Tíz nap elteltével sem került le napirendről a szerb-albán focimeccsen ott történt ramazuri, és mindaz, amit előidézett. A két balkáni nemzet konfliktusokkal terhelt viszonyában sokféle kiváltó ok szította már fel az ellenséges indulatokat, de még soha egy olyan banális incidens, mint amilyent ezzel a műszaki játékszerrel, a távirányítású drónnal és a rá akasztott Nagy-Albánia térképpel váltottak ki. Ha az ügy nem mérgezte volna meg ismét a levegőt körülöttünk, akár mulathatnánk is rajta.
Pillanatnyilag az UEFA fegyelmi bizottságának döntése miatt háborog a két érintett fél, mindkettő túl szigorúnak tartja a verdiktet.
Mint ismeretes, a meccset 3:0-ra Szerbia javára írták ugyan, ám ugyanakkor három pontot levontak tőle és a válogatottnak két Eb-selejtező mérkőzést üres lelátók előtt kell lejátszania. S ami talán még inkább húsbavágó: százezer eurós büntetést is kiróttak a szurkolói rendbontások miatt. Szerb részről azért tartják igazságtalanságnak a döntést, mert az incidenst az albán zászlót húzó mini helikopter megjelenése váltotta ki, és játékosaik folytatni akarták a meccset, ám az albánok erre nem voltak hajlandók. A büntetést tetézi, hogy a stadionbeli cirkusz miatt Szerbia tizenkét helyet csúszott vissza az európai futballnációk ranglistáján, és a nem túl fényes 46. helyre került.
Hogy a döntés azért mégiscsak igazságos lehet, erre abból következtethetünk, hogy a másik érintett fél is ugyanilyen hevesen tiltakozik. Az albánok vétleneknek tartják magukat, a drón reptetését amolyan szurkolói heccnek vélik, amiért nem jár szankció. Úgy gondolják, hogy az erőszakos belgrádi drukkerek hiúsították meg a folytatást, ezért az ő javukra kellett volna igazolni a mérkőzést, s nem még rájuk is kiróni százezer eurós bírságot!
Summa summarum: drága mulatság volt a meccs mindkét fél számára. Ezek után el tudom képzelni, hogy a semleges pályán lejátszandó megismételt találkozó a legnagyobb rendben fog lezajlani, a felebaráti szeretet légkörében, és talán még azt is megérjük, hogy a játékosok összeölelkezve hagyják el a pályát, mint ahogyan tőlünk nyugatabbra szokás.
Nálunk az albán pékségek elleni támadásokkal folytatódott a félbeszakadt fociderbi, Albániában és Koszovóban pedig azzal, hogy nemzeti hősként ünneplik a drónos akció végrehajtóját, mintha legalábbis valamilyen harci cselekményt hajtott volna végre az ellenségesnek tartott Belgrádban. Azt az alpinistát, aki az elhíresült repülő szerkezettel és a ráerősített Nagy-Albánia ábrázoló térképpel a sötétség leple alatt felmászott a belgrádi stadion melletti templom tetejére, és onnan indította el a bevetést. Ismail Morinaj az interjúkban eldicsekedte, hogy igen alaposan tervelte ki az akciót: olasz útlevelével többször is járt Belgrádban terepszemlén, hogy azután a mérkőzés napján pókembert megszégyenítő ügyességgel, a villámhárító vezeték és egy kötél segítségével felmásszon a harangtoronyra. A drón irányításában résztvevő cinkosáról azonban, aki a nézőtéren foglalt helyet, mélyen hallgat: belgrádi találgatások szerint Olsi Ramáról, az albán kormányfő testvéröccséről van szó, ám ő mindent tagad. Nálunk viszont Stefan Mitrovićot, azt a válogatott játékost ünneplik nemzeti hősként, akinek egy hatalmas szökkenéssel sikerült elkapnia a pálya felett köröző drónról lecsüngő albán zászlót, és lehúznia a földre.
A drónos performansz mintha divatot teremtett volna: olvasom, hogy a csütörtökön lejátszott szerb-török meccs előtt a merdarei határátjárónál feltartóztattak egy török útlevéllel érkező albán szurkolót, aki egy drónt és egy török zászlót akart átcsempészni, amellyel hasonló incidenst szándékozott előidézni, mint a szerb-albán meccsen. Ki gondolta volna, hogy a repüléstechnika eme csodamasinája ilyen fontos szerepet fog játszani a futballvilágban!
Miközben a közvéleményt az elfajult foci selejtező és a Vlagyimir Putyin tiszteletére rendezett díszszemle foglalkoztatta, a kormány szép csendben beterjesztette a büdzsé módosítására vonatkozó javaslatot, amely többek között a huszonötezernél magasabb köztisztviselői fizetések és nyugdíjak megcsapolását irányozza elő, mint az illetékes miniszter nyilatkozta: „jövőnk” érdekében, vagyis az óriási költségvetési hiány enyhítése végett. Bejáródott demokráciákban elképzelni is nehéz, hogy a megrövidített polgárok szó nélkül beletörődtek volna az effajta megszigorításokba, és ne vonultak volna tömegesen a kormánypalota elé. Itt viszont néhány szégyenlős ellenzéki bírálaton kívül semmi sem történt. Talán ha valamiképpen az albánok nyakába lehetne varrni a levonásokat, akkor aztán lenne hadd el had!
Az érintettek már számolgatják, hogy mennyivel kevesebb nyugdíjat pengetnek le nekik a bankpénztárban november tizedikén, illetve mennyivel kevesebb kerül a borítékba e hónap végén, ha ugyan főnökségük nem találta meg a módját az intézkedés kijátszásának. Kiderült, hogy számos közvállalatban sebtében felemelték a fizetéseket, így minden marad a régiben. És amíg közel másfél millió embert arra kényszerítenek, hogy európai mércék szerint különben is mizerábilis járandóságuk 10-20 százalékáról lemondjanak az állam javára, addig a költségvetés módosításával a pártok támogatása az eddigi egymilliárd háromszáz ezerről csaknem kétmilliárd dinárra emelkedik! Hogy történhetett meg, hogy miközben a kormány drasztikus takarékosságot hirdet, a pártok egyharmaddal több pénzt kapnak, mint eddig? Úgy, hogy a finanszírozásukra vonatkozó törvény nem változott, és a megnövekedett büdzséből ennyi illeti meg őket. Erre mondják, hogy vizet iszik és bort prédikál. Vagy fordítva.
Az elnök viszont pálinkát iszik előszeretettel, természetesen csak módjával...Közismert tény, hogy Tomislav Nikolić nem ellensége a jófajta kisüstinek, el nem mulasztaná, hogy szilvaéréskor ne kotyvasszon maga is egy kis sljivovicát saját termésből bajčetinai telkén. E szép népi hagyomány ápolása céljából a napokban a Blacéban megrendezett szilvanapokra is ellátogatott több Belgrádban akkreditált külföldi nagykövet társaságában. Az eset nem kapott volna publicitást, ha a pakisztáni nagykövet nem tesz közzé egy felvételt facebookján, amelyen Nikolić elnökkel és egy ismert belgrádi folkénekessel együtt szerepelnek. A képaláírás szerint „a népzene kíséretében elfogyasztott gálavacsora igen kellemes és szívélyes légkörben zajlott le”. A felvétel alapján hozzátehetnénk: nemcsak szívélyes, hanem meglehetősen emelkedett hangulatban is.
A kompromittáló képet nem sokkal később eltávolították a facebookról, addigra azonban számos lap közzétette. Az egyik olvasói bejegyzésből idézek: „Az elnök valószínűleg a nyugdíjcsökkentés miatti bánatában iszik...”.
J. Garai Béla
Nincs hozzászólás. Legyen az első!