A közösségi média befolyásának visszaszorítása érdekében akár antidemokratikus eszközöket is hajlandók bevetni a vezető politikusok. Gondoljunk bele, mi történne, ha ugyanez Magyarországon fordulna elő a 2026-os választások kapcsán – teszi fel a merész kérdést cikkében a brüsszeli lap, miközben az európai helyzetet elemzi.

A közösségi média és az internet a 21. században hasonló fenyegetést jelenthetnek a jelenlegi hatalmi elit számára, mint amilyet a nyomtatott sajtó jelentett megjelenésekor a monarchiákra és a pápákra — ez a Brussels Signal szólásszabadságról szóló cikkének egyike fő megállapítása. Az európai elit – különösen Brüsszelben – azt állítja, hogy a liberalizmus és a demokrácia védelmezőjeként harcol az autoriter törekvések ellen, ám a közelmúlt történései kérdésessé teszik, mennyire tartják magukat valóban ehhez a szellemiséghez. A szólásszabadság témakörét az Elon Musk és az Európai Unió intézményei között elfajuló vita kapcsán járja körbe a lap.

A nyugati vitakultúra

A liberális demokráciák két pilléren nyugszanak, amelyeknek a viták lefolytatásában kiemelt szerepe van. Egyrészt a demokrácián, amiben a nép az érvek szabad ütköztetése és a politikai verseny révén döntheti el, ki kormányozza. Másrészt a liberalizmuson, aminek értelmében mindenkinek joga van szabadon vitát folytatni, függetlenül attól, hogy az adott személy a hatalmon lévők szerint szalonképes-e vagy sem. A modern liberális demokrácia épp attól különbözik ókori és középkori elődeitől, hogy nem zárja ki formális cenzúrával és szűk választójoggal a nemkívánatos elemeket a döntéshozatalból.

Mindezt akkor értjük meg igazán, ha felidézzük, hogy Nyugat-Európa jelentős részén csak a második világháború után vált általánossá a szabad választás és a szólásszabadság. Kelet- és Közép-Európában pedig egészen 1991-ig, a Szovjetunió összeomlásáig kellett várni, hogy ezek a jogok széles körben érvényesüljenek. Ezeknek a vívmányoknak a megőrzése tehát igen törékeny, folyamatosan védeni kell őket – elviekben ez volna a brüsszeli elit célja is. Azonban ezzel ellentétes trendek vannak kibontakozóban az Európai Unióban.

„Sok európai vezető mintha egyre inkább szemet hunyna olyan jelenségek fölött, amelyek kikezdik a szabad választások legitimitását és a nyílt politikai vitát” — állapítja meg az elemzés.

Antidemokratikus tendenciák

Egyesek a liberális demokrácia védelmének címén épp annak alapelveit készülnek aláásni. Jó példa erre, hogy az Európai Unió hallgatással reagált arra, amikor Romániában a közelmúltban – precedens nélküli módon – érvénytelenítették az elnökválasztás első fordulóját. Az ürügy egy állítólagos orosz finanszírozású kampány volt a TikTokon és más platformokon. Magyarán azért semmisítették meg az eredményt, mert a románoknak jobban tetszettek a közösségi médiában olvasott érvek, mint a hagyományos és állami médiában propagáltak.

Németországban már régóta létezik egyfajta informális „árnyéktilalom” az Alternatíva Németországért (AfD) párttal szemben, amely egyre népszerűbb. A hivatalos statisztikák szerint a politikai talkshow-k vendégei között 2024-ben csupán 2,6 százalékot tett ki az AfD-s meghívottak aránya a közszolgálati televíziókban, miközben a párt a Bundestag mandátumainak 10 százalékát szerezte meg, és a közvélemény-kutatásokban 20 százalék körüli támogatottsággal bír. Az is beszédes, hogy a közszolgálati tévécsatornák megtagadták Alice Weidel, az AfD vezetőjének meghívását a legfőbb választási vitára, ahol más pártok véleménye folyamatosan hangot kap.

Ebben a feszült légkörben robbant be Elon Musk politikai szerepvállalása Európában. A milliárdos üzletember, aki az X közösségimédia-platform tulajdonosa, meglepő módon állt ki az AfD mellett a 2025 februári előre hozott választások kampányában, de például a brit Reform UK Pártot is támogatja, noha Nigel Farage pártvezető képességeit győzelemre kevésnek tartja. Magánszemélyként is szokatlan volna, ha egy amerikai milliárdos véleményt nyilvánít az európai pártokról, ám Musk esetében egy világszerte elterjedt platform fölötti kontrollt gyakorló személyről beszélünk, ami egészen más szintre emeli a befolyását.

Lejárt a cenzúra kora

Pontosan ez az, ami miatt a brüsszeli elit körében felcsapnak az indulatok. Musk tulajdonosi szerepe és személyes jelenléte az X-en lehetővé teszi, hogy a konzervatív-populista hangok olyan csatornán jussanak el közvetlenül a választókhoz, amely kikerüli az elit által eddig kézben tartott médialáncolatot. Bár a hagyományos sajtó – legyen szó újságokról, televízióról, rádióról – sok esetben korlátot állíthat bizonyos politikai vélemények elé, az internetes térben már nehezebb mindezt elhallgattatni. Musk például néhány napja készített egy interjút Alice Weidellel az X-en, amit több százezer néző élőben követett.

Az európai politikusok közül Emmanuel Macron francia elnök fogalmazta meg az egyik legkeményebb kritikát Elon Musk kommentárjaival kapcsolatban. Azzal vádolta Muskot, hogy egy új nemzetközi reakciós mozgalmat emel föl (Fotó: MTI/AP/Michel Euler)

Több uniós vezető állítja, hogy ez a fajta befolyás külföldi beavatkozásnak minősül, és ezért komoly jogi lépéseket fontolgatnak. Thierry Breton volt belső piacért felelős uniós biztos felvetette, hogy az X-et akár teljesen be is tilthatják Európában. Sőt arra is utalt, hogy meg kellene semmisíteni a német választás eredményét külföldi befolyás gyanúja esetén. Vagyis ha a németek nem azt az álláspontot teszik magukévá, amit az elit sugallni próbál, akkor bizonyos brüsszeli körök a demokrácia megóvására hivatkozva akár magát a demokráciát is felszámolnák.

Gondoljunk bele, mi történne, ha ugyanez Magyarországon fordulna elő a 2026-os választások kapcsán, vagy ha Lengyelországban a bíróságok lépték volna meg ugyanezt a 2023-as választás után, mondván, nem elfogadható a végeredmény. Könnyen belátható, hogy ez hosszú távon szétfeszítheti a liberális demokrácia kereteit. Hiszen nem lehet a demokráciát úgy megvédeni, hogy elhallgattatjuk az eltérő véleményeket, vagy egyszerűen félresöpörjük a választási eredményeket.

Mindeközben a brüsszeli elit egyre nyilvánvalóbban veszít a támogatottságából Európa-szerte, és az emberek elégedetlensége gyakran a konzervatív-populista erők megerősödésében csapódik le. A közvélemény elégedetlensége nem kizárólag – sőt nem is elsősorban – az internetes platformok működésére vezethető vissza, sokkal inkább az utóbbi évtizedek elhibázott uniós politikáira, gazdasági és társadalmi válságaira. Mivel a lakosság már nemcsak hivatalos tévécsatornák vagy újságok révén informálódik, a felgyülemlett elégedetlenség most széles körben, akadálytalanul nyer teret az online térben is.

Elhibázott volna a demokrácia nevében visszatérni a múlt cenzúrázási módszereihez, vagy éppen azzal kísérletezni, hogy egy választás eredményét érvénytelenítik. Mégis, úgy tűnik, egyes európai politikusok nem riadnak vissza hasonló ötletektől, csak hogy megvédjék saját hatalmi pozíciójukat. Sokszor a demokrácia védelme szép ürügyként szolgál arra, hogy ellehetetlenítsék a rivális hangokat.

Végső soron nem a TikTok-kampányok vagy az X algoritmusai okozzák az Európában tapasztalható elégedetlenséget, hanem az a tény, hogy a regnáló vezetők hosszú ideje nem képesek valódi megoldásokat nyújtani. A helyzet tehát nem egy külső ellenség okozta válság, hanem egy belső, rendszerszintű bizalmi válság kivetülése. A közösségi média pusztán gyorsítja és láthatóvá teszi azt, ami már régóta érlelődik az emberekben.

A három évszázaddal ezelőtti uralkodók és pápák sikertelenül próbálták feltartóztatni a nyomtatott sajtó és a közvélemény áradatát. Ma, a digitalizáció korszakában az elit ugyanilyen kihívással néz szembe. A szabad véleménynyilvánítás és az internetes platformok terjedését megfékezni próbáló intézkedések könnyen az évszázadokkal ezelőtti cenzúrára emlékeztethetnek. Ha Európa ragaszkodik a valódi liberális demokráciához, akkor a megoldás nem a vélemények erővel való korlátozása, hanem a nyitott, tisztességes politikai verseny és az igazi reformok felé vezető út megtalálása.