Ahogy nő az etnikai és a vallási feszültség a Nyugat-Balkánon, úgy válik egyre aktívabbá Oroszország tevékenysége a térségben. Az Egyesült Királyság most attól tart, hogy Vlagyimir Putyin destabilizációs törekvései még erősebbé válnak, ezért London szorgalmazza, hogy a Nyugat-Balkán hat országát minél hamarabb, még Ukrajna csatlakozása előtt vegyék fel az Európai Unióba. A Politico részletes körképet mutatott a térségről, és részletesen beszámolt arról, hogy milyen problémákkal küzd a régió, és miként próbálja meg kiterjeszteni Moszkva a befolyását, ismerteti a hirado.hu.

Miközben Európa figyelme Ukrajnára összpontosul, a Nyugat-Balkánon a feszültségek a tetőfokára hágnak, és a régió vezetői – akárcsak az Egyesült Királyságban – pedig attól tartanak, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök megpróbálja kihasználni a volt Jugoszláviában húzódó törésvonalakat. A brit kormány felsőbb vezetői Ukrajna mellett a Nyugat-Balkánt emlegetik a másik forró pontként, és mivel a feszültség rendkívül felerősödött a térségben, az Egyesült Királyság most azt szorgalmazza, hogy az orosz befolyás elhárítása érdekében a régió mind a hat állama csatlakozzon az Európai Unióhoz – írja a Politico.

„Ebben az időben, amikor Európában háború dúl, látva az orosz beavatkozás hosszú kezét a térségben is, bolond lenne az ember, ha levenné a szemét a Nyugat-Balkánról, ahol még mindig vannak olyan örökölt problémák, amelyeket le kell küzdeni. Putyin érdeke itt az, hogy a régiót destabilizálva tartsa. Az az érdeke, hogy a Nyugat-Balkánt alkotó országokat feszültségben tartsa, hogy a lakosság destabilizálódjon, és hogy kiber- és hibridháborút folytasson” – mondta David Lammy brit külügyminiszter a régióban tett látogatásán.

A lap felidézte, hogy mind a hat nyugat-balkáni ország igyekszik az Európai Unió tagjává válni, ugyanakkor jelentős kihívásokkal néznek szembe, mind belföldön, mind a szomszédos országokkal szemben. Bosznia-Hercegovinát például válságba sodorta, hogy Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság miniszterelnöke szeparatista politikája miatt a hatóságok elől menekül. Eközben Szerbia azzal vádolja Koszovót, hogy elnyomja szerb kisebbségét, Koszovó pedig Szerbiát okolja a területén belüli erőszakért.

Külpolitikai szakértők és miniszterek egyaránt attól tartanak, hogy a Kreml megpróbál majd tőkét kovácsolni a mélyen gyökerező etnikai és vallási feszültségekből, hogy további zavargásokat szítson az egész Balkánon.

„Most azonnal lépniük kell, különben a továbbiakban Oroszország játszóterévé válnak” – mondta egy brit tisztviselő, aki úgy gondolja, hogy

Brüsszelnek Ukrajna csatlakozása helyett először a nyugat-balkáni országok csatlakozására kellene nagyobb hangsúlyt fektetnie.

Paradoxon Szerbiában?

David Lammy úgy véli, hogy Szerbia – a demokrácia terén történt visszalépés, az Oroszországhoz való közeledés és Koszovó elismerésének folyamatos elutasítása ellenére – valóban csatlakozni akar az Európai Unióhoz. „De eltérnek a nézetek arról, hogyan, milyen gyorsan és mennyire komolyan lehet ezt elérni” – fogalmazott Lammy a szerb fővárosban, Belgrádban adott interjúban.

„És van egy alternatív elképzelés is, mégpedig egy sötétebb elképzelés. Ez egy olyan álláspont, amely az oligarchia, a korrupció, az erős állami ellenőrzés, sokkal inkább egy rendőrállam irányába mutat. Ez a vízió is létezik, és ezek a dolgok vitathatók a világ ezen részén” – tette hozzá.

A Politico cikke részletesen elemezte a jelenlegi szerbiai helyzetet, amelyet meghatároz a kormányzati korrupció, az újvidéki vasútállomáson történt baleset utóhatása és a diákok által szervezett tüntetések. Ez komoly próbatétel elé állítja a Szerbiát tekintélyelvűen irányító Alekszandar Vučić elnököt. A diákok decentralizált szerveződési modellje miatt nincs egyértelmű vezető, akit célba lehetne venni a tüntetések elleni fellépés során, de a hatóságokat azzal vádolják, hogy illegális hangágyút használtak a demonstrálók ellen. Belgrád azt is elmondta, hogy az orosz kémszolgálatok segítettek reagálni a zavargásokra.

David Lammy azt mondta, hogy az Egyesült Királyság az emberek oldalán áll, majd a belgrádi elnöki palotában Vučićot is szembesítette a tüntetésekkel és a hangágyúval kapcsolatos állításokkal. A brit külügyminiszter azért volt ott, hogy aláírjon egy sor megállapodást, amelyek kettős célja az illegális migráció kezelése és Szerbia közelítése a Nyugathoz. A szerb elnök azonban nem vette jó néven, hogy a brit külügyminiszter kellemetlen kérdéseket tett fel.

„Eszembe sem jut, hogy a nagy-britanniai tüntetésekről és demonstrációkról nyilatkozzam, mivel tiszteletben tartom Nagy-Britannia szuverenitását” – nyilatkozta Vučić a szerb médiának, majd tagadta, hogy egyáltalán erőszakot alkalmaztak volna a tüntetőkkel szemben, és határozottan védelmébe vette Dodikot is.

A cikk szerzője egy paradoxonra is felhívta a figyelmet, mivel az ország nagyon megosztott az ország külpolitikai orientációjának kérdésében. A több százezres tüntetéseken nem lengetnek uniós zászlókat, mivel a diákok úgy látják, hogy Brüsszel szemet hunyt az általuk elítélt, elviselhetetlenné váló korrupció felett. Helyette az EU igyekszik Vučićot is bevonni a közösségbe, és hozzáférést szerezni Szerbia lítiumlelőhelyeihez az elektromos járművek akkumulátorainak gyártása érdekében.

A Balkán más részeivel ellentétben Szerbiában nem elsöprő az Európai Unióhoz való csatlakozás támogatottsága, és továbbra is széles körben támogatják Oroszországot.

A cikket jegyző Sam Blewett hangsúlyozta, hogy a folyamat még nehezebbé válhat, ha az országnak a csatlakozás feltételeként el kell ismernie Koszovót, mivel Belgrád-szerte graffitik hirdetik, hogy „Koszovó Szerbia”. A központi Köztársaság térről látható a több mint 8000 muszlim férfi és fiú 1995-ös srebrenicai népirtásának tagadása, és gyakoriak a „fuck NATO, fuck EU” feliratok is. Emellett Szerbia ugyan hagyta, hogy lőszere Ukrajnába kerüljön, de egyike annak a két európai országnak, amely nem szankcionálja Oroszországot. Vezetése az Európai Unióhoz való csatlakozást szorgalmazza, de szoros kapcsolatokat ápol Moszkvával és Kínával is. „Itt él a paradoxon” – értékelte a helyzetet a brit külügyminiszter.

Őrült, hegemón szomszéd

David Lammy látogatása a régióban 240 kilométerrel délebbről, Koszovóból indult, ahol a fővárosban, Pristinában rendkívül meleg fogadtatásban részesült. Nagy-Britanniát, az Egyesült Államokat és a NATO-t a legnagyobb tisztelet övezi ott, amiért segítséget nyújtottak Koszovónak a Szerbiával vívott háborúban. Az ország elnöke, Vjosa Osmani egyértelművé tette a Politicónak, hogy a Szerbiával fennálló kapcsolatok korántsem problémamentesek. Szerbiát őrült, hegemón szomszédként írta le.

A közelmúltbeli feszültségek közé tartozik az észak-koszovói Banjska faluban található szerb ortodox kolostor ostroma, amelyet páncélozott járművekkel érkező fegyveresek hajtottak végre. Az esemény során egy rendőr és három szerb támadó vesztette életét egy heves tűzharcban, amelyért Koszovó Szerbiát okolja, de Belgrád próbálja elhárítani magáról a felelősséget. Egy másik eset tavaly decemberben történt, amikor egy robbanás megrongálta egy létfontosságú csatorna energia- és vízrendszerét. Koszovó ezt terrorcselekménynek nevezte, míg Szerbia tagadta az érintettségét, és azt állította, hogy az incidenst ürügyként használják a koszovói szerbek elleni fellépésre.

Koszovó miniszterelnöke, Albin Kurti, akit Belgrád azzal vádol, hogy elnyomja az országában élő szerbeket, régóta figyelmeztet arra, hogy a háború fenyegetése valós. Erre példaként említette Szerbia egyre intenzívebb együttműködését azzal, amit Osmani a gonosz háromszögének nevez – Oroszországgal, Kínával és Iránnal. Vučić szintén gyakran emlegeti egy újabb konfliktus előjeleit a régióban, azzal vádolva Koszovót, hogy igazságtalanul bánik a szerb közösséggel.

A 29 ország által támogatott, NATO-vezette Koszovói Biztonsági Erő (KFOR) létfontosságú szerepet játszik a törékeny béke fenntartásában. A koszovói Camp Film City nevű bázison szolgáló brit katonák azt mondták Lammynek, hogy úgy vélik, Oroszország támogatja a szerb tevékenységeket Koszovóban, többek között hírszerzési műveletekkel. Ezt az értékelést Pristina egyik magas rangú tisztviselője is megerősítette. Osmani eközben azt állítja, hogy

Szerbia beavatkozott Koszovó legutóbbi általános választásaiba; hogy a Koszovó határán található Orosz–szerb Humanitárius Központ valójában egy orosz kémközpont; valamint hogy Moszkva megháromszorozta a Nyugat-Balkánon a dezinformációra fordított összegeket Ukrajna megszállása óta.

Osmani ragaszkodik ahhoz, hogy Amerika Trump elnöksége alatt is megbízható szövetséges marad, de figyelmeztet, hogy ha Putyin megerősödve kerülne ki az Egyesült Államok által vezetett ukrajnai béketárgyalásokból, a Balkán „termékeny talaja” lehetne a konfliktus „átgyűrűzésének”. „Ha ezek az autokraták, akik destabilizációra törekszenek, azt tehetnek, amit csak akarnak, a helyzet nagyon gyorsan eszkalálódhat ebben a régióban. Ezért a megelőzés és az elrettentés kulcsfontosságú, és nem szabad hagynunk, hogy Putyin elérje a céljait. Vučić túl hosszú ideje táncol Putyin nótájára. Ideje lenne eldöntenie, merre akarja vinni az országát” – mondta a koszovói elnök.

Osmani és Lammy találkozóján az elnök egy olyan gazdasági és biztonsági megállapodás aláírását kérte az Egyesült Királyságtól, amely kétoldalú fegyvervásárlást és több közös műveletet tartalmazna a csapataik között. Osmani azt is elmondta a Politicónak, hogy hivatalosan kifejezte országa hajlandóságát arra, hogy csatlakozzon ahhoz a békefenntartó erőhöz, amelyet az Egyesült Királyság és Franciaország próbál megszervezni Ukrajna számára – de ezt attól tette függővé, hogy az Egyesült Királyság aláírja-e az általa kívánt megállapodást.

Az elnök élesen bírálta az EU név nélküli szereplőit, akik szerinte aktívan engedményeket tesznek azzal, hogy a feszültségek ellenére továbbra is folytatják Szerbia anyagi támogatását. Koszovó 2022-ben hivatalosan is benyújtotta a csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, de öt tagállam még mindig nem ismeri el az országot, és ugyanúgy, mint Szerbiának, nekik is többet kell tenniük a kapcsolatok normalizálása érdekében. Osmani azt kérte a brit külügyminisztertől, hogy nagyon egyszerűen és világosan mondja meg Vucicnak, hogy „álljon le a szomszédai támadásával”.

Egy instabil Balkán állandó fejfájást jelent az EU-nak

A Politico részletesen beszámolt arról is, hogy a bosznia-hercegovinai bíróság 2025. február 26-án első fokon egy év börtönre ítélte, és hat évre eltiltotta közhivatal viselésétől, mivel az indokolás szerint nem tartotta be, nem hajtotta végre vagy akadályozta a nemzetközi közösség főképviselőjének döntéseit. A daytoni béke óta az ország nemzetközi ellenőrzés alatt áll, a hatalom az ENSZ-főképviselő kezében összpontosul. Dodiknak ennek ellenére azóta is sikerült kikerülnie az országos elfogatóparancsot, hogy Szerbiában Vucic, Moszkvában pedig Putyin üdvözölje őt.

Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság az elmúlt években szankciókkal sújtotta őt, de vannak, akik azt szeretnék, ha további lépéseket tennének ellene. Közéjük tartozik Arminka Helić, a délszláv háborúk menekültje, aki jelenleg az Egyesült Királyság parlamentjének felsőházának a tagja.

„Bevezettünk bizonyos szankciókat, de ezek nem pusztítóak” – mondta a volt kormányzati külpolitikai tanácsadó, aki azt is szorgalmazta, hogy az Egyesült Királyság küldjön csapatokat az Európai Unió bosznia-hercegovinai békefenntartó műveletébe. Az egyik katasztrófa-forgatókönyv, amelyet Helić elképzel, hogy a magát a jobboldal jobboldalijaként pozicionáló és egy nagy baloldali összeesküvés áldozatának tartó Dodiknak sikerülhet Trumphoz fordulnia, hogy ismerje el régiója függetlenségét Bosznia-Hercegovinától.

David Lammy nem zárja ki, hogy újabb szankciókkal sújtják Dodikot, de egyelőre csak annyit mondott, hogy még vizsgálják ennek lehetőségét.

Helena Ivanov, a Henry Jackson Society agytröszt kutatója arra figyelmeztetett, hogy az Európai Unió a jelenlegi geopolitikai körülmények között nem engedheti meg magának, hogy „elveszítse” Szerbiát, mivel ez az egész régióban problémák hullámzását válthatja ki. „Ha visszamegyünk a jugoszláv időkbe, ha valaki jobban odafigyelt volna arra, hogy mi történik itt a 80-as években, akkor szerintem a dolgok egészen másképp alakulhattak volna. Szerintem a Nyugat túl későn és nem eléggé ébredt rá arra, hogy mi is történt Jugoszláviában” – mondta.

„Azon tűnődöm, hogy vajon valami nagyon hasonló megtörténhetne-e most is, nem a végeredmény szempontjából – hogy háborút kapunk a nyakunkba, nem –, hanem hogy egyszer csak arra ébredünk, hogy az orosz és a kínai befolyás olyan mélyen gyökerezik ebben az országban, hogy az már túl kevés, túl késő” – jelentette ki a kutató.

Helić egyetért azzal, hogy a Nyugat túl kevés figyelmet fordít Szerbiára, és ezt Oroszország fokozatos térnyerésének tulajdonítja a régióban. „Olyan, mint egy betegség, mert lassan és láthatatlanul fejlődik. Ez nem egy vágás; olyan, mint egy lassan terjedő fertőzés és ragály” – magyarázta.

Olyan orosz állami médiumok vannak ott, mint a Russia Today és a Szputnyik, valamint a Kremlhez kötődő orosz ortodox egyház befolyása is erős. A dezinformációs kampányok a közösségi médiában is zajlanak.

Ivanovhoz hasonlóan Helić is úgy gondolja, hogy a veszély nagyon hirtelen nyilvánvalóvá válhat a kívülállók számára, ha Putyinnak megengedik, hogy érvényesítse az akaratát, de talán már csak akkor, amikor már túl késő lesz.

„A helyzet egyik napról a másikra rosszabbra fordulhat, mert 2006 óta ez egy olyan folyamat, amely az állami intézmények szétzilálását jelenti, mindazt, amit az 1995-ös háborúk után elértünk” – mondta Helić. „Oroszország nem akar stabil Balkánt, mert ez egy állandó, véget nem érő fejfájás a Nyugatnak, és ez Oroszországnak nagyon is megfelel” – zárta gondolatai.