A Szerbiában élő polgárok naponta hagyják el otthonukat, városukat, régiójukat, sőt olykor még az országot is, hogy munkába menjenek. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint az országban majdnem minden hatodik polgár napi ingázó. A többségük a munka miatt, de nem elhanyagolható azoknak a száma sem, akik tanulmányaik miatt utaznak más településre.

A napi ingázók száma összesen 1.048.825, míg Szerbia lakossága mintegy 6,6 millió fő. A munka miatt ingázók száma 795.779, míg a tanulóké 253.046. Tekintve, hogy Szerbiában összesen mintegy 2,8 millió foglalkoztatott van, a munkavállalók 28 százaléka számít napi ingázónak, írja a Forbes.

A legnagyobb kihívással azok néznek szembe, akiknek naponta kell átlépniük az államhatárt a munkavégzés miatt. A népszámlálás szerint mintegy 3.800 napi ingázó utazik külföldre, közülük 2.858 munkavállaló és 983 tanuló.

Vajdaság és Nyugat-Szerbia

„Napi ingázóknak azokat tekintjük, akik lakóhelyükön kívül dolgoznak vagy tanulnak, tehát azok, akik egy településen élnek, de egy másik településen dolgoznak vagy tanulnak Szerbiában vagy külföldön”, magyarázzák a szakértők, akik pontosították: az feltétel, hogy naponta vagy hetente többször visszatérjenek a lakhelyükre, de ezek a személyek akkor is napi ingázónak számítanak, ha 24 vagy akár 48 órás műszakban dolgoznak.

A legtöbb napi ingázó Šumadijában és Nyugat-Szerbiában található (230.543 fő), és szinte ugyanennyien vannak Vajdaságban is (230.386 fő). Belgrádban és környékén megközelítőleg 167.000 napi ingázó él, míg Dél- és Kelet-Szerbiában valamivel több, nagyjából 168.000 fő.

A külföldi munkáltatónál foglalkoztatottak szemszögéből az a legfontosabb, hogy a lakhelyük közel legyen a határhoz. Így Vajdaságban van a legtöbb ilyen munkás, szám szerint 1.693 fő, míg Nyugat-Szerbiában 1.507. A fővárosból senki sem utazik napi szinten külföldre dolgozni. Kelet- és Dél-Szerbiában pedig összesen 108 ilyen ingázó van.

A horgosi határátkelő

Horgos is egyike azon településeknek, ahol határ választja el a lakosokat a munkahelyüktől. Emiatt a helyi közösség fontosnak tartotta, hogy meghosszabbítsák a Horgos 2 határátkelő nyitvatartását.

„Naponta mintegy 100 helyi lakos használja ezt az átkelőt különböző környező településekről, mint Zenta, Bácszőlős, Hajdújárás és Magyarkanizsa”, nyilatkozta Sors Róbert, a Horgosi Helyi Közösség elnöke a Forbes Srbija magazinnak. Hozzátette: „Ezek olyan emberek, akik a közeli magyarországi településeken dolgoznak, Szegeden és Mórahalmon. Ők naponta ingáznak. Valaki autóval, valaki gyalog vagy motorral.”

Ezért idén márciustól újra meghosszabbították az átkelő nyitvatartását: jelenleg 5-től 23 óráig tart nyitva. Sokan reggel 6-ra mennek dolgozni, míg másoknak az esti műszak csak 22 órakor ér véget.

Sors elmondása szerint Horgosról először Ausztriába, Németországba és Nagy-Britanniába mentek ki az emberek. Akik maradtak, azok úgy próbálnak meg boldogulni, hogy Magyarországon dolgoznak, de továbbra is Szerbiában élnek.

„Horgoson mintegy ezer munkahely szűnt meg az 1990-es évek eleje óta. Korábban mindenkinek volt munkája. A privatizáció után azonban minden megváltozott. A Bácskának 300 dolgozója volt, köztük vendégmunkások Boszniából és Horvátországból. A Vitaminkában egykor 100 fő dolgozott, most 30. A hűtőházban 150-en voltak, ma már csak 30-an”, tette hozzá.

A mintegy 5.000 lakosú Horgoson nincs elegendő munkalehetőség, miközben a határ túloldalán lévő gyárak munkaerőhiánnyal küzdenek, mert az ottani lakosok is Nyugatra vándoroltak, például az osztrák határhoz közel.

„Ott is hasonló a helyzet. Magyarországon élnek, de Ausztriába járnak dolgozni. Szegeden most nyílik a BYD kínai autógyár, és legalább 1.500 embert fog foglalkoztatni. Emellett egy újabb német üzem is épül”, magyarázta Sors.

Ahol falvak vannak a közelben, ott kevesebb az ingázó

Azok, akik Magyarországon dolgoznak, gyakran magyar személyazonosító igazolvánnyal rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra az EU-ba való beutazást, de akadnak olyanok is, akik szerb útlevéllel utaznak.

Kelebián – Horgossal ellentétben – jóval kevesebb az ingázó. Ennek oka egyszerű: Kelebiáról 12 kilométerre van a határ, de a túloldalon főleg kisebb falvak találhatók. Horgostól viszont mindössze 10 kilométerre van Szeged, és sok szerbiai polgár hasonló távolságot tesz meg naponta munkahelyéig.

„A határig közlekedik egy autóbusz is, így busszal is eljuthatnak a munkahelyükre. Vannak, akik gyalog átkelnek, majd a másik oldalon újra buszra szállnak. Előfordul, hogy több kolléga összefog és két rosszabb autót vásárol: az egyikkel eljutnak a határig, ott leparkolnak, gyalog átkelnek, a másik autó pedig a magyar oldalon várja őket”, magyarázta Sors.

Azonban nem a Magyarországgal közös határszakasz az egyetlen, ahol napi ingázók kelnek át. Nyugat-Szerbiában is sokan ingáznak. Néhány évvel ezelőtt azt fontolgatták, hogy a határ menti szerb munkavállalókat romániai gyárakban alkalmazzák.

A helyváltoztatással együtt járó belső migráció Szerbián belül még gyakoribb, több mint 3 millióan költöztek jelenlegi lakóhelyükre az országon belül.