Az lenne az igazi szenzáció, ha Vojislav Šešeljt legújabb randalírozása után megfosztanák képviselői mandátumától, ami egyébként is esedékes lenne, tekintettel a tízéves börtönbüntetésre, amit az elkövetett háborús bűnök róttak ki rá Hágában. Ilyen szenzációra azonban hiába várunk, a történtek utáni reagálásokból ítélve ennek nagyjából annyi az esélye, mint annak, hogy az unió rendkívüli döntéssel soron kívül befogadja Szerbiát tagságába.

Nagyobb összegben sem erre, sem arra nem lenne érdemes fogadni.

A radikálisok vezére ugyanis követhet el bármilyen otrombaságot, jelenthet ki bármit, akkor is amolyan védett dúvadnak számít Belgrádban, akire a törvények nem vonatkoznak. De hogyan is vonnák felelősségre, amikor az összes hatalmi kulcspozíciót, mint tudjuk, volt párttársai töltik be az államfőtől kezdve, a házelnökön át egészen a mandátum megvonásában illetékes parlamenti testület elnökéig. Egyikük sem vállalná magára szívesen a volt cimbora megbüntetésének ódiumát.

Aleksandar Vučićtól amúgy sem várhatjuk el, hogy a történelmi gondok közepette, amelyekkel hatalomra kerülése óta szüntelenül viaskodik (mint arról vég nélküli tévéhíradós lamentációiból értesülünk nap, mint nap), nem különben országépítői és munkahely teremtési fáradozása közepette holmi apró-cseprő incidensekkel foglalkozzon, amiket a renitens csetnik vajda idéz elő. Igaz, hogy csak egy szavába kerülne, és Šešelj már másnap úgy repülne a szkupstinából, mint egy véletlenül odatévedt, túlsúlyos Batman, de hát Vučić nem az az ember, nem az a szívtelen exkolléga, aki ilyet tenne volt tanítómesterével.

Aki még nem értesült volna a múlt heti botrányról: a vajda saját állítása szerint (merthogy sem szemtanúk állítása, sem videofelvétel nem áll rendelkezésünkre) egy kísérőjével együtt nekiesett a képviselőház bejáratánál kitűzött horvát zászlónak (amit a horvát parlamenti delegáció látogatásának tiszteletére helyeztek ott el), megpróbálta széttépni, majd a földre dobta és megtaposta. Ezt követően a legocsmányabb szavakkal sértegette az előcsarnokban tartózkodó horvát delegáció tagjait, „usztasa anyjukat” emlegetve a tőle megszokott rusztikus stílusban és szexuális vonatkozásban… A tettlegességtől a vendégeket a biztonsági őrök óvták meg.

A példátlan, civilizált országokban még elő nem fordult incidenst követően a küldöttség - a zágrábi kormánnyal való konzultálás után - úgy döntött, hogy megszakítja a látogatást és hazautazik. Horvátország tiltakozó jegyzéket intézett Szerbiához, a zágrábi szerb nagykövet azonban ezt nem volt hajlandó átvenni.

Šešeljnek tehát sikerült megtorpedóznia a diplomáciai aprómunkával előkészített párbeszédet a két ország között. Méghozzá úgy, hogy ezért a cselekedetéért a haja szála se görbült.

A belgrádi vezetők nem tehették meg, hogy ne ítéljék el az incidens kirobbantóját, ám a sajnálkozó nyilatkozatokon túl semmi sem történt. Aleksandar Vučić aznapi csaknem félórás, és a helyzethez illő drámaisággal átitatott tévéhíradós szereplésében azonban nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a közelmúltban tett zágrábi látogatása során neki is hasonló inzultusban volt része horvát szélsőségesek részéről, mégsem szakította meg látogatását. Ezzel lényegében relativizálta Šešelj cselekedetét, mintegy megüzenve a horvátoknak: csak ne nagyon tiltakozzatok, ti sem vagytok jobbak a deákné vásznánál…Merthogy nektek is vannak hasonló szélsőségeseitek!

Maja Gojković házelnök (aki, mint tudjuk, ugyancsak Šešelj köpönyegéből bújt elő, majd néhány pártformációt megjárva a haladóknál kötött ki, rögtön vezető pozícióban találva magát) szintén mossa kezeit, azt állítva, hogy semmit sem tehet a balhét kirobbantó radikális politikus ellen, hiszen nem volt szemtanúja az incidensnek. Még csak videofelvételről sem nézheti meg, mivel – minő véletlen! - a szkupstina bejáratának azon szeglete, ahol a horvát zászló volt, holt szögben van, amit nem vettek a biztonsági kamerák.

Hát ilyen szerencsétlen körülmények akadályozzák, hogy a hatalmi párthoz tartozó tisztségviselők fellépjenek randalírozó egykori párttársuk ellen… Mintha az lenne a feltétele a felelősségre vonásnak, hogy nem látták saját szemükkel a történteket!

A vajda egyébként más cselekedeteivel is rászolgált volna a szankcionálásra. Mint már múlt heti jegyzetünkben említettük, a hágai Nemzetközi Bíróság elmaradt ügyeit intéző Nemzetközi Törvényszéki Mechanizmus (MICT) tíz évi börtönbüntetést szabott ki rá az 1992-ben Herkócán a nem szerb lakosság ellen elkövetett háborús bűnökért, s emiatt a szerb nemzetgyűlés köteles lett volna haladéktalanul érvényesíteni azt a képviselőkre vonatkozó jogszabályt, amely szerint a hat hónapnál hosszabb szabadságvesztésre ítélt képviselőtől meg kell vonni a mandátumot.

És mi történik ügyében?

Ugyanaz, mint a horvát zászlótaposási ügyben. Vagyis semmi.

Mi több, újabb fejlemény, hogy a vajda fenyegetőleg figyelmeztetett: „beveri a pofáját” („razbiće njušku”) mindenkinek, aki elítélt háborús bűnösnek merészeli őt nevezni. Miután Aleksandra Jerkov, az ellenzéki Demokrata Párt képviselője a szkupstina ülésén felvetette a kérdést, hogy mikor intézkednek Šešelj mandátumának megvonása ügyében, kis híján tettlegességre került sor ellene: a radikálisok körbefogták, le usztasabérencezték és figyelmeztették, hogy „egy szerb nő nem beszélhet így…”. Aleksandar Martinović, a haladók frakcióvezetője és a mandátumügyi bizottság elnöke pedig azzal a sokat mondó indoklással utasította el a választ, hogy nem intézkedhetnek sajtóhírek alapján. Minthogy a szóban forgó hágai verdiktet nem kapták kézhez, ő pedig nem fogja kérni tőlük.

Erre Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) hágai ismerőseivel elküldette az ítéletről szóló végzést Martinovićnak. Ami meg is érkezett a címzetthez, ám az intézkedésre mégsem került sor.

Hogy miért nem, arra Šešelj figyelmeztetése lehet a válasz.

„Ha megvonjátok tőlem a képviselői mandátumot, akkor meglátjátok, hogy mit fogok csinálni… Tudjátok, hogy kimeríthetetlenül gazdag a fantáziám” – jelentette ki a vajda.

Pillanatnyilag ott tartunk, hogy egy gazdag fantáziájú és fékezhetetlen elítélt háborús bűnös nemcsak volt párttársait, hanem egy egész országot tart túszként fogva.

J. Garai Béla