A 67. Magyarkanizsai Írótáborban is bemutatták Várady Tibor jogtudós, író dokumentumregényét, amely az écskai birtokhoz köthető perekből kerekít egy történetet. A könyvbemutatóval köszöntötték a 80 éves professzort, aki az írótábor vándorkulacsát is megkapta az idén.

A bánsági Écska a trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott. A települést és a hozzá tartozó 30 000 holdas birtokot 1781-ben az örmény származású Lázár Lukács jószágkereskedő vásárolta meg 217 000 forintért egy bécsi árverésen. Ezt követően kezdődik a mocsaras, jórészt lakatlan vidék felvirágzása: mindössze néhány évtized alatt az écskai uradalom neves mintagazdaság lett, és 160 esztendőn keresztül marad a Lázár család tulajdonában, olvasható a világhálón. Járt ott a gyermek Liszt Ferenc, majd később Ferenc Ferdinánd is.

A hatalmas vagyon kapcsán számtalan viszály keletkezett, s ezek nagy része bíróság elé került. Az eredeti periratok elvesztek ugyan, megmaradtak viszont az ügyvédi okiratok, amelyek alapján rekonstruálni lehetett a történeteket. Várady Tibor nyugalmazott jogtudós nagyapja ügyvédi hagyatékának felhasználásával írta meg Mi történt Écskán? című dokumentumregényét. Mivel a legfurcsább történeteket maga az élet írja, szerepel a könyvben leányszöktetés, de detektíves üldözés is. Várady Tibort most megjelent könyvéről kérdeztük.

- A periratok zöme 1900 és az I. világháború közötti időszakból vannak – meséli Várady Tibor. - Akkoriban Écskán volt a Monarchiának az egyik legnagyobb birtoka. Az eredetileg Lázár, majd Harnoncourt, Pallavicini birtok körülbelül 40 ezer hold volt, s e birtokhoz fűződnek a kisebb alkalmazottak nagyon érdekes perei, illetve maguknak a tulajdonosoknak a hatalmas perei, amik átszámolva néhány milliárd dolláros perek voltak. A perekben különös szerepet kapnak a grófi családon belüli szerelmi események, mert kicsit ettől függ, hogy valaki azért szökött-e meg, mert sanyarú sorsa volt, vagy ezért, mert pajkoskodott, vagy hogy a gróf azért adott-e beleegyezést a lányának a házasságra, mert ez rendben volt, vagy azért, mert zsarolni akarta, hogy a birtokát olcsóbban megkaphassa. Egy egészen különös és teljesen eltűnt világ bontakozik ki a könyv oldalain. Bár ezeknek a pereknek a zöme az I. világháború előtt volt, azután mégis átíveltek azon, s folytatódtak a II. világháborúig, azután pedig gyakorlatilag eltűnik az écskai uradalom. Nos, ezt próbáltam valahogy bemutatni.

- Melyik a legérdekesebb per? Ön, mint jogász, melyiket tarja a legfurcsábbnak?

- A legnagyobb per az, amikor a Harnoncourt grófnak Mária-Lujza lánya, akinek ott van a képe a címoldalon, elszökik egy nevelővel. Azt mondja, hogy nagyon sanyarú sorsa volt, és az apja rosszul bánt vele. 20 éves volt, és az akkori törvények szerint csak 24 évvel lehetett házasságot kötni. Az apja nem adja ehhez beleegyezését, detektíveket küld utána, ő elszökik Franciaországba. Állapotos lesz a lány, s akkor megegyeznek, hogy az apja beleegyezik a házasságba azzal, hogy ő gorombán áron alul eladja neki a birtokát. Utána látja, hogy ez nagyon előnytelen üzlet volt, és akkor bevonja nagyapámat, mint ügyvédet és kéri ennek a szerződésnek a megsemmisítését. A kifizettet vételár és a tényleges érték között van néhány milliárd dináros különbség. Ez az a kulcsfontosságú per, amit úgy tudok, hogy a Délvidék legnagyobb pere volt. Bírósági akták nem maradtak meg, de szerencsére megmaradtak ezek a kis akták, az ügyvédi iratok. Azután vannak kis perek. Mondjuk egy Kunics József nevű uradalmi vadásznak a pere, akit halsikkasztással vádolnak 1911-ben. Ő azért sikkasztott el halat, hogy ezért mozijegyet vegyen. Akkor nyílt meg a mozi Nagybecskereken, és ő el akart kápráztatni egy vadászkisasszonyt azzal, hogy elviszi egy vetítésre. Szóval, ilyen perek is vannak, ahol 4 és fél kiló halról van szó, és vannak olyanok is, ahol mai pénzben számítva milliárd dinárokról van szó, s ezek valahol összeérnek.

- A regény teljesen a dokumentumok alapján íródott vagy néhol szükség volt a fantáziájára is?

- Én a tényektől egy féllépésnyit sem megyek odább, de néhol találgatok. A fantáziát úgy vetem be, hogy találgatok, mi lehetett e mögött, de az iratokban talált tényeken nem változtatok semmit.

- Az écskai helyszínek léteznek-e még, vagy minden eltűnt?

- Écska létezik és a kastély is létezik még. Az is érdekes, hogy a kastélyt 1820-ban nyitották meg, s a megnyitón egy csodagyerek zongorázott, akit Liszt Ferencnek hívtak. Ilyen vonatkozása is van Écskának, most pedig egy turistahely.

- Felújították?

- Igen. Nos, hogy a felújított változat, az olyan ragyogó változat-e, mint amilyen az eredeti volt, nem tudom, de megcsinálták.

- A lakosság összetétele mennyire változott meg az idők folyamán?

- A lakosság persze változott. Écskának magyar, német és román lakossága volt. A magyar lakosság nagyon leredukálódott, a német eltűnt. Ma zömmel szerb és román a népesség, egy-két magyar családdal.

- A nagyapja is élt ott?

- Tulajdonképpen az écskai pereket nagyapám vezette, s a kötődés az volt, hogy nagyapám Nagybecskereken élt és oda Écska 10 kilométer. Tehát logikus volt, mivel Écskán nemigen létezett ügyvéd, bejöttek a városba ügyvédet keresni.

- Ön megfordul-e néha még Écskán?

- Én ott voltam két éve. Akkor még nem létezett ez a könyv, sajnálom, mert akkor érdekesebb lett volna a vendégeskedés, viszont a könyvnek a szerb nyelvű kiadásából a mostani écskai szálló, vagy hogyan nevezzem, megvásárolt 500 példányt, hogy odaadja a vendégeinek.

- Újabb könyv esetleg lesz-e még?

- Én remélem, hogy igen.