Azelőtt egy kisgyerek első születésnapja meghitt családi ünnepség volt, szülőkkel, testvérekkel, nagyszülőkkel. Egy elsőáldozás is általában családi ebéddel zárult. Amikor a gyerek befejezte az iskolát, a szülők lehetőségeikhez képest megvették a szép ruhát csemetéjüknek, persze, lehetőleg olyant, amit később is fel tud venni.

Manapság egy gyerek első születésnapja 70-80 személyes esemény, bérelt teremmel, tortákkal, zenészekkel, ajándékokkal. Azt most mellőzzük, hogy ez az “ünnepség” kinek szól és a gyerek mennyire élvezi. Feltéve, ha egyáltalán ott van. Az elsőáldozás ugyanez pepitában. De itt már a ruha is számít. Pláne a családi költségvetésben. Az érettségi..., nos itt szerény számítások szerint egy ezres nem futja a felemelő eseményt. Mármint euróban. Manapság megszokott dolognak számít, ha a család ilyenkor hitelt vesz fel, amit aztán hónapokig, rosszabb esetben évekig nyög, kamatostól. Azért a pár óráért. Vagy valami másért?

Az emberek többsége errefelé hajlamos ilyen alkalmakkor a végletekbe menni, noha nyilvánvaló, hogy anyagi lehetőségeik ezt nem teszik lehetővé. De ha egyszer a szomszéd, a koma, a jóbarát, meg azok ismerősei is így csinálták!

Versengés az utolsó vasig

“A kolléganőm tegnap felvett egy 100 ezer dináros kölcsönt, hogy a lányát felkészítse a középiskola befejezését követő bankettre. És ez nagyjából mindent elárul a mentalitásunkról. A kislány ruhája 47 ezer, a táskája 24 ezer volt. Én meg sokkban vagyok azóta is. A kolléganőm azt mondja, de hiszen ez a kislány napja, nem mehet az érettségi bankettre akármiben. Az osztálytársnői is drága ruhákban jelennek meg. A több részletbe már nem mentünk bele, de el tudom képzelni. A cipő, a smink, a frizura, a körömépítés... és már meg is van a 100 ezer. Ami engem legjobban érdekel, az az, hogy ki mindennek az oka? A gyerekek, akiknek abnormális igényeik vannak, vagy a szülők, akik ezeknek eleget tesznek?” Ez a bejegyzés az X közösségi oldalon jelent meg nemrég és a NIN hetilap idézte.

Amikor az élet szép és fontos pillanatai gyerekeink életében extravagáns, de főként költséges versengéssé válnak, talán a fenti kérdés nem is lényeges. Fontosabb az a kérdés, mindez milyen nyomokat hagy ugyanezekben a gyerekekben, fiatalokban, akik szülei tudatosan mennek bele az ilyen anyagi lehetőségüket meghaladó kalandokba. És itt a szakemberek egyetértenek – a mai gyerekeket szüleik mindezzel voltaképpen arra tanítják, hogy a külsőség fontosabb a lényegnél, a kirakat többet számít annál, mint ami mögötte van, legfőként az anyagiak számítanak. A végén pedig az is kiderül, hogy ahhoz, hogy a gyerekeknek mindez meglegyen, nekik maguknak nem sokat kell tenniük. Ez számukra “adva” van, írja a NIN.

És miközben nyilvánosan sokan bírálják ezt a “divatot”, a négy fal között ezek modellként szolgálnak, amit a többség inkább vakon követ, mintsem, hogy a jószan észre hallgatva elutasítsa. Az alkalmak pedig egyre csak szaporodnak, a félszáz vagy akár száz vendéget is meghívó születésnapok mellett mára már sorjáznak a pazarabbnál pazarabb, de főként egyre drágább, látványosabb, számtalan kelléket felvonultató legény- és leánybúcsúk, a baba nevét felfedő, a babaváró, majd tejfakasztó bulik, hogy csak a legújabb “szokásokat” említsük.

Extravagáns hisztéria

Az sem ritkaság a szerb fővárosban, de talán másutt sem, hogy a középiskolák, de alkalmanként már az általános iskolák végzősei is bérelt limuzinokkal vagy oldtimerokkal érkeznek a bankett helyszínére. A pazar négykerekűket alkalmanként 100-200 euróért lehet bérelni, márkától függően.

A márka pedig nagyon fontos. Márkásnak kell lenni ruhának, táskának, cipőnek, de az is fontos, hogy az amúgy hamvasarcú kamaszt profi sminkes és fodrász agyusztálja meg a nagy napra.

A sok külsőség között elvész az ünnep lényege

Branka Tišma pszichológus szerint a gyermek számára rendkívül fontos családon belül megünnepelni a születésnapokat és egyéb emlékezetes pillanatokat, ünnepeket, azzal a szándékkal, hogy ezzel az életút egy szakaszát lekerekítsék, hogy jelezzék az új szakaszba lépést, de a szakember azt is hangsúlyozza, hogy az ilyen ünnepségek magukba rejtik a túlzás bizonyos formáit is.

"Szerintem egy olyan végletbe estünk, ami meghaladja a gyermek szükségleteit és kívánságait, de annak a valódi értelmét is, amit ezek a fontos dátumok jelentenek az életében és fejlődésében. Azt tanítjuk nekik, hogy sokkal fontosabb a felületes csillogás, a szervezés, amit ebbe beleölünk, mint az a tény, hogy a gyermek nagykorú lett, befejezte az általános, vagy éppen középiskolát. Mintha csak a valóságból egy párhuzamos világba költöztünk volna, vagy mintha csak a meséket akarnánk életre kelteni” – mutat rá Tišma, hozzátéve, ami külön problémát jelent az egész helyzetben, az az, hogy az ilyen ünnepségek nem ritkán meghaladják a család anyagi lehetőségeit.

“De ha nem is haladja meg, úgy vélem, nincsenek rendben azok az értékek, amelyekre ezzel tanítjuk a gyerekeket, nevezetesen, hogy csak a látszat, az anyagi vonatkozás a fontos, hogy azt sugalljuk: minél drágább, annál jobb. Holott ennek egyáltalán nem kell így lennie. Mitöbb, leggyakrabban éppen fordítva van: ahová a saját munkánkat, ötletünket, időnket fektetjük be, a közvetített érték sokkal mélyebb és tartósabb. Ezek a kirakatrendezvények, a látszat előtérbe helyezése, a fényképezések és egyebek, múló dolgokat jelentenek”, teszi hozzá.

Tišma szerint a gyerek számára fontos a határok meghúzása, amelyek magukba foglalják a viselkedésbeli és erkölcsi értékeket, de azt is, hogy meddig elfogadható a pénz költése.

“A mai szülők arra törekednek, hogy teljesítsék a gyerekeknek azokat a kívánságokat, amelyeket nekik senki sem tudott teljesíteni. Ám mindezen kívánságok teljesítésével arra tanítjuk őket, hogy nekik nem kell túlságosan törni magukat, mert mindent meg fognak kapni. Így a reális és elvárt közötti különbség sokszor olyan helyzeteket eredményez a gyerekek számára, amelyekben tehetetlennek és gyengének érzik magukat, s nem tudják magukat feltalálni, amennyiben nincs ott a szülő vagy más felnőtt. Ezzel voltaképpen a felnőtté válásukat is akadályozzuk, valamint azt, hogy feltalálják magukat minden helyzetben. Egyszerűen átugorjuk a problémák kreatív megoldásának a lehetőségét, de az empátiát is. Elvesznek az emberek közötti értékek, s minden arra korlátozódik, hogy ki fog jobban, többet, szebbet és drágábbat, miközben a cél eltorzul, valami egészen mássá válik”, magyarázta a szakember, aki az értékrendszer sürgős megváltoztatásának szükségességét hangsúlyozta.

Minden a fogyasztásra összpontosul

Ivana Kronja szociológus a NIN-nek arra mutatott rá, hogy a társadalomban a tömegmédia és a közösségi hálózatok nagy hatással vannak arra, ahogyan az emberek önmagukról gondolkodnak.

"Ebben az értelemben az ember identitása, a személyes értékekről alkotott felfogása a külsőségeken keresztül jut kifejezésre. Ebbe beletartozik az anyagi helyzet is, így azután, ha a család egész évben nem rendelkezik azzal az anyagi státusszal, amit szeretne, akkor ezt jelképesen megvalósítja az olyan ünnepi alkalmakkor, mint a születésnap vagy az érettségi, aztán: kerül, amibe kerül” – mondja Kronja.

Mint mondja, társadalmunkban, de globálisan is nagyon felgyorsult a falvakból a városokba való vándorlás, mind gazdasági, mind egyéb okokból.

„Úgy gondolom, hogy ezeknek a tömeges, drága összejöveteleknek, születésnapi ünnepségeknek tulajdonképpen a falusi és a népszokásokban van a gyökere, csakhogy abban a környeztben mindennek világos és pontos jelentése és oka van. Most mindez áttevődik egy urbánus, városi, akár kisvárosi környezetbe, a tömegkultúra és a tömeges fogyasztás körülményei közé, ahol elveszik az ünnepek eredeti jelentése, sőt, úgy tűnik, nincs is. Szóval ennek sem az értelmét, sem a végét nem lehet látni, megjósolhatatlan, hogy merre felé halad a társadalom, remélem ez az általános gyorsulás csökkenni fog mindannyiuk jól felfogott érdekében" – zárja a NIN hetilapnak nyilatkozva Ivana Kronja.