Sörös Imre temerini mártír, ötvenhatos forradalmár 2018-ban felavatott mellszobra előtt emlékeztek a helyiek az október 23-i eseményekre.

A jelenlevők a Dalárda férfikórussal közösen elénekelték a Himnuszt, majd Balogh Sándor felolvasta Csorba Béla Sörös Imréről szóló írását. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség, valamint a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület képviselői megkoszorúzták Sörös Imre mellszobrát az Alkotóház előtt.

Sörös Imre a második világháború idején, még gyerekként került át Magyarországra, de a családdal, az itthon maradt rokonokkal továbbra is tartotta a kapcsolatot. A visszaemlékezők elmondása szerint vakmerő, kalandvágyó, bátor, tettre kész fiú volt, olyannyira, hogy hazaszökött az unokatestvére lakodalmára. 1956-ban már aknazár volt a határon. Visszafelé menet elfogták, majd hűtlenség és kémkedés vádjával kötél általi halálra ítélték. A bitófa alatt tudta meg, hogy büntetését kegyelemből életfogytiglanira enyhítették.1956-ban szabadult, és a forradalom napjaiban teherautóval élelmiszersegélyt szállított Pestre a Corvin-közben harcoló Pongrátz-fivérek csapatának. A forradalom bukása után egyike azoknak, akik megszervezik és lebonyolítják az üldözött forradalmárok külföldre szöktetését. Lebukása után először embercsempészésért ítélik el, közben azonban fény derül forradalmi tevékenységére is, és 1957. október 31-én két társával együtt halálra ítélik, amit másodfokon is megerősítenek 1958. február 3-án, majd Imrét két nappal később, február 5-én felakasztják Kádár hóhérai.

Matuska Márton 2002-ben monográfiát szentelt életútjának, emlékére 2006-ban a TAKT arcképével ellátott levelezőlapot, a VMDP plakátot adott ki.

A Dudás Sándor által formába öntött, 2018-ban felavatott mellszobor a szabadkai Nagy Imre Társaság és a TAKT kezdeményezésére a Magyar Nemzeti Tanács anyagi támogatásával készült el.