Az 1944-45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatokra emlékeztek vasárnap Csúrogon a Megtépázott Krisztus elnevezésű emlékműnél.

"Jövőre lesz 10 éve annak, hogy Magyarország és Szerbia államfője közös főhajtással tisztelgett a II. világháborúban a magyar razzia során meggyilkolt szerb, és a szerb partizán akciók során meggyilkolt magyar áldozatok előtt" – mondta beszédében Hajnal Jenő, az MNT elnöke. “Akkor, abban a pillanatban úgy tűnt, hogy a bűn megoldásra talált, és a hosszú évtizedek óta tartó gyászból és fájdalomból végre megszületett valami. Egy új közösségi érzés, ami azonban a várva várt megnyugvás és béke helyett mégis egy egészen más sejtést hozott magával: a felelősség és kötelezettség terhét, hogy ezentúl méginkább felelősek vagyunk egymásért. Méginkább felelősek vagyunk azért, hogy megőrizzük ennek a belső kegyelemnek és békének az örökségét, amelynek egyik éltető forrása itt Csúrogon az 1942-es januári hidegnapokról és az 1944/45 telének retteneteiről való megemlékezés. És az az együtt kialakított baráti kapcsolat, amelynek megőrzését és ápolását mindannyian fontosnak érezünk” – mondta az MNT leköszönő elnöke, aki emlékeztetett arra, hogy ezt az érzékeny és törékeny kapcsolatot igyekeznek erősíteni és építeni – nemcsak jelképesen, hanem szó szerint is.

“Az igazi megbocsátás olyan, mint amilyen a szeretet is általában: bölcs, leleményes és pótolhatalan, de alázatos is egyben. Legfőképpen talán alázatos és csodára képes. Amikor szembe tudja állítani a szeretetet a gyűlölettel, az ellenségeskedést a békével, a rombolást pedig az építkezéssel. A béke viszont méginkább mindent magába foglal: az egészséget, a jószerencsét, a föld termékenységét, az utódokat, a békességes viszonyokat a szomszédainkkal, a kozmikus harmóniát, és az Istennel kötött szövetséghez való hűséget, áldást, amelyet újabb áldás követhet. Az együttélésnek annál nagyobb ünnepi alkalma talán nem is lehetsége, mint amilyen ez a mai nap is”

– mondta az MNT leköszönő elnöke, aki úgy véli, hogy a kiteljesedő békevágy a közös jövőnkre irányíthatja figyelmünket. “Ebben pedig a legjobb társ ezen a helyen a Megtépázott Krisztus szoborcsoport ártatlan gyermeke, akivel együtt örökkévalóságba merevedett tekintetével egyszerre nézünk édesapjára és az égre az igazság fájdalmával és a megbocsátás nyugalmával. Sajnos sem a gyermek édesapja, sem pedig az ártatlan áldozatok hozzátartozói nem láthatják azt, amit mi kívülállók mindinkább észreveszünk, hogy a Megtépázott Krisztus keresztjében valójában mindannyian a feltétel nélküli megbocsátásban egyesülhetünk” – fogalmazott Hajnal Jenő.

Nincs annál nagyobb bűn, mint amikor erőszakkal elveszik valaki életét – mondta Vesna Stepanović. Zsablya községi tanácsadója szerint minden áldozat megérdemli azt, hogy emlékezzenek rá, hogy elsirassák, ezen a földön pedig, amelyet magukénak tartják mind a magyarok, mind a szerbek, sok vérengzés volt, és a két nemzet sok gonoszságot művelt egymással. Erről nem szabad megfeledkeznünk, hogy soha többé ne történhessen meg a jövőben - hangsúlyozta Vesna Stepanović, aki figyelmeztett arra, hogy nem szabad a múltban ragadni, mert akkor nem lesz jövőnk.

Pálinkás Gábor, Magyarország Belgrádi Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője felszólalásában arról beszélt, hogy a háború, a fegyveres konfliktus milyen nagy károkat okoz mind a katonáknak, mind a lakosságnak. Nemtől, életkortól, vallási vagy nemzeti hovatartozástól függyetlenül sérül és szenved a nép – mondta Pálinkás Gábor, aki hangsúlyozta, hogy egy áldozat sem megengedhető. “Fontos tudni a történelmünket, tudni kik vagyunk, hányan vagyunk, milyen értékeket képviselünk, honnan és hová tartunk. Fontos, hogy az elménkben a tudás, a szívünkben pedig a békesség uralkodjon. Az összetartozás érzése és az összefogás szükségessége vezessen bennünket” – mondta Pálinkás, aki azt üzente, hogy a múltbéli értelmetlen szenvedésből tanuljunk, hogy megmaradjunk a jó úton, jó emberként és méltósággal őrizzük jövőnket és múltunkat.

A 81 éves György István Kelebián él. Néhány éves korában anyai nagyszüleit veszítette el. Mint mondta, sokáig nem tudta, hogy mi történt velük, hogy milyen kegyetlen módon végeztek velük. Később azonban, amikor Matuska Márton elkezdte felkutatni a vérengzéseket rájött, hogy őseit milyen kegyetlen módon ölték meg. István minden évben részt vesz a megemlékezésen. Sokszor virágszirommal érkezik, mert édesanyja virágszirmokat szórt a mostani szoborcsoport környékére, mert – mint mondta – nem tudni hol nyugszanak a meggyilkolt hozzátartozói.

Teleki Júlia egy évesen élte túl a csúrogi vérengzést. Mint mondta, nagyon hálás azért, amiért a Magyar Nemzeti Tanács magára vállalta ennek a megemlékezésnek a megszervezését és a szoborcsoport rendben tartását. „Még mindig az a keserűség van bennem, mint amikor először kijöttünk ide 1994-ben, akkor raktuk le az első keresztet. Édesapám emlékére – ez volt a keresztre ráírva. Azután összetörték a keresztet, ismét kihelyeztünk egy újat, azt is összetörték, megint új keresztet raktunk, és itt van végre az emlékmű. Hálás vagyok mindezért, de félő, hogy meddig lesz itt, mert hallom, hogy mai napig fasisztáknak nevezik azokat, akiket ártatlanul kivégeztek. Ahhoz, hogy az emlékmű és a megbékélés napja tartós legyen, ahhoz meg kell ismerniük a történelmet a szerbeknek és a magyaroknak egyaránt, tisztelni kell az áldozatokat – mondta Teleki Júlia, aki attól tart, hogy a bocsánatkérés elmarad, mert mindig elmarad. Azzal vígasztalódik viszont, hogy legalább eljönnek az emberek és megemlékeznek. “Ezek az áldozatok nem a mi áldozataink, a hozzártartozóké, hanem a magyar nemzetnek az áldozatai. És ezt nem szabad elfelejteni, erről emlékezni kell” – hangsúlyozta Teleki Júlia.

Jasmina Jurišin, az 1942-es Razzia Emlékegyesület titkára is szólt az egybegyültekhez. Ő is arról beszélt, hogy milyen fontos megemlékezni az 1942-ben és 1944/45-ben meggyilkolt ártatlan áldozatokról. Jurišin köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ennek a szoborcsoportnak a létrejöttéhez és a megemlékezések megszervezéséhez.

Fremond Árpád, a Magyar Összefogás listavezetője azt mondta, hogy az új összetételű Magyar Nemzeti Tanács is részt vesz majd a kegyeletes megemlékezés szervezésében. "Rengeteget dolgoztunk az elmúlt években azon, hogy létrejöjjön a történelmi megbékélés, és, hogy nemcsak itt Csúrogon, hanem Vajdaság-szerte, ahol csak lehet, emlékművek épüljenek, olyan kegyeleti helyek, ahol mártírjainkra tudunk emlékezni. Nekünk az lesz a dolgunk az elkövetkező időszakban is, hogy a megemlékezéseket megtartsuk és méltóan őrizzük mártírjaink emlékét" - nyilatkozta Fremond Árpád.

A megemlékezés keretében három egyházi felekezet képviselője szólt az úr szavával az egybegyűltekhez. Paskó Csaba kelebiai plébános, Orosz Attila református esperes és Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes mondott imát.

A Megtépázott Krisztus előtt a jelenlevők elhelyezték a kegyelet virágait és mécseseket gyújtottak az ártatlan áldozatok lelki üdvéért.