A Napló megjelenésének és a Sziveri János által főszerkesztett Új Symposion szerkesztősége leváltásának évfordulójára emlékeztetett Bódis Gábor a Napló Körnek az Újvidéki Színházban megtartott legújabb összejövetelén.

Losoncz Alpár a liberalizmusról és a kisebbségről szóló értekezésének kezdetén abból a kérdésből indult ki, hogy miért is szitokszó a liberalizmus Vajdaságban. Szerinte a kisebbségi lét idejében mostanáig valójában abszolút liberális pártról nem lehetett beszélni, ennek az időszaknak olyan mozzanatait sorolt fel, amelyek csak valamelyest kapcsolódtak a liberalizmushoz, s rámutatott: a Napló Kör az első olyan szervezet, amely deklaratív módon szabadelvű.

Losoncz Alpár szavai szerint ebben a kisebbségi közegben a liberális gondolkodást gyakran bélyegzik meg úgy, mint ami nem kellőképpen nemzetileg elkötelezett, holott – mutatott rá – erre vonatkozóan a liberális nacionalizmus lehet ellenérv. Elmondta, a liberalizmus a szabadság körül forog, és sokat tett azért, hogy a szabadság legyen a modernitás alapvető nyelve, viszont – szögezte le – maga a szabadság is nehezen meghatározható, folyamatosan újra kell gondolni.

A liberalizmus szitokszó voltáról szólva két példát hozott, az egyik azt mutatta, hogy a vajdasági közfelfogás szerint az, aki a liberalizmusról beszél, az liberális, a másik példa szerint pedig a common sense úgy látja, hogy a Vajdasági Magyar Szövetségen (VMSZ) kívül minden a liberalizmushoz sorolható, holott ezek egyike sem igaz. „Átvesszük azokat a kategóriákat, amelyeknek itt semmilyen jelentősége sincs” – szögezte le. „Nem vagyunk párbeszédkapcsolatban a magyar hagyománnyal sem, azok sem, akik nemzetileg elkötelezettnek tartják magukat” – mutatott rá Losoncz Alpár, aki szerint a jelenlegi – a nemzeti ünnepek megjelölése miatt – egy szertartásos viszonyulás, de se gyötrődés, se együtt gondolkodás ezzel a hagyománnyal nincs. Mint fogalmazott, a liberalizmus valójában zavarodottságunknak a neve.

Az elmúlt napok történései miatt vesztett aktualitásából Pressburger Csabának az estre készített vezércikke, amelyben a VMSZ nyitást célzó szándékáról írt. Szavai szerint a párbeszédet ellenző események gyűrűztek be a közéletbe, s mostanra fokozhatatlanná vált a helyzet. Emlékeztetett, hogy Lovas Ildikó, aki „a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) egyik szürke eminenciásának számított, lemondott vagy lemondatták”, és a VMSZ új elnökségében sem kapott helyet. Azonban változásokat és a bejelentett nyitottság jeleit Pressburger szerint felülírta Pásztor István tegnapi közleménye. „Ez egy olyan súlyos inszinuáció, amelyre mindazoknak, akik magukra veszik ezt az inget, reagálniuk kell” – szögezte le Pressburger, majd kifejtette, hogy szerinte felelős pozíciót betöltő személy nem mondhat ki ilyet bizonyítékok nélkül, olyan emberekre vonatkozóan, akik bírálataik megfogalmazásakor soha nem álltak álnevek mögé. A Második Nyilvánosság Facebook-csoport magára vette ezt az inget és közleményt adott ki, közölte Pressburger, majd tervezett vezércikke helyett a MNY ma kiadott közleményét olvasta fel.

Tolnai Ottó a festmények történetéről értekezett képzőművészeti rovatként meghatározott felszólalásában. Mint elmondta, izgalmas, friss, üde, a jelen pillanatban fontosként meghatározható képről kíván beszélni a képzőművészeti rovatban, illetve visszaemlékezett: főbb képzőművészeti élményei éppen Újvidékhez kötődnek. „A festészet nem más, mint anyagmozgatás” – jegyezte meg egyebek mellett képzőművészeti élményeket és festménytörténeteket idézve, képeket ismertetve, majd megállapította: „A nagy festőkön keresztül ez a mi kis tartományunk.”

Az összejövetel végén Hófehér Alajos Svédországból írt levelét olvasta fel J. Garai Béla.

R. A.