Kamarás parkerdő a XIX. és XX. század fordulóján a régió egyik legkedveltebb üdülőhelye volt. Népszerűsége Palicséval vetekedett. A fürdőhelyet leginkább a szegediek látogatták, akik vonattal érkeztek. Az erdőhöz vezető út elején állt a kamarási vasútállomás, amely még ma is, romos állapotában is lenyűgöző.

Magyarkanizsa közgyűlése az óév utolsó napjaiban kérvényezte, hogy a szerb kormány ruházza át a horgosi-kamarási vasútállomás használati jogát a községre. A szerbiai vasutak nem érdekelt a romos épület felújításában, annak lebontása is szóba került már, viszont az épület felbecsülhetetlen építészeti értékkel bír. Tervezőjét, Magyar Edét „magyar Gaudínak” is nevezik. Legismertebb műve a szegedi Reök-palota, de a kamarási vasútállomás is egy igazi gyöngyszem.

Vass Zoltán horgosi történészt, a Magyarkanizsai Községi Tanács tagját kérdeztük az épület felújításának és hasznosításának lehetőségeiről.

- Azt szeretnénk elsősorban megakadályozni, hogy az épület összeomoljon. A tetőszerkezete már évtizedek óta nagyon rossz állapotban van, s valószínűleg nem sokáig bírja már. Viszont azt szeretnénk, hogy az épület az utókor számára is megmaradjon, hisz építészeti szempontból nemcsak a település, hanem a régió számára is jelentős. Az 1900-as évek legelején építették, amikor Kamaráserdő az egész környék egyik legnépszerűbb turisztikai központja volt. Az akkori szegedi elit és középosztály ide járt ki szórakozni, s igény volt rá, hogy egy önálló vasúti megállót létesítsenek a számukra. Az épületet Magyar Ede tervezte. Az ő neve a Délvidéken nem sokat mond, de Szegeden és környékén nagyon nagy kultuszra tett szert, az általa tervezett épületek már több mint száz éve bizonyítják, hogy milyen nagy szaktudással és szépérzékkel rendelkezett. Eklektikus és szecessziós elemeket alkalmazva dolgozott, s mint ilyen, ma ez az épület egyedüli a Szerbiához tartozó területeken. Mindezek miatt, ha lehetőségünk van rá, akkor meg kell őriznünk ezt az épületet, s arra kell törekedni, hogy unokáink is láthassák.

A vasút nem érdekelt abban, hogy az épületet felújítsa és valamilyen formában hasznosítsa?

- Az épület sajnos nem került bele a felújítási tervbe, amikor a Szabadka-Szeged közti vasúti pálya rekonstrukcióját megkezdték, s később sem sikerült meggyőzni az illetékeseket, hogy jó lenne, ha ezt az épületet megmentenénk. Úgy tudjuk, hogy a vasútnak semmiféle szándéka sem volt vele, ők már benne lettek volna a bontásban is. Szerencsére ez nem történhetett meg, hisz a Községközi Műemlékvédelmi Intézet már korábban védelem alá helyezte az épületet. Viszont a vasútnak semmilyen szinten sem igénye, sem szüksége nem volt arra, hogy ezzel az épülettel bármit is kezdjen, úgyhogy emiatt is próbálkozunk most azzal, hogy ha ők ebbe nem invesztálnak, akkor községi szinten valamilyen megoldást találjunk az épület jövőjével kapcsolatban.

Milyen elképzelések vannak, hogyan lehetne hasznosítani az épületet?

- Az elsődleges az kellene, hogy legyen, hogy megóvjuk, ne menjen még jobban tönkre. A második lépés, hogy készíttessünk rá egy felújítási tervdokumentációt, ami építészeti szempontból fontos, hogy hogyan is kellene az objektumot helyre állítani. A harmadik lépés pedig, hogy minderre valahonnan forrásokat kellene találni, mert mindez messze-messze túlmutat a település vagy a község pénzügyi lehetőségein. A projekt akkor valósulhat meg, ha egy megfelelő támogatóval, s egy komolyabb pályázattal be tudunk futni, s csak utána tudunk majd arról beszélgetni, hogy milyen tartalommal is lehetne ezt az épületet feltölteni.

Horgoson az emberek fantáziája viszont már beindult. Többen mondták, hogy esetleg falumúzeumot lehetne ott létesíteni.

- Nagyon sok ötletet hallottunk, viszont ezekhez pénzt is elő kellene teremteni. Történészként én azt kellene, hogy mondjam, hogy múzeumot kell ott kialakítani. Viszont, ha reálisak akarunk lenni, akkor egy múzeumnak közönség is kell, viszont jelen pillanatban nem látom azt, hogy ki az, aki egy ilyen múzeumot fenn tudna tartani. Sokkal jobb lenne, ha egy picit sikerülne a gazdaság irányába eltolni az egész történetet, például, ha valaki fantáziát látna abban, hogy ott, korhű berendezéssel minőségi éttermet kezdjen el üzemeltetni. Abból a jelen kornak is lehetne egy olyan látványossága, turisztikai kínálata, ami miatt akár távolabbi településekről is ide látogatnának az emberek. Igazából az ötletelés szintjén tart még jelen pillanatban a történet. Most az a fontos, hogy megóvjuk az épületet, figyeljük a pályázatokat, s amikor lehetőség lesz rá, akkor teljes egészében felújítsuk a kamarási vasútállomás épületét.