Tulajdonképpen nem is kellene, hogy érdekeljen bennünket két pártkáder magánbeszélgetése, legyen ez Aleksandar Vučić és a pártvezetőség gondja, hogy ilyen szintet képviselnek emberei, mint ami a nyilvánosságra került ominózus hangfelvételből kiderül.
Szégyenkezzenek ők, hogy a SNS szabadkai szervezetének vezetője, aki homályos pártkoalíciós kombinációk eredményeként a város polgármesterévé tornázhatta fel magát, arra vetemedik, hogy a legvulgárisabb szitkok kíséretében torok kitépéssel és más válogatott halálos fenyegetésekkel illesse eszmetársát, és ha hinni lehet az érintettnek, a végén még meg is pofoztassa testőreivel.
Mégpedig – a dolgok jelenlegi állása szerint – minden következmény nélkül, ami nem kisebb szégyen számukra. És számunkra is.
Ám mint a reagálásokból kiderül, a szabadkaiak korántsem közömbösek városuk első emberének bárdolatlan viselkedése iránt, aki hivatalából kifolyólag a város összes polgárát képviseli, pártállástól függetlenül. Hiszen a SNS-káder Bogdan Laban ezzel a primitív és agresszív viselkedéssel nemcsak pártjának és eszmetársainak okozott nagy kárt, hanem a város hírnevének is.
Mondjuk, rangos külföldi delegáció keresi fel Szabadkát, ám előzőleg, mint ahogy ez szokásos, informálódnak az ottani körülményekről és vezetőkről. És akkor felfigyelnek annak a hangfelvételnek a szövegére, amely napok óta kering az interneten, óriási botrányt keltve az egész országban. És levonják a következtetést az egész környezetre vonatkozóan is. Vagy akár külföldi befektetőket is elriaszthat az a körülmény, hogy egy városnak ilyen vezetése van.
„Ha még egyszer hallok rólad, ledarállak, mint a darált húst… Nézz a szemembe azzal a pszichopata szemeddel…, ha elkaplak, a torkodat tépem ki, mint a pitbull kutyám… Akarod, hogy betoncipőt adjak neked?” - csak néhányat emeltem ki a válogatott szidalmak közül, feltehetőleg már mindenki olvasta ezt a brutális szóáradatot.
Ezt a dölyfös hangnemet egy párttársával, Vladimir Polovina egyetemi tanársegéddel szemben engedte meg magának. Elképzelni is rossz, hogy mivel fenyegette volna, ha az illető, mondjuk, ellenzéki beállítottságú?
Talán még a hangfelvételben elhangzó szörnyű fenyegetéseknél is borzasztóbb, hogy Laban (a nyilván felsőbb pártutasításra bejelentett) „bocsánatkérése” során ahelyett, hogy föld alá bújt volna szégyenében, azt próbálta elhitetni, hogy őt tőrbe csalták, s a maffiózók által megrendezett provokáció áldozata, amelyben kihasználták „hirtelen természetét”. Vagyis nem vitapartnere az áldozat, hanem ő maga! Állandó üldöztetésben van része, és emiatti idegességében használt olyan „erős szavakat”, amelyeket politikai tisztségviselőként nem lett volna szabad használnia. Mint állította, konkrétan az váltott ki sokkhatást belőle, hogy Polovina plakátokkal ragasztotta tele Szabadkát, amelyeken ez a szöveg állt: „Bogdan, az Isten haragszik”, s amit magára vett.
Netán azt gondolta, hogy ezzel a magyarázkodással szánalmat ébreszt maga iránt? Vagy hogy neki jogában állt, mint a hatalom képviselőjének verbálisan és tettlegesen is bántalmaznia riválisát? Megdöbbentő, hogy ebben az országban egy pártkáder mekkora hatalom birtokosának képzeli magát!
Hogy mik voltak az előzmények, hogy mi késztette a fiatal, ugyancsak SNS-tag tanársegédet a falragasz kampányra a polgármester ellen, az egyelőre nem derült ki.
Ám a pontot az í-re Laban azzal az állításával tette fel, hogy nem fenyegette halállal vitapartnerét, ahogy az állítja, szó sincs róla! Mert a torok kitépés szerinte nem halálos fenyegetés. Esetleg csak nyolc napon túl gyógyuló testi sértés, gondolhatja. Majd a sajtótájékoztatón megjelent újságírók legnagyobb megrökönyödésére hozzáfűzte, hogy különben az illető ezt a büntetést meg is érdemelné.
Ezután ellentámadásba ment át, és súlyos vádakkal illette mindazokat, akik őt bírálni merészelték. Köztük Maglai Jenő korábbi szabadkai polgármestert (a Mozgalom a polgári Szabadkáért tömörülés vezetőjét), mondván: nem tudja elviselni a városfejlesztésben elért sikereit. Megkapta a magáét Saša Janković (a Szerbia Szabad Polgárai mozgalom vezetője) is, „akinek a pisztolyával megöltek egy embert” (arra az évtizedekkel ezelőtti és azóta ezerszer tisztázott esetre célozva, amikor Janković lakásában barátja öngyilkosságot követett el).
Nem kevésbé botrányos a haladópárt közleménye sem, amelyben ugyancsak mentséget próbáltak keresni elvtársuk viselkedésére. A szövegből nyilvánvaló, hogy a pártapparátus előzőleg egyeztetett Labannal, és olyan formulációt keresett, amely a legkevesebb kárt okozza a SNS-nek. Elítélték ugyan párttársuk „illetlen szóhasználatát”, de rögtön hozzátették, hogy azt az váltotta ki, hogy Labant „lopásra akarták kényszeríteni azok, akiket a Demokrata Párt és Janković, a bűnözők pártfogója védelmez”. Vagyis Laban viselkedésére alig néhány szót pazaroltak, miközben hosszú tirádákban sorolták az ellenzék bűneit.
Arról, hogy Labannak esetleg le kellene mondani a városelnöki tisztségről, amit az ellenzék kórusban követel, egy szó sem esett.
Egyébként a kormányhű média is kitett magáért, és még véletlenül sem foglalkozott a Szabadkán oly nagy port felkavaró esettel. A belgrádi sajtóban – a néhány ellenzéki beállítottságú lapot kivéve – nincs „Laban-ügy”, mintha tényleg csak egy magánbeszélhetésről, két ember személyes ügyéről lenne szó, amely során durva szavakat használtak, s lehet, hogy elcsattant egy-két pofon is, de hát, istenem, a Balkánon vagyunk…
Pedig az eset messze túlmutat ezeken: a rezsim természetrajzához nyújt beszédes adalékokat. Ez van, ha nem az egyéni képességek vagy rátermettség alapján kerül valaki vezető tisztségbe, hanem a hatalomra került párt gyámolításának köszönhetően. Ez az ország – mint ez az eset is bizonyítja - kétségkívül a pártkáderek birodalma, ahol bárkiből lehet vezető funkcionárius vagy akár városelnök, csak egy kicsit dörgölőzni kell a vezérhez.
Igen tanulságos és felettébb érdekes a szóban forgó személy pályafutása is. Belügyi dolgozóként kezdte, majd a vámhivatalban volt felügyelő, hogy különös módon a palicsi állatkert igazgatói állásába küzdje fel magát. Hogy minek alapján, hogy mi a kapocs az említett állások között? Ennek csak a mindenkori hatalmi párt a megmondhatója. Ez után még magasabbra ívelt pályája és az Elektrovojvodina vezérigazgatói irodájába költözött be, talán az állatkerti villanyhálózatban szerzett szaktudása alapján. Innen már csak rövid út vezetett a polgármesteri hivatalhoz – ismét nem tudni, milyen szaktudás és mérce alapján.
Mindeközben ideológiailag is fejlődött, és a konzervatív nacionalista Szerbiai Demokrata Párt (DSS) egyik vezető tisztségviselőjéből az „európai irányvételű” (legalább is hivatalosan) Szerb Haladó Párt (SNS) ugyancsak vezető beosztású funkcionáriusává avanzsált. Az új alakulat iránti hűségnek köszönheti mostani beosztását.
Ám még mielőtt megtörtént volna az átigazolás, buzgó DSS káderként, a szélső jobbosok pozíciójából olyan heves kritikával illette az akkor éppen „európaizálódni” készülő Aleksandar Vučićot és Tomislav Nikolićot, hogy tanulhatnának tőle jelen párttársai, amikor az ellenséget szapulják. De úgy látszik, a vezetők emlékezete is rövid, mert minden további nélkül felkarolták Labant, amikor felvételért jelentkezett. Talán úgy gondolták, pont ilyen káderre van szükségük.
Az ügy most ott tart, hogy Polovina és Laban is feljelentést tett a másik ellen erőszakos magatartás vádjával, de Polovinát a szabadkai rendőrség is feljelentette az ügyészségen „közbiztonság veszélyeztetése” címén, nem tudni, milyen érvek és bizonyítékok alapján. Kíváncsian várjuk, hogy milyen büntetést szabnak ki a torok kitépéssel fenyegetett Polovinára. Akit mellesleg az incidens után minden magyarázat nélkül előzetesbe helyeztek a rendőrségen.
Szabadkán az összes ellenzéki párt és mozgalom egybehangzóan Laban leváltását sürgeti, a VMSZ, a haladók koalíciós partnere azonban nem csatlakozott ehhez a követeléshez. Igaz, hogy Horvát Tímea alpolgármester, a VMSZ szabadkai szervezetének elnöke megdöbbenésének adott hangot nyilatkozatában, mondván: „nem tudnak napirendre térni a történtek felett, s a VMSZ városi szervezete elhatárolódik tőle”, továbbá: „kérjük a Szerb Haladó Pártot, hogy mihamarabb tisztázza az esetet, az illetékes szerveket pedig, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket.” De az nem hangzott el, hogy követelik a polgármesteri hivatal betöltésére méltatlanná vált személy menesztését.
Úgy látszik, a partnerség kötelez még az ilyen kirívó esetekben is. Vagy azt várják, hogy maga Vučić váltsa le káderét, és akkor lelkesen támogatják döntését.
J. Garai Béla
Nincs hozzászólás. Legyen az első!