Nagy győzelem Bulgária, Románia és az egész Európa számára, hogy Bulgáriát és Romániát felvették a schengeni övezetbe – adta hírül a média. Az EU tagországok belügyminisztereinek december 12-ei brüsszeli döntését történelmi pillanatnak is minősítették, aminek eredménye hamarosan kézzel fogható: január 1-jétől nem lesz határellenőrzés Bulgária és Románia, Bulgária és Görögország, illetve Románia és Magyarország között. A döntés a magyar elnökség munkájának a dicsérete is, ám – mert az ember már csak ilyen -, mi lesz mivelünk, a szerb-magyar határátkelésben érintett földi haladókkal?

Már megfogadtam, hogy a szerb-magyar határhelyzetet miatt többé nem idegeskedek, hiszen ki erre jársz – Dante után szabadon – hagyj fel minden reménnyel. Sohasem tudni, mi vár rád, még akkor sem, amikor látszólag rövid a kocsisor, vagy a buszod is az egyedüli a sorompó előtt. Ilyenkor vagy a rendszerhiba, vagy a lassú munka borzolja a kedélyeket, a ritkán megtörténő gyors átjutás pedig felér egy lottónyereménnyel. A múltkor is úgy tűnt, hogy gyorsan átjutunk, ám megint rossz sorba álltunk. A mellettünk levőkben az autóból csak átnyújtották az úti okmányokat a fülképen ülő hivatalnoknak, s egy percnyi útlevél ellenőrzés után már hajtottak is tovább. Ám a mi sorunkban egy hölgy szedte össze az okmányokat és kényelmesen sétálva vitte oda a fülkéhez (onnan pedig vissza), miközben meg-megállt beszélgetni azzal, aki éppen érdekes volt a számára...

A fenti döntés kapcsán némi vigaszul szolgálhat, hogy a román határnál munka nélkül maradt magyar ellenőröket és vámosokat áthelyezik a szerb szakaszra, és talán az is, hogy délebbről Európa irányába tartó utastársaink már Bulgáriában vagy Romániában átlépik a schengeni határt és így kevesebben leszünk a várakozók között.

De alapjában véve a gondjaink maradnak, főleg az ünnepek tájékán. Közben azzal is számolnunk kell, hogy jó ideig bizonyosan kívül maradunk a világ egyik legnagyobb utazási területének a határán. A schengeni felvételről ugyanis szó sincs, még annak vonatkozásában sem, hogy Szerbia éveken belül – esetleg – tagja lehet az EU-nak. Ezzel szemben világosak az üzenetek: Schengen távol van, bár a széle eléri a magyar-szerb határt: ezért kell itt megépíteni Európa legmodernebb határátkelőjét, a Röszke-Horgos 3-at (vagy minek nevezzük).

Helyzetünk javítására maradna a remény, hogy a Belgrád-Budapest gyorsvasút hamarosan kész lesz egészen Budapestig, vagy ha erre nem képesek, legalább a Szabadkáig megépült szakaszt összekötik egy Szegeden át Budapestre közlekedő vonattal, hogy onnan mindenki mehessen tovább, akinek úticélja valamelyik európai nagyváros, és szívesen lemondana az autós utazással járó tortúráról. Az újvidéki tragédia a lelkünkben elmosta az ezzel az eshetőséggel járó némi megkönnyebbülést és örömérzetet, és most az a kérdés is nyomaszt, hogy egyáltalán hogyan tudunk valaha is belépni a vasútállomás épületébe, amikor a bejáratok fölötti betontető leomlása 15 ember halálát okozta... Ha tiszteletükre a tragédia helyszínén megépül az emlékmű, legalább minden alkalommal fejet hajthatunk az emlékük előtt, magunkba hordozva a szomorú felismerést, hogy a gyorsvasúthoz és a gyors határátkeléshez fűzött reményekhez keserű valóság kötődik, egyrészt a tragédiát okozó felújítási mulasztás, másrészt az új határátkelő építése okán, ami arról szól, hogy a történések és történelmi pillanatok pozitív oldalából valahogy kimaradunk.