Ha birkózásról van szó, legkevésbé gondoljuk talán női sportnak. Mégis vannak olyan lányok, akik szeretik és eredményesen is űzik ezt a sportágat, köztük a magyarkanizsai Fábián Orsolya, aki legutóbb például a Čačakon megrendezett Országos Szabadfogású Birkózó Bajnokságon a 65 kilogrammos súlycsoportban, a kadét lányok korosztályában ért el első helyezést.

Miért dönt úgy egy fiatal lány, akiről egyébként a közösségi oldalakon megosztott fotói alapján látszik, hogy odafigyel magára, szeret szépen öltözködni és jól kinézni, hogy ezt a viszonylag veszélyes sportot űzi, ahol gyakran előfordul kisebb-nagyobb kék folt? Fábián Orsolyát kérdezzük tehát.

- Miért választottad pont a birkózást? Hány éves korodban történt?

- Nevezhetjük a családom birkózó családnak is, hiszen édesapám gyerekkora óta a birkózással foglalkozik, akárcsak a nővérem és jómagam is. Kézenfekvő választás volt a birkózás. 6 éve birkózok versenyszerűen a magyarkanizsai Potisje birkózó klubban.

- Mit szóltak a szülők, amikor közölted, hogy birkózni szeretnél?

- Mivel apukám az egyik edzőm, így nagyon örült annak, hogy ezt a sportot választottam. Mindenben támogatnak otthon, ami nagyon fontos egy élsportoló számára. Naponta vannak edzéseim, illetve nővéremmel beiktatunk ez mellé a hétvégi edzéseket is, ha épp nincs versenyünk.

- Nem félsz a sérülésekről?

- A sérülés mindig benne van a pakliban, egy rossz mozdulat az egész és megvan a baj. Szerencsére, nekem még nem volt komolyabb sérülésem.

- A lány birkózók keményebbek-e a fiúknál? Vigyáztok-e egymás testi épségére?

- Egyértelműen ez a sportág nem való akárkinek, főleg ha a lányokról van szó. Nagyon kitartónak kell lenned, és tűrni kell a szenvedést. Mi lányok relatív kevesebben vagyunk, viszont pont ezért is az a kevés százalék kemény, nem mondhatom, hogy a fiúknál keményebbek, de azért megütjük azt a szintet. Edzéseken szinte csak fiúkkal van lehetőségem edzeni, amit cseppet sem bánok. Valamilyen szinten, ha olyan a helyzet "vigyáznak" rám, de nem tesznek különbséget edzésen lányok és fiúk között, ha belépünk az ajtón ott birkózók vagyunk.

- Hogyan tünteted el esetleg a lila foltokat az arcodról?

- Azok a bizonyos lila foltok gyakran előfordulnak, őszintén szólva én soha nem takarom el őket. Büszke vagyok rájuk, a kemény munkát és a harcot látom bennük.

- Mit szólnak a fiúk, hogy ezt a sportot űzöd? Tartózkodóbbak-e veled szemben?

- Egyáltalán nem tartózkodóbbak, sőt gyakran imponál és mindig érdeklődőbbek, ha megtudják, hogy mivel foglalkozok. Illetve edzéseken jól kiismertem a fiúkat, ezért is vannak inkább fiú barátaim.

- Mik a legkimagaslóbb eredményeid és melyikre vagy a legbüszkébb?

- Magyar, illetve szerb mezőnyben is már évek óta részt veszek az országos bajnokságokon és kupa versenyeken. Ötszörös szerb bajnok, illetve kétszeres magyar bajnok vagyok. Felettébb büszke vagyok, hogy két országban is helytállok, illetve büszke vagyok, hogy a szerb válogatottban birkózhatok. Számtalan nemzetközi versenyen veszek részt, ahová csak tudunk elutazunk, szerte a Balkánon és Európában. Az ilyen versenyekről is rendszerint aranyérmet hozok haza.

- Hol lesz a következő verseny? Mire készülsz?

- Ősszel volt a versenyszezon, most felkészülés, nagyrészt erősítés folyik az edzéseken. Nagy erőkkel készülünk a jövő évre, ahol a Balkán-, Mediterrán-, és Világbajnokságon fogok szerepelni. Ezek előtt még számtalan edzőtábor és felkészülés vár rám.

- Melyik iskolába jársz, merre folytatod a továbbtanulást és mik a magánéleti tervek?

- Jelenleg a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban tanulok, azon belül is angol szakon. Mindenféleképpen szeretnék a sport világában maradni és folytatni a birkózást, az utóbbi időben a budapesti Testnevelési Egyetemen gondolkodtam, de ez még változhat.