Az elmúlt héten tartották meg Palicson a 3. Nyárhangoló fesztivált, amelyen a zenei koncertek és szórakoztató programok mellett közéleti kérdések is napirendre kerültek.

Aktuális uniós kérdések voltak az egyik politikai panelbeszélgetés témái. Vicsek Annamária EP-képviselő mellett Illés Boglárka, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséért felelős államtitkára volt a beszélgetés résztvevője, akitől rövid interjút kértünk az európai őshonos kisebbségeket érintő kérdésekről.

Államtitkár asszony, Magyarország EU-s soros elnöksége július 1-jén kezdődött, s az első pár napban a béketeremtés került a középpontba. A magyar EU-s elnökség ideje alatt az elkövetkező fél évben mennyi figyelmet szentelnek majd az őshonos kisebbségek, köztük a külhoni magyarok problémáinak?

- Számunkra a külhoni magyarság helyzete mindig elsődleges volt. Amikor a külpolitikában gondolkodunk, akkor is a legelső helyen a térség problémái vannak, ugyanúgy a térségpolitika első helyén is a térség országaival való kapcsolattartás szerepel. Ezt követően jön az euro-atlanti integráció kérdése, az EU-tagsági vagy NATO tagsági befogadó kötelezettségek, s ezt követően, mint a hagymának a héja, úgy épül rá minden további téma, akár a keleti nyitás, a déli nyitás stratégiájáról beszélünk. Igyekszünk minden szomszédos országgal jó kapcsolatot ápolni, s én úgy gondolom, hogy Szerbiával be is bizonyítottuk, hogy ez lehetséges. Mi azt szeretnénk, ha a szomszédos országok is látnák, hogy mi abban vagyunk érdekeltek, hogy sikeresek legyenek, s amennyiben sikeresek, akkor az ott élő magyaroknak is jobb. Mi ezt a fajta kapcsolatot szeretnénk mindenhol elősegíteni, megágyazni neki, ehhez keressük a partnereket, s örülünk annak, hogy van egy pozitív példa, amit mások számára is be tudunk mutatni. Ne felejtsük el, hogy a gazdaságfejlesztési program, ami 2016-ban innen indult el, s azt utána más külhoni területekre is el tudtuk vinni. Abban bízunk, hogy előre tudunk haladni, Szerbia vonatkozásában az euro-atlanti csatlakozást fel tudjuk gyorsítani, elő tudjuk segíteni, s a többi, külhoni, magyarok lakta területen támogatni tudjuk az ott élőket. Sajnos nem tudjuk azt mondani, hogy azok a jogok mindenütt egyformán megilletik őket, amik nemzetközi egyezmények alapján kötelezően meg kellene, hogy illesse őket, gondolok itt például a kárpátaljai magyarokra. Egyértelműen világossá tettük, hogy Ukrajnának az integrációját sem tudjuk támogatni, amíg ezt a kérdést nem tudják rendezni.

Voltak olyan vélemények, hogy az ukrajnai oroszok jogainak a csorbítása volt az oka vagy ürügye a háború kitörésének. Ön hogyan látja, Európában az őshonos kisebbségekről való gondolkodás változott-e valamit az elmúlt két évben?

- Ha az Európai Unióhoz szeretnének csatlakozni, akkor az EU tagállamainak nemzeti közösségeit, gondolok itt például a kárpátaljai magyarságra, ezeket célszerű lenne figyelembe venni. Mi azt látjuk, hogy a szavak sok mindent elbírnak, s amikor a brüsszeli nyilatkozatokat hallgatjuk, ezt érzékeljük is, de amikor az őshonos nemzeti közösségek, kisebbségek mellett egy európai polgári kezdeményezés elindult, s annak ellenére, hogy sikerült a szükséges számú aláírást összegyűjteni, mégis lesöpörték a kérdést az asztalról. Tehát amikor az emberek ténylegesen véleményt nyilvánítanak, az embereknek egy szabad szemmel is jól látható többsége, egy olyan többsége, amiről az EU vezetői korábban már úgy döntöttek, hogy azt a többségi véleményt figyelembe fogják venni, hiszen ezért hozták létre ezt az intézményt, nos, ezt a véleményt utána lesöpörik az asztalról és úgy határoznak, hogy nem foglalkoznak vele. Sajnos én is részt vettem már olyan vitán, ahol azzal próbáltak engem szembesíteni, hogy a kárpátaljai magyarok helyzete már megoldódott. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a Fidesz listáján az európai parlamenti képviselők között van olyan kárpátaljai magyar, aki el tudja mondani, hogy mi a helyzet a kárpátaljai magyarsággal. Nem gondolom persze, hogy ezt Budapestről, Siófokról vagy Bécsből tudnánk megmondani, de fogadjuk el, hogy aki Beregszászban él és ott született, aki Ungváron él és született, az pontos választ tud adni a kérdésre, és ha egyértelműen bizonyítékokkal tud szolgálni, alá tudja támasztani azt a véleményt, hogy nem oldódott meg a kérdés, akkor hamis állításokkal ne próbáljuk meg felvenni a versenyt ebben a témában. Kulcsfontosságúnak tartom, hogy erre felhívjuk a figyelmet, természetesen az EU-s elnökségünk során is lesz erre lehetőségünk.

Lenne-e arra lehetőség, hogy létrehozzanak egy európai alapot, amelyből az őshonos kisebbségek identitásmegőrző oktatási, művelődési vagy tájékoztatási programjait támogatnák? Van-e vagy lenne-e erre szándék, ha felmerülne egy ilyen javaslat?

- Azt gondolom, hogy lehetőség lenne, mint ahogyan korábban is lehetett volna, viszont a szándék az egyértelműen hiányzik az EU jelenlegi vezetőiből. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy figyelembe vegyük az európai parlamenti választásokon az emberek által létrehozott döntést. Persze azt is látjuk, hogy vannak olyan európai vezetők, politikai pártok, amelyek szeretnék megőrizni hatalmi dominanciájukat. Éppen ezért még fontosabb, hogy az emberek véleménye és akarata, ami a választások során egyértelműen kifejeződött, érvényesülni tudjon. Abban az esetben, ha az EU intézményeiben és az Európai Parlamentben ezeket meg tudjuk jeleníteni, ehhez pedig nélkülözhetetlen a választásokon való felhatalmazás, illetve a politikai frakciókon és parlamenti képviselőkön az érdekérvényesítés, akkor erre a jövőben nehezebben tudnak nemet mondani. Tehát összefoglalva, lehetőség az lenne, eddig is lehetett volna, de a szándék hiánya az sok mindent elárul.