Ismerőseim közül senki sem vette komolyan az Európai Bizottság minapi felkérését, hogy a családok készítsenek háromnapos, 72 órás túlélési készletet. A legtöbbjük nem is figyelt a hírre, aki meg elolvasta, inkább mosolygott rajta, mint ahogy maga az előterjesztő is nevetgél abban a videóban, amelyben az indítványt indokolja. A kényszeredett mosoly itt nálunk a három nappal kapcsolatos: errefelé mindenkinek több napra szóló tartaléka van, ha meg hiányozna valami, kisegítik egymást az emberek.

Nem kell külön felkérés, sem felszólítás, megvan hozzá az utóbbi évtizedek keserű tapasztalata.

Az Európai Bizottság legújabb ötletének híre természetesen az uniós országokhoz szól, de eljutott Szerbiába is, és a sajtóban itt is nagy visszhangra talált. A tartalom rossz eseményeket idéz, nem mintha a jelenben minden rendben lenne. De mégis, a túlélési csomag készítésének a gondolata Szerbiában a régi időkben elfojtott érzelmeket hozza ismét a felszínre, tovább fokozva a nyugtalanságot – miközben mostanában sem nyugodt senki: azok sem, akik tüntetnek, és azok sem, akik nem. Emberi sorsok dőlnek el ma is, a jövő alakulásának képei nehezen körvonalazódnak, az új, lázadó nemzedék céljainak politikai artikulációja is várat magára. És akkor jön az Európai Bizottság, és még súlyosabb helyzetet vizionál. Esetleges orosz támadásról beszél, hogy egy orosz rakétának csak 10 perccel több kell eljutni Párizs fölé Varsóhoz képest… Nem csoda, hogy a bizottsági ajánlást ezek után Orbán Viktor magyar miniszterelnök március 28-án úgy kommentálta, hogy Brüsszel háborúra készül.

Ide jutott a szabad gazdasági kapcsolatok miatt eredetileg létrejött közösség, beismerve, hogy az Oroszország elleni szankciós politikájával nem sikerült meggyengítenie deklarált ellenségét. Az marad tehát, hogy az európaiak gondoskodjanak magukról és 72 órára szólóan legyen ennivalójuk, gyógyszerük, tisztálkodási szerük, vizük, elemes lámpájuk, zsebrádiójuk, társasjátékuk és tartsák kéznél a fontos tulajdonlapokat, szerződéseiket és más irataikat is...

A közelmúlt vészhelyzeti tapasztalata a Covid-járvány, amikor kerülnünk kellett az emberi, fizikai kontaktusokat. Szerbiában, az akkori Kis-Jugoszlávia elleni bombázás idején – a minap volt a légicsapások kezdetének 26. évfordulója – egészen mások voltak a szempontok. Újvidéken például, aki óvóhelyre járt a bombázások idejére, idegnyugtatóul csupán néhány órányi torkoskodni valót vitt magával, emellett némi víz és a szükséges gyógyszer is elegendőnek bizonyult. Eközben a 78 nap alatt mindenki megtanulta átrendezni a hétköznapjait az áramszünetek, veszélyt jelző szirénázások, benzinhiány és órákra leálló városi közlekedés függvényében. Ezekben az időkben a hétköznapi kellemetlenségeknél nagyobb baj volt a tudat és a félelem, hogy „járulékos veszteségként” lebombázzák a lakásunkat vagy olyan tűzvész lesz, hogy menekülnünk kell. Erre az esetre állt ott az előszobában a táska a legfontosabb okmányainkkal és a családi fényképekkel. Nem emlékszem, hogy élelem lett volna benne, de talán egy kis keksz megbújt valahol.

Most újra hasonló helyzeteket vetítenek előre. S ha lehet javasolni az európaiaknak, a felsorolt dolgok mellé a túlélési csomagba, a szerbiai tapasztalatokat figyelembe véve, tegyék bele a legfontosabb fényképeket, függetlenül az időközben óriásit fejlődött okostelefonoktól. Lelki biztonságot, a családi múlt átmentésének megnyugtató érzését kelti még a legzűrzavarosabb pillanatokban is.

Csakhogy tudják azt is: Jugoszlávia bombázását átvészeltük. Lassan halványulnak a traumatikus élmények, a bombázások következményeiként jelentkező betegségek elleni küzdelmek emlékei, a rideg statisztika pedig feljegyezte, hogy a 78 napos „műveletnek” 2.500 civil áldozata volt.

Ne legyen ilyen helyzet! Azonban, mégis kell a tartalék és vészhelyzeti csomag is, ebben igazat kell adnunk az uniós adminisztrációnak. Természeti katasztrófák, soha nem tapasztalt erejű viharok, hosszan tartó esőzések és árvizek veszélye, továbbá az a reményteli gondolat mondatja ezt, hogy elmenekülni vagy meghúzódni lesz időnk. Az már politika kérdése, hogy bombázások, kisajátítások (az EU-által támogatott ukrán hatalom döntésével épp most vált lehetővé, hogy Ungváron házakat, földeket vegyenek el a tulajdonosoktól), utcai öldöklések, romboló vagy a mindennapi életet megbénító tüntetések és zavargások ne legyenek.