Havannában történt 2016. február 12-én: Ferenc római pápa és Kirill moszkvai pátriárka, az orosz ortodox egyház feje a repülőtéren találkozott és egy teremben zárt ajtók mögött két órát beszélgetett egymással. Az 1054-es egyházszakadás óta ez volt az első alkalom, hogy egy pápa és egy moszkvai pátriárka találkozik egymással, aminek jelentőségét növelte a 30 pontos közös nyilatkozat is. Akkoriban a sajtó olyasmit írt, hogy a két egyházfő félszavakból is megértette egymást és a nyilvánosság előtt egymást megölelve nyilvánvalóvá tette, hogy a két egyház képes együttműködni egymással.

Ugyanabban az évben valami hasonló jelenetre számítottunk Belgrádban. A kubai történelmi eseményt megelőzően januárjában Ferenc pápa a Vatikánban fogadta a szerb pravoszláv egyház képviselőit (Amfilohije metropolitát, Irinej bácskai püspököt és Darko Tanaskovićot, Szerbia vatikáni nagykövetét). A meghallgatást a szerb egyház kezdeményezte, egyrészt egy lehetséges szerbiai pápalátogatás, másrészt a Boldog Alojzije Stepinac néhai horvát bíboros szentté avatására tett, szerb részről igencsak vitatott javaslat témájára. A szentté avatás kapcsán a szerbek elérték, hogy a pápa szerb pravoszláv és horvát katolikus vegyes bizottság felállítását javasolja az indokok vizsgálatára, és így a horvátok kezdeményezése valójában elakadt...

Ezek után Ferenc pápa úgy marad meg a szerbek emlékezetében, mint a pápa, akinek irányítása alatt a Vatikán nem ismerte el Koszovó függetlenségét és megakadályozta Stepinac bíboros szentté avatását. Ezzel valójában enyhült az a Vatikán-ellenesség, ami a volt Kis-Jugoszláviában és az egész délszláv háború idején rányomta bélyegét a szerb közhangulatra, és Belgrádban Ferenc pápáról már úgy beszéltek, mint a Balkán jó ismerőjéről és mértéktartó egyházfőről, aki kapcsolatot akar a szerb egyházzal is. Ezzel összecseng az aktuális szerb vezetés mostani értékelése, hogy Ferenc pápa halálával a világ kiváló szellemi vezetőt veszített, aki apostoli tevékenysége során a szeretetet, a békét és a szolidaritást terjesztette a világban és halála így nagy veszteség mindannyiunk számára. Ugyanakkor ezért is érthetetlen ma is, hogy 2016-ban miért is maradt el a pápa május 21-ére tervezett belgrádi látogatása, amiről még az év januárjában egyeztettek? Az eseményt három héttel a meghirdetett dátum előtt mondták le szerb kérésre, a háttérben azt suttogva, hogy még nem jött el az ideje. A sajtóban nyoma van annak, hogy a választási évre és a pravoszláv egyház halasztási szándékára hivatkoztak, de lejegyezték Ivica Dačić akkori külügyminiszter nyilatkozatát is, hogy a látogatás az állam érdekében állt volna. Stanislav Hočevar akkori belgrádi érsek még az év őszén tett egy nyilatkozatot a szerb közvélemény felé, hogy Szerbiába sok politikus jön, és az lenne a rendje, ha a pápa is ellátogatna, de ezt a nyilatkozatot merev csend követte. Némi idő elteltével Aleksandar Vučić államfő maga ment el a Vatikánba 2019. szeptember 12-én, ahonnan azt nyilatkozta: szeretné, ha Ferenc pápa ellátogatna Szerbiába, de ehhez szükség van a szerb pravoszláv egyház beleegyezésére is.

Erre most már sohasem kerül sor. Szerbia lett szegényebb egy történelmi találkozóval.