Már Andrási Attilának a szabadkai Népszínház Magyar Társulata művészeti vezetőjévé való megválasztása is botrányt kavart a vajdasági magyar művelődési és közéletben, bemutatkozó színdarabja, Az ügynök halála pedig csak tovább borzolta a kedélyeket. A társulat már korábban is ellenkezett a június elején a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottságának ajánlása nyomán a Népszínház igazgatónője által kinevezett új társulatvezető meghirdetett műsorpolitikával szemben, nemrégiben pedig a közönség is tiltakozni kezdett a Facebook közösségi oldalon.

Az Újvidéki Rádió Hangadó szerda című belpolitikai műsorában foglalkozott a témával, a műsorkészítők minden érintettet igyekeztek megszólaltatni: Andrási Attila társulatvezetőt, a színészeket, köztük a társulat által a tisztségre javasolt Körmöci Petronellát, az elégedetlen közönséget képviselő Második nyilvánosság Facebook-oldal működtetőit, Hajnal Jenőt, az MNT jelenlegi elnökét és a szakmai nyilvánosság képviseletében Gerold László színikritikust.

Bózsó István

Szabad, politikától független Népszínházat követel a Második nyilvánosság elnevezésű, nemrégiben létrejött, jelenleg több mint 1400 támogatóval rendelkező Facebook-oldal. Az alapító Bózsó István, avagy írói álnevén Stephen Bozhen az Újvidéki Rádiónak nyilatkozva hangsúlyozta: civilként, nézőként lettek a történet részesei. „Egy számunkra elfogadhatatlan vezetésben történt változásra reflektáltunk ezzel az oldallal: az egész kezdeményezés arról szól, hogy nem vagyunk megelégedve azzal az új művészeti vezetővel, akit a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottsága jelölt erre a posztra és a színház igazgatónője, Ljubica Ristovski – elfogadva a jelölést – nevezett ki. Ez az ember a nyilatkozataiban olyan módon beszél a magyar társulat eddigi tevékenységéről, ami megkérdőjelezi azt, hogy tulajdonképpen tisztában van-e azzal, hogy milyen társulatnak az élére szándékozott állni. Úgy állítja be a Népszínház eddigi tevékenységét, hogy a magyar nemzeti értékek eddig teljesen háttérbe szorultak, s ő fehér lovon érkező hercegként majd megmutatja, hogy itt mi a magyar kultúra. Ezt igazából nem nagyon tudjuk elfogadni, több sebből vérzik ez a történet: a Vörös című darabot említem, amely részletesen és korhűen járja körül a második világháború idején történteket, ezt a súlyos és igencsak nemzeti töltetű témát; a Mágnás Miskát említeném még, ami szintén klasszikus magyar darab. Egyszerűen nem értjük, hogyan lehet úgy nyilatkozni, hogy ez a színház eddig mellőzte a magyar értékrendet. Amiről pedig a fél város beszél: Andrási Attila levette repertoárról a Mágnás Miskát, ami rendszerint telt házzal futott, levenni szándékozik a Tapasztalt asszony című darabot, ami több mint egy éve szintén telt házzal fut, a Cupido című darabot is le akarja venni műsorról, illetve Csernik Árpád egyszemélyes, stand-up comedy és monodráma között egyensúlyozó darabját is, a Van-e valami bejelentenivalója? című művet” – magyarázta Bózsó István. Hozzátette, szerintük ezek a darabok igenis tartalmaznak a hétköznapi emberek életéhez kötődő aktualitásokat, hiszen „mindannyian találkozunk romlott vezetőkkel, politikusokkal, gazdasági vezetőkkel, akik háttéralakokkal irányítják körülöttünk a világot”.

„Romlik a színvonal, már a bemutatkozó darab is akkora bukás volt, hogy a harmadik előadásnál sem sikerült megtölteni a nézőteret, és buszokkal kellett vidékről hozni embereket. Tudjuk, hogy a színháznak van valamekkora pénzkerete beutaztatásra, de megtudtuk azt is, hogy ezek a nézők ingyenjegyekkel ülhettek be az előadásra, s ezt már több mint vérlázítónak tartjuk: ez a bukás sikernek való álcázása” – szögezte le. Bózsó elmondta, azzal sem értenek egyet, hogy a 17 tagú társulatból Andrási hetet „volt hajlandó bevenni a bemutatkozó darabba”, a többi „a helyi közönségnek idegen színész volt”. „Nem értjük, hogy a bemutatkozó darabban miért kell ilyen illojálisan viszonyulni a saját társulathoz, hiszen ezeket az embereket kívánja vezetni éveken keresztül, velük kíván színházat csinálni”.

Elmondta, a csoport arra számít, hogy az Andrási kinevezését javasoló kulturális bizottság meghallja majd a hangjukat: hivatalosan is megkeresik majd az MNT testületét, a fenntartót és az igazgatónőt is. Leszögezte, kérdőre vonják majd az illetékeseket a döntés megszületéséért, hogy egyáltalán jó szándék állt-e a döntés mögött, vagy az volt a szándék, hogy elriasszák a Népszínháztól a közönséget. „Sajnos felmerült bennünk az a kérdés, hogy ez folytatása-e annak a csúnya munkának, ami a Népszínház épületét lerombolásával kezdődött. Úgy érezzük, ez a lépés ennek a folytatása, a második fázis: valakinek érdekében állhat lerombolni a Népszínházat, illetve a mostanáig politikától független színházba járó közösséget, hogy még ennél is kevesebb olyan ember tudjon egymásról, aki másként gondolkodik: egyszerűen egy független gondolkodást képvisel” – fejtegette Bózsó István. Leszögezte, semmilyen politikai kötődése nincs és nem is volt, hiába is kutatna bárki, a facebookos kezdeményezésüket sem támogatja senki, nulla dinárból tevékenykednek, a cenzúramentes közlésnek kívánnak helyet adni, de a trágár és szitkozódó hozzászólásokat a mondanivalótól függetlenül törlik, mert civilizált kommunikációra törekednek.

Andrási Attila

A magyar társulat művészeti vezetője – náthára hivatkozva – írásban válaszolt az Újvidéki Rádió előre megküldött kérdéseire. „Kinevezésemmel a Magyar Nemzeti Tanács, amely szabadon választott testülete kulturális autonómiánknak, kifejezte akaratát: a szabadkai Népszínházban az addigiaktól eltérő műsorpolitikát lát kívánatosnak. Az évad kezdetén pusztán azokat az előadásokat szedtem le a műsorról, amelyek iránt – az eladott jegyek száma szerint – már megszűnt a nézői érdeklődés. Tettem ezt azért, hogy az átmenet a régi és az új között fokozatos legyen. A társulat kifejezett akaratát szem előtt tartván olyan előadásokat is műsoron hagytam, amelynek műsoron tartása egy alternatív színházban ésszerű, egy népszínházban azonban kifejezetten nem. Szabadkán már van egy nagyszerűen működő alternatív színház. Az én feladatom nem az, hogy kettő legyen, hanem az, hogy a szabadkai Népszínház a nevében foglaltakhoz megfelelő műsorpolitikát folytasson. Az évad első bemutatója, Az ügynök halála minden ellene folyó éles és méltatlan kampány ellenére legutóbb is pótszékes előadás volt.

Egy népszínházban a társulatnak több nemzedékesnek kell lennie. A miénk sajnos nem lehet az. Ilyenkor az igazgató onnan hoz idősebb vendégművészeket, ahol vannak. Budapesten vannak. Dóczy Péter és Incze József színművészek közismert résztvevői az anyaország színházi életének, Szabadkán is megtörtént mindkettővel, hogy az utcán ismerték fel őket rajongóik. Jónás Gabriella a délvidéki színjátszás jelentős szereplője, nyolc alkalommal volt Vajdaság legjobb színésznője. Jelenlétük a Népszínház színpadán csak öregbíti színházunk hírnevét.

Régen megélt gyermekkoromban – a már jó ideje jobblétre szenderült Dévics Imre igazgatósága alatt – alkalmam volt látni az egykori szabadkai Népszínház akkor még forgószínpadán vendégjátszani Latinovits Zoltánt, Psota Irént. Akkor az ő, most a jelenlegi vendégeink jelenléte bizonyosan gazdagítja színházi életünket” – fejti ki írásos válaszában Andrási, majd kitér arra, hogy jelenleg Pozsgai Zsolt vezetésével folynak a Szeretlek, Faust című darab próbái, a bemutató december 19-én lesz, januárban pedig Molnár Ferenc Liliomának próbáit kezdik majd Kovács Frigyes rendezésével.

Hajnal Jenő

A Hangadó szerda című műsor készítői megkeresték Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét is, hiszen az előző összetételű MNT kulturális bizottsága javasolta a művészeti vezetői posztra Andrási Attilát. A jelenlegi MNT elnöke elmondta, a kultúrpolitika szempontjából a szabadkai Népszínház, illetve maga a színház fontos intézménye a közösségnek. „Épp azért kapott támogatást az a program, amelyet Andrási Attila képviselt, és amely egy nemzeti színházi koncepciót vázolt, mert régi óhaja és vágya a színházkedvelő közönségnek, hogy valamilyen módon a magyar társulatnak legyen egy olyan önállósága, egy olyan lehetősége, amelyben annál többet tud megvalósítani, mint amit a szabadkai Népszínház keretében eddig megvalósított” – magyarázta Hajnal Jenő. Hangsúlyozta ugyanakkor: az előző MNT illetékes bizottságának javaslatát a Népszínház vezetése is elfogadta.

„Andrási Attila egy színházi rendezésével bemutatkozott, és készül még egy előadás. Szerintem a jelen pillanatban nem szabad, nem lehet mindjárt pálcát törni bárki fölött, és nem lehet abban a pillanatban arról beszélni, hogy itt most már mindenki elégedetlen, hiszen ezt a nyilvánosságot egy csoport képviseli, ez az ő szívük joga. Jó, hogyha az emberek elmondják, miként látnak egy-egy társadalmi jelenséget, miként gondolkodnak róla. Én nem szeretnék abba a hibába esni, hogy általánosítsak. Személy szerint azt látom, hogy Andrási Attilának az első rendezése egy kicsit számunkra más jellegű, a megszokott színjátszói stílusunkhoz képest – ami dinamikusabb, változóbb, nem annyira klasszikus és színházi hagyományokat követő játékstílus – ez egy más forma, más lehetőség, de ennek is van közönsége, és ez a közönség talán majd éppen ennek tud majd örülni, és ezt a színházi játékstílust fogja kedvelni” – fejtegette az MNT elnöke. Megjegyezte: egy korszerű, közönségcentrikus, de ugyanakkor egy problémára kiélezett színházra van szükségünk, ezt kell magában rejtenie a népszínházi elképzelésnek, amit a döntéshozók korábban támogattak.

Hajnal Jenő szerint a művészetről, élményről, közösségi találkozásról szóló beszéd segítheti egy minél eredményesebb, igényesebb társulat létrejöttét. „Az idő majd meg fogja mutatni, merre halad az az elképzelés, koncepció, amelynek legfontosabb feladata, hogy itt a Vajdaságban olyan színházi előadásokat hozzon létre, olyan színházi művész közösségszervező erőt teremtsen, amely sajátos lesz: más lesz, mint az Újvidéki Színházban folytatott munka, különbözik majd a Kosztolányi Dezső Színházban megvalósuló produkcióktól, más lesz a Zentán készülő színháztól is.”

Körmöci Petronella

A társulat teszi a dolgát, viszont nagyon kevés előadást játszik a Népszínház magyar társulata havi lebontásban is, s valóban kijött egy olyan bemutató, amelyben több volt a vendégművész, mint a társulat tagjai – magyarázta az Újvidéki Rádiónak nyilatkozva Körmöci Petronella színművész, a társulat tagja, aki egyébként maga is pályázott a társulatvezetői tisztségre. Szerinte nem csoda, hogy mindez szemet szúr a közönségnek, hiszen több mint húsz éve vannak jelen a színházi világban. „Figyelni kell a közönségre, mert a színház nem létezhet közönség nélkül” – szögezte le.

„Azt látom, hogy főleg a szórakoztató előadások kerültek le a repertoárról, ami nyilván azért is helytelen, mert a Népszínháznak a szórakoztatás is egy feladata sok más mellett. A Népszínháznak éppen az az előnye, hogy rengeteg féle darabot tűz a műsorára: klasszikust és modernt, zenést és ifjúságit. Attila pályázatát olvasva nem láttam, hogy erre szándéka lenne, de erről személyesen nem beszéltünk, társulati gyűlés is csak egyszer volt még” – mondta el Körmöci Petronella, akinek meggyőződése, hogy az eddigiekben létrehozott munka nem lehet hiba, holott a társulat véleményének elutasításával a döntéshozók éppen azt húzták alá, hogy mindez nem volt jó. „Nem látom értelmét annak, hogy most mindent a nulláról építsünk fel” – szögezte le Körmöci.

Csernik Árpád

Az összeállításban megszólalt Csernik Árpád színművész, az előző összetételű MNT kulturális bizottságának tagja is. „A visszajelzés szerint az a politikai álláspont, amely szerint a társulat eddigi munkája semmirevaló, hogy a társulatnak sürgős átalakításra van szüksége, nem talált maximális visszhangra mindenütt. A társulat megdöbbenve tapasztalta, hogy a véleménye semmibe lett véve, de semmilyen lehetősége nem volt arra, hogy ezt lereagálja, ezért nagyon fontos, illetve mérföldkő a színház és a nyilvánosság életében az, hogy önszerveződés alapján ilyen módon kiállnak az emberek valamiért, amit értékesnek tartanak.”

„Nem mondhatnám, hogy a társulat jelen pillanatban tervez valamit. Nyilvánvalóan nem tőlünk ered ez a történet, de mivel a személyes sorsunkról van szó, a módunkban álló eszközöket rendelkezésre bocsájtjuk majd annak érdekében, hogy ez a civil kezdeményezés sikerre tudjon jutni” – jelentette ki Csernik Árpád. Szavai szerint csak a sajtóból értesülnek a műsorpolitikáról, a munkájukat az eddigi odaadással végzik, erkölcsi és más szempontok miatt sem rombolják belülről a munkát.

„Négy évig voltam tagja a kulturális bizottságnak. A vezérelvem az volt, hogy ott a szakmát, ezen belül is a szabadkai Népszínház magyar társulatát képviseljem. Tettem ezt teljes felelősségtudattal, lelkiismeretesen. Azon a bizonyos ülésen – az MNT archívumában megtalálható a hanganyag – én elmondtam a társulat megbízott képviselőjeként a társulat álláspontját, nem támadva, nem bántva a többi jelöltet. A bizottság meghallgatta, utána pedig döntött, ahogy döntött. Meghallgatták a véleményemet, de gyakorlatilag fölöslegesen beszéltem, mert a társulat véleménye lényegében nem befolyásolta a döntést, amely – és ez csak találgatás – valószínűleg már az ülés előtt megszületett” – mondta el Csernik Árpád.

Gerold László

A szakma nevében Gerold László színikritikust, nyugalmazott egyetemi tanárt kérte mikrofonhoz a Hangadó szerda szerkesztője, Muci Szántó Márta. „Engem meglepett ez a nagy reakció minden irányból” – jegyezte meg Gerold, aki szerint egyértelműen politikai, kultúrpolitikai kérdésről van szó.

„Ideális lenne, ha egy előadás ekkora botrányt és reakciókat váltana ki. Több, mint egy előadásra adott reagálás mindaz, ami jelenleg a színház körül történik. Politikáról van szó valóban, hiszen a színház vezetését is a politika találta ki, és a politika határozta meg. A nemzeti tanács lényegében a politika része annál is inkább, mert a Vajdasági Magyar Szövetségnek a megnyújtott keze. Nem egy előadás miatt történik mindaz, ami történik, értelmezésem szerint egy nagy akció indult a Facebookon, sokan jelentkeztek, sokan reagáltak rá. Ez az előadás az utolsó csepp a pohárban” – fejtette ki. „A kultúrpolitika beavatkozása a kultúrába az utóbbi időben eléggé szakszerűtlen volt, dilettáns volt, erőszakos volt, arrogáns volt és föltétlenül kizárólagos. Ennek megfelelően az embereknek tele van a hócipőjük ezzel az üggyel, mert ilyen volt az Újvidéki Színház igazgatójának a megválasztása körüli botrány, amely utána lassan elült, s ilyen ez a szabadkai botrány is. Különben a kultúrpolitikában – elsősorban színház és irodalom vonatkozásában – a nemzeti tanács elég sok baklövést követett már el, úgyhogy az embereknek valahol elegük lett ebből a viselkedésből, s ezt tetézte, ennek a csúcsa ez a dilettáns szabadkai előadás” – fejtette ki Gerold, aki szerint a politika nem a szakma szolgálatában működik és nem a szakmát segíti.

„Az eddigi gyakorlatot ismerve (ennek a felháborodásnak) semmi hatása nem lesz” – szögezte le Gerold, aki Hajnal Jenő kijelentéseiből azt olvasta ki, hogy a politika hagyni fogja a dolgot, megvárja, amíg elcsendesül. „A nemzeti tanács új elnöke azt mondja, hogy ez egy másik színház, nem olyan, mint eddig volt, majd a közönség megszokja. Harminc évvel ezelőtti eseményeket juttat ez eszembe, amikor Ljubiša Ristićet hozták Szabadkára. Akkor is azt mondta a városvezetés, hogy ez egy másik színház, majd megszokja a közönség. Megszokta úgy, hogy elszokott tőle” – jelentette ki Gerold László az Újvidéki Rádió Hangadó szerda című belpolitikai műsorában.