Amióta a mobiltelefonok átvették az uralmat, egyre ritkábban látni ezeket a kis fekete, apró képernyős készülékeket. A hétköznapi halandók el is felejtették volna őket, ha nem történnek a minapi libanoni események. Pedig a pagerek, avagy magyarban meghonosodott elnevezésük szerint, a csipogók nem tűntek el teljesen. Vészhelyzetekben továbbra is nagyon hasznosak, mert strapabíróbbak, és lefedettségük sokkal jobb, mint az interneté és a mobilhálózatoké.

A libanoni támadás, amelyben legalább 12 ember meghalt, és 3000-en megsebesültek a csipogók robbanásai következtében, felvetette a kérdést, hogy ki és miért használja még ezeket a régi kommunikációs eszközöket, írja a BBC szerb nyelvű kiadása.

A kis képernyőjű fekete készülék, amely elfér egy felnőtt ember tenyerében, csipog és vibrál, amikor üzenetet kap a tulajdonosa, a nyolcvanas és kilencvenes években a presztízs szimbóluma volt. Akik megengedhették maguknak, gyakran az övükre vagy a táskájukra csíptették.

Azonban, mióta a mobiltelefonok mindenki számára elérhetővé váltak, a csipogók múlté lettek – mondja a BBC-nek nyilatkozó Aleksandar Nešković, a távközlés professzora. „Ma már nagyon ritkán használják az általános populációban, mert mindenkinek van mobiltelefonja, és nincs szüksége egy további eszközre, amely csak egy alapvető szolgáltatást nyújt abból, amit minden telefon tartalmaz."

„A csipogók azonban ma is fontos szerepet játszanak speciális szolgálatokban, például a kórházakban vagy a katonaságnál és rendőrségnél" – mondja a szakember.

Ezek az egyszerű kommunikációs rendszerek, amelyek főként egyirányú üzenetküldésre szolgálnak, viszonylag olcsók, de szükség van leadókra, amelyek révén a kommunikáció zajlik.

Hogyan használják?

Korábban volt országos és kontinentális lefedettség, ma már ez nem mindenhol van így – mondja a professzor. „Komoly előrelépés volt, hogy bárhonnan üzenetet kaphattál. Leggyakrabban egy ´hívj fel´ üzenetet küldtek, aztán az illető rohant telefonálni" – magyarázza Nešković.

Az üzenetküldés úgy működött, hogy felhívta az ember a szolgáltatót, lediktálta az üzenetet és megadta a címzett számát. Amikor megérkezett az üzenet, jellegzetes “bip-bip” hang hallatszott, vagy felgyulladt egy lámpa, ezért angolul bipernek is nevezik.

„Egyszerűségük miatt az akkumulátoruk nagyon sokáig tart, akár több hónapig is, mert nincs intenzív kommunikáció" – mondja a Belgrádi Elektrotechnikai Kar professzora a BBC-nek.

A pagert, bipert vagy csipogót az amerikai Al Gross, a telekommunikáció úttörője találta fel, aki a walkie-talkie atyjaként is ismert. Gross 1949-ben találta fel a zsebben hordható vezeték nélküli eszközt, de évtizedekbe telt, mire ez az üzenetküldő rendszer elterjedt.

A pager nevet a Motorola adta, amely gyártotta ezeket a készülékeket, és az igazi áttörést a nyolcvanas években érték el. A kilencvenes évek közepére a világ pagerhasználóinak száma tízmilliókra rúgott, és gyakran használták őket magánüzenetek küldésére is.

A mobiltelefonok és a vezeték nélküli internet fejlődésével a 2000-es évek elején csökkent az érdeklődés a csipogók iránt. Az őket még mindig gyártó Spok nevű cég honlapján azt írja, hogy hálózatuk lefedettsége 99,92%, ami nagyon fontos kritikus helyzetekben, például a sürgősségi ellátásban, vészhelyzetek esetén.

„A csipogóval nyugodt lehet az ember, mert a jel áthatol a betonon és az acélon, ott is, ahol a mobiltelefon jele talán nem tudna. Azt is tudni kell, hogy amikor más technológiák csődöt mondanak, a pagereket olyan elemek működtetik, amelyek áramkimaradás esetén is cserélhetők, és nem függenek a vezeték nélküli internettől vagy mobilhálózatoktól" – olvasható a cég honlapján.

A kulcs a saját hálózatuk által használt rádióhullámokban rejlik. „A paging rendszerek ellenállóak a hálózati torlódásokkal szemben is, vagyis lényegében biztos, hogy az ember megkapja az üzenetet" – mondja Nešković, hozzátéve, hogy valószínűleg ez volt a libanoni elterjedt használatuk oka is.

Hasznosak kórházakban és bányákban

Ausztráliában például továbbra is használják őket néhány szektorban – kórházakban, bányákban és vegyi üzemekben – mondta Robert Nichols, a Sydney-i Egyetem kutatója. Ellentétben a mobiltelefonokkal, a csipogókat nehezebb lehallgatni, mivel azok csak vevőkészülékek, és ez biztonságosabbá teszi őket.

„A telefonoknak rendszeresen jelezniük kell a mobilhálózatnak, hogy hol tartózkodnak, de a csipogók ezt nem teszik" – mondta Nichols az ausztrál ABC-nek.

Ismeretes, hogy a pagereket illegális tevékenységekhez, például drogdílerkedéshez is használják, mivel ezekhez az akciókhoz „csak egyirányú kommunikációra van szükség."