Férfias amazonok a sportpályákon. Nőies férfiak, férfias alkatú nők – számukra a hétköznapi életben akadhatnak kellemetlenségek. Az élsportban azonban a kiemelkedő eredményeket elérő férfias nők (vagy éppen nőies férfiak?) helyzete bizony gyakran okoz éles konfliktusokat. A párizsi olimpián két olyan ökölvívó indult a nők között, akiknek részvételi jogosultsága nem tisztázott kellő mértékben. Ki tekinthető nőnek a versenysportban? Erre az egyszerűnek tűnő kérdésre nem könnyű a válasz. Ez a probléma nem most merült fel először újkori olimpiák történetében.

„Férfi veri a nőket” – olvashattuk. Égbe repítette az olvasói kattintásokat a hír, hogy két olyan bokszoló indult az olimpia női ökölvívásának a mezőnyében, akik valójában nem nők. A média felkeltette a közönség figyelmét, és még most is profitál az olimpiai versenyeket követő, ezzel kapcsolatos hírekből. Azonban az a kérdés, hogy ki versenyezhet sportban a nők között, egyáltalán nem új keletű kérdés.

„Állítólag már a 1912. évi olimpián megvádoltak egy ausztrál úszónőt, hogy valójában női ruhába öltözött férfi. A versenybíróság kivizsgálta az ügyet, és megállapította, hogy a versenyző nő. (A vizsgálat módjáról nem maradt fenn forrás.)”

Az 1932. évi Los Angelesben rendezett olimpia női 100 méter síkfutást a lengyel Stanisława Walasiewicz nyerte. Az atlétanő 1980-ban, egy rablótámadás következtében hunyt el. A törvényszéki boncolás megállapította, hogy az olimpiai bajnok sportolónak elcsökevényesedett, működésre alkalmatlan, férfi nemi szerve volt.

Az 1936. évi berlini olimpiát magasugrásban a mi Csák Ibolyánk nyerte, legyőzte a toronymagas esélyes, német Dora Ratjent, aki csupán negyedik lett. Visszaemlékezések szerint a német magasugró arca borostás volt, és nagy riadalmat keltett mély, férfias hangja a női zuhanyzóban. Az 1938. évi atlétikai Európa-bajnokságon Ratjen magasugrásban világrekorddal győzött. Az orvosi azonban vizsgálatok kiderítették, hogy az atlétának működésképtelen, csökevényes férfi nemiszerve is volt. A mai megfogalmazás szerint interszexuális versenyző volt. Ratjent kizárták. Egyes hírek szerint Ratjen családja már 1939-ben kérelmezte a hatóságokat, hogy az akkor 19 éves Dora nevét hivatalosan Heinrichre, és nemét férfira módosítsák. Ratjen kizárása nyomán a magyar Csák Ibolya lett az Európa-bajnok.

„Az 1968. évi Grenoble-i téli olimpiát megelőző szexvizsgálaton akadt fenn a világbajnok osztrák síző, Erika Schinegger. Kiderült, hogy belső férfi nemi szervei vannak. Schinegger végül átoperáltatta magát férfivá, Erikre változtatta a nevét, férj és családapa lett”

Az említett eseteken kívül számos egyéb példa is bizonyítja, hogy nem kizárólag a két nem, férfi és nő létezik, hanem közöttük számos átmenet is lehetséges. A férfias karakterű, elit sportoló nők problémaköre nyilvánvalóan nem esztétikai szempontból fontos a versenysportban. A fő kérdés az, hogy ezek a sportolók alkatukból kifolyólag milyen mértékű előnyben részesülnek a hagyományosan nőnek tekintett versenyzőkkel szemben.

A szándék az egyértelmű, tiszta versenyhelyzet kialakítására már régóta megvolt. Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság későbbi elnöke már 1936-ban javasolta, hogy az egyenlő esélyek biztosítása érdekében a hölgy versenyzőket előzetes szexvizsgának kell alávetni. Ezt általában nemcsak a férfias karakterű sportolónők versenyelőnyével indokolták, hanem azzal az időről időre felröppenő pletykákkal, hogy egyes eredményes versenyzők valójában nem nők, hanem csak nőnek öltözött férfiak.

„A nemi vizsgálatot – közismert nevén szexvizsgát – az olimpiák történetében az 1968. évi játékokon vezették be”

A szexvizsga kezdetleges szakaszában a vizsgálat szemrevételezéssel történt. A sportoló nőknek anyaszült meztelenül kellett egy orvosi bizottság előtt megjelenniük. A bizottság a külső nemi szervek megtekintése alapján döntötte el, hogy a sportolónő versenyezhet-e a hölgyek között. Az eljárás szörnyen megalázó volt a sportolók számára. (Ábrándos tekintetű férfi olvasóink számára megjegyezzük, az orvosi bizottság tagjai kizárólag nők voltak.)

A következő vizsgálati módszer már lényegesen finomodott, de közel sem volt tökéletes. Bevezették a kromoszóma vizsgálatot. Kezdetben azt ellenőrizték, hogy az elit sportoló nők rendelkeznek-e a nőket jellemző XX kromoszóma párral. Később a vizsgálat tovább finomodott, mivel bebizonyosodott, hogy a női XX, illetve a férfi XY kromoszóma párok mellett számos egyéb átmeneti létezik. Ezeket a vizsgálati módszereket nemcsak etikai, hanem tudományos szempontból sok kritika érte. Olyan sportoló nőket is kizártak, akik genetikai eltérésük miatt egyáltalán semmiféle versenyelőnyt nem élveztek. Így járt a lengyel olimpiai bajnok 4×100 méteres váltó tagja, Ewa Klobukowska is. A szexvizsga során kiderült, hogy az általa produkált értékek eltérnek a normáktól. Ezek az eltérések ugyan nem jelentettek számára semmiféle előnyt, mégis eltiltották a versenyzéstől.

„A sorozatos kritikák hatására a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1999-ben módosította az előírásait. Kizárólag megalapozott, indokolt gyanú esetében kerül sor szexvizsgára”

A riói olimpián (2016.), a 800 méteres női síkfutás döntőjében a toronymagas esélyes, a robosztus izomzatú Caster Semenya imponáló fölénnyel győzött. A férfias testfelépítésű és karakterű dél-afrikai atlétanőt versenyzőtársai rég óta vádolták, hogy ő valójában nem nő, hanem férfi. Nyilván ebben szerepe van sikeres versenyzésének – két olimpiai bajnoki cím és három világbajnoki cím 800 méteren -, továbbá a nagyobb, nőknél szokatlan izomtömegének és férfias karakterének. Semenya 2015-ben megnősült, feleségül vette barátnőjét.

Már az első világbajnoki címét (2009.) követően a Nemzetközi Atlétika Szövetség felkérte Semenyát dopping ellenőrzésre és szex vizsgálatra. Az eredményeket nem hozták nyilvánosságra. Az atléta megtarthatta világbajnoki érmét, és 11 hónapig tartó kényszerszünet után továbbra is a nők között versenyezhetett.

A vetélytársak folytonos reklamációja következtében a Nemzetközi Atlétika Szövetség folyamatosan napirenden tartotta a férfias atlétanők ügyét.

„Egy későbbi, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség és Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség által megrendelt vizsgálat bizonyította, hogy egyes férfias alkatú sportolók magasabb tesztoszteron hormon szinttel rendelkeznek az általános, nőkre jellemző normánál. Ez pedig versenyelőnyt jelent”

A jellemzően férfi hormon, tesztoszteron hatására javul az atlétanők teljesítménye, erősebb izomzat alakul ki, valamint növekszik az állóképesség. Ennél fogva a Nemzetközi Atlétikai Szövetség, 2018-ban bizonyos versenyszámokban maximálta a versenyzőnők tesztoszteron szintjét. Azoknak a sportoló nőknek, akiknek hormon szintje az előírt határt meghaladja, gyógyszeres kezeléssel kell a tesztoszteron szintet csökkenteniük.

„Semenya ügyvédei az etikai normák megszegésére hivatkozva megfellebbezték az új szabályt a nemzetközi Sportdöntőbíróságnál, de jogorvoslati kérelmüket elutasították”

A szabályozás ellenzői az emberi jogokat durván sértőnek ítélik a bevezetett intézkedést. Véleményük szerint a magasabb tesztoszteron szint ugyanolyan természetes adottság, mint más sportolók esetében a többi versenyzőhöz képest a jobb izomzat, vagy az erősebb szív. Gondolatmenetük szerint az lenne az igazságos megoldás, ha nemcsak a férfias sportolónőknek kellene gyógyszert szedniük versenyelőnyük csökkentésére, hanem nemüktől függetlenül, azoknak a sportolóknak is, akiknek egyéb, velük született biológiai előnyük van.

„Az említett kérdéskörhöz egy újabb, megoldandó probléma kapcsolódik. A tudomány fejlődésével lehetőség nyílik nemváltó műtétekre, amely az elit sportban újabb kérdéseket vet fel. Hogyan illeszthetők be ezek az emberek az élsportba?”

Az alap elvárás, hogy a nemüket megváltoztató sportolók műtétük után legalább 2 éves időtartamú hormonkezelésben részesüljenek. Nagy visszhangot és vitát keltett az első nemet váltó (transgender) sportoló, Rachel McKinnon világbajnoki aranyérme. Egyesek csalást emlegetnek, mások a szexuális előítéletek lebontásának fontos eredményeként értékelik az eseményt.

Ugyancsak fogas kérdés a férfiből nővé operált erőemelő, Mary Gregory ügye is. A sportoló a nők között egy erőemelő versenyen minden versenyszámot megnyert és 4 világcsúcsot állított fel. Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert az amerikai szövetség kizárta a versenyzőt. Többek között arra hivatkoznak, hogy erőemelésben a tesztoszteron mellett a csontozatnak is jelentős szerepe van, amely a nemváltást követően változatlan marad. Ellenpólus Mack Beggs története. A sportoló még lány korában kezdett el birkózni, jelenleg nemváltása miatt tesztoszteron kezelésben részesül. Szeretett volna a fiúk között indulni a középiskolás versenyen. Kérelmét elutasították, mert az akkor érvényes szabályok értelmében az amerikai középiskolás versenyeken mindenki csak a születési nemének kategóriájában versenyezhet. Hatalmas fölénnyel nyerte meg a versenyt.

„Visszatérve a nagy visszhangot kiváltó, ökölvívó botrányra”

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a női versenyeken résztvevők sportolókra vonatkozó szabályozást a nemzetközi sportszövetségek hatáskörébe utalta. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonban felfüggesztette az együttműködését Nemzetközi Ökölvívó Szövetséggel (IBA) a sportszervezet átláthatatlan gazdálkodására, és egyéb súlyos problémákra hivatkozva. Az utóbbi két olimpián a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által kinevezett bizottság szervezte az ökölvívó versenyeket, és határozta meg a szabályokat. Az olimpiai ökölvívás részvételi szabályzata nem tér ki annak a precíz meghatározására, hogy ki indulhat a női versenyeken.

„A probléma összetett, és nem most merült fel legelőször”

Az ellentmondásos helyzetről Martina Navratilova, egykori sokszoros bajnok és közismerten férfias karakterű teniszező is nyilatkozott. „Be kell látnunk, hogy nincs tökéletes megoldás, amely senkit sem sért, vagy hoz hátrányos helyzetbe. Az a cél, hogy megtaláljuk azokat a szabályokat, amelyek a női sportot befogadóvá, mégis igazságossá teszik. Ha mindenkit bevonunk, a női sport a mai értelmében megszűnne létezni. Minden észszerű szabályozásnak megkötésekkel kell rendelkeznie.”