtés van, a meleg a vezetékeken érkezik valahonnan. Hogy legyen elég fűtőanyag, arról az állam gondoskodik. Többek között a gáz beszerzéséről is, ami újabban Újvidéken is egyre nagyobb használatban van. Elég csak pillantást vetni az ingatlanközvetítő ügynökségek honlapjára, ahol általában azzal kezdik: az alábbiakban 1.200 gázfűtétes eladó lakás között válogathatunk.

A gáz Magyarországon történelmi okok folytán már sokkal korábban az egyik legfontosabb fűtőanyag volt, és most is az. Vannak gáztározói is, ahol Szerbia is tárol némi tartalékot. Ám hogy mennyire politikafüggő a beszerzés, jól látjuk az orosz-ukrán háború árnyékában.

Mert mi is történik most is? Gondolt egyet a nagy Amerika, és egy tollhúzással télvíz idején rossz helyzetbe hozott néhány kis országot Európában. A még két hónapot regnáló demokrata kormányzat, bár elvben az EU-val együtt nagy harmóniában „eredményesen” mindent megtesznek Ukrajna segítéséért, tett még egy lapáttal a tiltó csomagokra, és november 21-én szankciós listára helyezte az orosz Gazprombankot, lehetetlen helyzetbe hozva néhány kis európai országot is, mert ezek után nincs módja kifizetni az orosz gázt.

Eddig azt sem tudtam, hogy van ilyen bank. Az viszont ismert volt számomra, hogy az EU orosz gázra vonatkozó szankciói alól felmentést kapott Ausztria, Szlovákia, Csehország és Magyarország, mert egyelőre rá vannak szorulva az orosz gázra (is). Az egyik beszerzési útvonal a Barátság vezeték (volt) sok-sok akadozással. A szankciós akadályok áthidalására olyan egyezség is született európai uniós szinten, hogy a vásárló cégek már az orosz-ukrán határon „átveszik” a gázt, így az már nem orosz tulajdonként fut tovább. Kiskapu tehát mindig van. Most is, az imént említett Gazprombank elleni szankciók esetében is lesz. A magyar külügyminiszter Moszkvában tárgyalt a szankciók megkerülésének lehetőségéről, ami mögött lehetséges megoldásként biztosan szóba került, hogy a gázért járó pénzt a Gazprombank helyett olyan orosz bankokon keresztül utalják, amelyek nincsenek szankciós litán, hiszen Amerika e kivételezett bankok a számlájára fizeti be az oroszoktól vásárolt urán árát. Magyar részről viszont zseniális az a hivatalos kérés is, hogy Amerika tegyen kivételt, és engedélyezze a Gazprombankkal való pénzügyi kapcsolatokat: Ha már vannak kiskapuk, hát lássuk is őket! Különösen, hogy az üzletelés nagyban folyik fegyvergyártás terén szankciós és háborús körülmények között is. Antony Blinken december 3-án a NATO összejövetelén be is jelentette, hogy újabb, 725 millió dollár értékű katonai szállítmányt küldenek Ukrajnának, amit persze, amerikai gyárosok gyártottak le, és cserébe Ukrajnától „csak” azt várják, hogy teremtsen embereket a fegyverek mellé, ha másként nem, hát a besorozási korhatár csökkentésével. Vagyis most már nem az utolsó ukránig, hanem az utolsó 18 éves ukrán gyerekig harcolnának.

Megborzong a halandó ember, amikor ilyen üzeneteket hall politikusoktól. Különösen most, amikor az ádventi időket éljük, és ezt megelőzően Krisztus Királyt ünnepeltük. A királyt, aki nem uralkodott, hanem tanúságot tett az igazságról, és szolgálni jött e világra. Megmosta a tanítványai lábát, gyógyított testet és lelket. Az ilyen ünnep kellene, hogy megüzenje mindenkinek: politikai kiskapuk helyett ideje van az embert szolgáló politikusok felülkerekedésének, akik nem olyan helyzetbe hozzák az emberiséget, amikor az élet vagy halál, az éhezés vagy fagyoskodás közötti választásra kényszerülnek.