_{(Belgrádi tudósítónktól)}

A nemzetek közötti viszonyügyi tanácsok sok vegyes nemzeti összetételű helyi önkormányzatban csak papíron léteznek, több nemzetiségileg vegyes összetételű közösségben pedig meg sem alakultak annak ellenére, hogy létrehozásukat az idevágó, már tíz éve hatályos törvényrendelet előirányozza. Ennek két fő oka van: az egyik, hogy a törvényrendelet nem fogalmazza meg egyértelműen, a tanácsok mely kérdéseket hivatottak megvitatni, a másik pedig a tanácsok passzivitása, derül ki a köztársasági ombudsman nemzetek közötti viszonyügyi tanácsokról szóló külön jelentéséből.

Zoran Pašalić polgári jogvédő a minap Belgrádban ismertette a szakközvélemény képviselőivel és az újságírókkal az idén júliusban napvilágot látott jelentést. A Szerbia Palotában rendezett konferencián az ombudsman elmondta, hogy az intézmény az EBESZ belgrádi missziójának támogatásával kérdőíves kutatást végzett azon 72 vegyes nemzeti összetételű helyi önkormányzatban, amelyek kötelesek létrehozni az említett tanácsokat. Közülük 61 önkormányzat töltötte ki a kérdőívet, tehát a begyűjtött adatok ezekre a helységekre vonatkoznak.

A polgári jogvédő már 2010-ben foglalkozott a szóban forgó törvény gyakorlati alkalmazásával, s akkor megállapította, hogy az arra köteles helyi önkormányzatok nem mindegyike alapította meg a nemzetek közötti viszonyügyi tanácsot, vagy ahol a tanácsok létrejöttek, nem kapták véleményezésre azokat az önkormányzati döntéseket, amelyek a nemzeti egyenjogúság védelmére és előmozdítására vonatkoznak. Több esetben az önkormányzat nem teremtett megfelelő munkafeltételeket a tanács számára. A felmerült problémák megoldása céljából az ombudsman több ajánlást tett a helyi önkormányzatoknak, ám a helyzet, mint kiderült, semmit sem változott.

Nos, a polgári jogvédő legújabb külön jelentésében arról számol be, hogy mindössze 53 önkormányzat alakította meg a szóban forgó tanácsot. Ám az 53-ból 15 közösségben még mindig nem választották meg a tanácstagokat, továbbá egyes önkormányzatokban a tanácstagok mandátumának lejárta után nem választották meg az új tagokat, néhol ehhez teljes három év kellett.

A kérdőívben szerepelt az a kérdés is, hogy ki javasolja a tanácstagokat. 45 önkormányzatban a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai javasolták a valamely kisebbséghez tartozó tanácstagokat, ami a törvény rendeletével összhangban van. Ugyanakkor a többségi nemzetet képviselő tanácstagokat 30 közösségben a képviselő-testület tagjai, civil szervezetek, polgári egyesületek javasolták, sőt volt példa arra is, hogy az ortodox egyház is a javaslattevők sorába állt. Ilyen esetekben kell külön gondot viselni a tanácsok függetlenségének megőrzésére, hiszen azok önálló munkatestületek az önkormányzatban, mutat rá a polgári jogvédő a jelentésében.

A nemzetek közötti viszonyügyi tanácsot nem alakította meg Babušnica, Óbecse, Karlóca, Merošina, Negotin, Požarevac, Prijepolje és Ürög, míg a kérdőívre nem válaszolt Alibunár, Golubac, Lebane, Leskovac, Majdanpek, Nagybecskerek, Preševo, Surdulica, Titel, Törökkanizsa, Verbász és Žagubica helyi önkormányzat.

A begyűjtött adatok alapján azt a következtetést vonhatjuk le, mutat rá az ombudsman a jelentésben, hogy a törvényhozónak pontosabban meg kell határoznia a tanácsok feladatkörét, illetve azt, hogy mely önkormányzati döntéseket kell véleményezniük, ugyanis a törvényrendeletben használt „nemzeti egyenjogúság” fogalma nem teljesen világos. Ez a homályos megfogalmazás teszi lehetővé a helyi önkormányzatok számára az önkényes értelmezést.

A megállapított problémák megoldására a polgári jogvédő többek között azt ajánlotta az államigazgatási és helyi önkormányzati minisztériumnak, hogy a törvényrendeletben pontosabban fogalmazza meg a nemzeti egyenjogúság fogalmát, részletesen sorolja fel azokat a határozatokat, amelyeket a viszonyügyi tanácsnak véleményeznie kell, valamint azt is javasolta, hogy a helyi önkormányzat képviselői, funkcionáriusai és foglalkoztatottjai ne lehessenek tanácstagok.

Tóth Elvira