Ünnepi kenyérszegéssel, koncertekkel és az idei évben meghirdetett rajzpályázattal folytatódott a Szent István-napi és Újkenyér-ünnepi programsorozat Magyarkanizsán. Bár az barátságtalan időjárás közbeszólt, azonban a szervezők kitartó munkájának köszönhetően szinte az összes programot meg tudták valósítani a helyi Cnesa nagytermében.

A vasárnap délutáni programok első fele a legkisebbeknek szólt. Fellépett a budapesti Apacuka zenekar, akiket nagyon vidám közönség fogadott. Ezt követően sor került az idei rajzpályázat eredményhirdetésére is, ahol a gyerekek a Mi leszek, ha nagy leszek kérdésre válaszoltak rajzok formájában. Közel 60 alkotás érkezett az idei pályázatra.

Ezt követte a Hagyomány és tisztelet című művelődési műsor, ahol fellépett a Cirkalom Táncegyüttes a Fokos Zenekar kíséretében, valamint aTisza Néptáncegyesület tagjai is bemutatkoztak. A Cnesa színpadán ezt követően a Dívák léptek színpadra, Détár Enikő, Ladinek Judit és Sári Évi egy fergeteges előadással örvendeztette meg a közönséget.

A továbbiakban a hagyományokhoz híven megválasztották a legszebb kenyér verseny idei győzteseit is. Egyéni kategóriában az idén Baráth Melinda, az egyesületek kategóriában pedig a horgosi Juvenior Polgárok Egyesületének tagjai készítették el a legszebb kenyeret.

Sor került az ünnepi kenyérszegésre is. Fejsztámer Róbert a megszentelt újkenyér szeleteket a népnek, a hazájuktól messze élőknek és azoknak ajánlotta fel, akik már nem lehetnek velünk. Ezt követően ünnepi beszédet mondott a polgármester.

- Nemzeti ünnepünk, Szent István király napja alkalmából köszöntöm községünk polgárait, a hazalátogatókat és a vendégeinket egyaránt. Önkormányzatunk egyik legszebb szabadtéri rendezvénye évtizedek óta alkalom a magyar államalapításról való megemlékezésre és a főhajtásra az újkenyér ünnepe kapcsán. Szent István összefogta az addig törzsszövetségben élő magyarokat és elfogadtatta Európával a független magyar királyságot. Az állam megteremtésével, a kereszténység felvételével, törvényeivel és intelmeivel létünk és nemzeti identitásunk alapjait teremtette meg. És ettől is többet: biztos alapokat, melyek ma is kitartanak és megtartanak mindannyiunkat, egyénként és közösségként, emberként és magyarként egyaránt.

Szent István életműve több mint egy évezred távlatából is irányt mutat. Olyan örökség ez, mely a határokon innen és túl egyformán jelentős és amely kapaszkodót biztosít nemzetünk számára, Kapaszkodókra pedig egyre inkább szükségünk van. Olyan mértékben változik körülöttünk a világ, hétköznapjainkban olyan kihívásokkal kell szembenéznünk, hogy biztos talaj, gyökerek és megtartó háló nélkül elveszünk. Az emberiség történelme során a fejlődés és a rombolás időszakai mindig is váltották egymást. A világégések új korszakokat hoztak, melyek előbbre vittek bennünket. Éppen ezért meggyőződésem, hogy a kapaszkodót azok az értékeink biztosítják, amelyek tulajdonképpen karnyújtásnyira vannak: nemzeti identitásunk, hagyományaink és nem utolsó sorban a család, szűkebb közösségünk az, ami segíthet átvészelni a vészterhes időket.

Hogy községünknek 13 települése van és az általuk elfoglalt terület egy híján 400 négyzetkilométer, csak puszta számok. Ettől ezerszer fontosabb, hogy az itt élők szorgalmas és megbízható emberek, akik éppen az elmúlt időszakban vizsgáztak jelesre összetartásból és összefogásból. A kis közösség nyújtotta előny az, hogy szorosabbra tudjuk zárni sorainkat, ha baj van. Ahol szinte mindenki ismer mindenkit, ott az információk is könnyebben terjednek és tudjuk, hogy ez milyen sokat jelenthet! És arról is meg vagyok győződve, hogy történelmi, kulturális és természeti értékeinket is könnyebb megőriznünk annak köszönhetően, hogy kis közösség vagyunk. Hiszen a Tiszát, tavainkat, a gyógyvizet, a szikes járást, templomainkat, a gazdag termőföldet, a sokszínű növény- és állatvilágot mindenki, aki itt él, a sajátjának érezheti.

És ez a titok nyitja: ami a miénk, arra vigyáznunk is kell! Hazát építeni csak a szülőföldön lehet – érzik ezt azok is, akik szerencsét próbáltak a nagyvilágban, de a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy gyökértelenül, a család és a közösség megtartó ereje nélkül nagyon nehéz idegenben boldogulni. Nehezebb még attól is, mint amikor itthon komoly nehézségekkel kell szembenézni. És ezért hazaköltöznek. Egyre többen döntenek így. Községünk pedig visszavár mindenkit!

Mi tette Szent István királyt a magyar történelem legnagyobb államférfijává? Az, hogy a rá bízott közösséget önzetlenül és elkötelezetten szolgálta. Tudott és mert felelősségteljes döntéseket hozni. Kiváló diplomata volt, meggyőződéses keresztény egyházszervező, megfontolt törvényalkotó és erős kezű állami vezető, de családapa is, aki féltő atyai szeretettel fogalmazta meg az intelmeket fia számára. A sors azonban közbeszólt: az örökös nélkül maradt Szent István király a halála előtti napon, vagyis 1038. augusztus 14-én a Szent Koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta föl. Mária oltalmába ajánlotta az országot, és ezzel reményt és önbizalmat adott minden magyarnak. Olyan biztos kapaszkodót, aminek révén a legnagyobb bajban sem maradunk egyedül. A hit fontossága ezer év távlatából sem csökken: mindennapjaink és ünnepeink is hozzá kötődnek. Ezért fontos, hogy a magyarkanizsai Szent István-nap és Újkenyér-ünnep is minden évben a megemlékező, kenyérszentelő misével kezdődik. Az ünnepek megerősítenek bennünket összetartozásunkban, hitünkben, de számadásra is késztetnek. A Szent István-i örökség számbavétele után fel kell tennünk magunkban is a kérdést: megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy családunknak és népünknek jobb sorsa legyen a szülőföldön? Önkormányzatunk politikájának középpontjába évek óta a család és a közösség áll. A családbarát program intézkedései, támogatási formái a gyermeket vállaló családokat segítik, az erős szociális háló és a folyamatos fejlesztésekkel támogatott egészségügy pedig biztonságot teremt közösségünk minden tagja számára. A mezőgazdasági támogatások és az idegenforgalmi beruházások célja szintén a megmaradás és a szülőföldön elérhető perspektívák megteremtése mindenki számára, aki nem tudja és nem akarja a gyökereket feltépve, idegenben leélni az életét. Az egyén önmagában büszke, másokkal karöltve azonban hálás lehet. A hála érzése ilyenkor az együttes erővel véghez vitt feladatokkal, elért sikerekkel járó ajándék, ami közösséggé kovácsolja azokat, akik a fejlődésben, felemelkedésben részt vesznek. És erre a közösségi erőre most nagyobb szükség van, mint bármikor.

Ünnepünk egyik alappillére az újkenyér iránti tisztelet kifejezése. Valamint a hála tolmácsolása mindazok irányába, akiknek szorgalmas munkája révén idén is ott illatozhat asztalunkon a mindennapi kenyerünk - fogalmazott beszédében Fejsztámer Róbert.

A programsorozat vasárnap este a Honeybeast zenekar koncertjével folytatódott szabadtéren. Majd sor került az ünnepi tűzijátékra is.