Egy nehéz meccsen diadalmaskodott grúz ellenfele fölött Nagy Szebasztián világbajnok magyarkanizsai birkózó a belgrádi VB-n. Megilletődve fogadta szülővárosa szurkolóinak szeretetét, s mindez a siker arra ösztönzi, hogy két év múlva megcélozza a párizsi olimpiát. Interjú Nagy Szebasztián világbajnokkal.

Gondolom, az elmúlt pár napban már magadban végig elemezted a döntő minden egyes másodpercét. Mikor lett világos a számodra, hogy meglesz ez a meccs is?

- Az első menetben, amikor megcsináltam ellenfelemen a pontot, s láttam a grúz birkózó reakcióit, azt gondoltam, hogy már sima menet lesz, de ő utána felállt, még erősebben jött felém, de a második menetben kivédtem a támadásait. Akkor megint láttam, hogy kész, enyém a meccs, de még utána is támadott. Az utolsó fél perc az életem leghosszabb fél perce volt. Nem is mertem ránézni az órára, csak mondtam magamban, hogy fújjon már a bíró, legyen vége! Nagyon nehéz volt, csak az utolsó 10 másodpercben éreztem, hogy megvan, nem tud már semmit se csinálni, de addig csak a másodperceket számoltam.

És mégis mi döntött, Miben voltál jobb? Fejben vagy erőben, ügyességben?

- Erőben nagyon a csúcson voltam, most voltam talán legjobban felkészülve egész életemben, s úgy gondolom, hogy fejben is. Sokan mondták, hogy amikor mentem fel a szőnyegre, látszott rajtam, hogy aznap senki sem fog bírni velem. Fejben nagyon erős voltam, mert itthon volt a világbajnokság, a közönség is segített. Nem volt egy kósza gondolat se olyan, hogy mi lesz, ha kikapok. Csak az volt a fejemben, hogy világbajnok leszek. Ez lehetet a különbség a mostani verseny és az előző versenyeim között.

És mi a titkotok? A zentai Nemes Máté is világbajnok lett. Miért jók a birkózásban a Tisza-menti fiúk?

- Talán, mert jó itt a levegő? Nem tudom. Tényleg, ebben a 20-25 kilométeres körzetben van három világbajnokunk, a két Nemes testvér világbajnok és én. Van Európa-bajnokunk, Frísz Krisztián, Nemes Máté szintén Európa-bajnok is. Nemes Viktornak is van nagyon sok érme. Akkor a történelemben még nagyon vissza sem mentem, hisz Zentán nagyon sok jó birkózó volt. Nem tudom az okát, de lehet, hogy az, hogy a Nemes testvéreknek is volt egy Frísz Krisztián, aki mutatta nekik az utat, nekem pedig ők mutatták az utat. Mindnyájunk előtt volt egy nagyon jó birkózó, s mi folytattuk az útjukat, hallgattunk rájuk, új dolgokat kitaláltunk. Én is meghallgatom minden szavukat, ami a birkózást illeti, mert idősebbek is, s nagyon tisztelem őket. Nagyon sokat segítettek nekem. Még verseny előtt is. Ugye, én meg Máté a második napon kezdtünk, beszélgettünk, mondtam neki, mi lesz, én tiszta ideg vagyok. Azután mégis olyan válaszokat adtunk egymásnak, hogy valahol ez meg van írva, s az van megírva, hogy nekünk sikerülni fog ma vagy holnap. Biztattuk egymást. Fontos az is, hogy Máté meg én egész évben együtt edzünk, ellenfelek is vagyunk, meg barátok is, egy súlyban is birkóztunk, egymás ellen is versenyeztünk. Annak, hogy neki is sikerült, meg nekem is, nagyon örülök. Remélem, hogy én is tudtam hozzá tenni az ő birkózásához, mert nekem ő nagyon sokat segített. Nem tudom, hogy mikor lesz ismét egy ilyen alkalom, hogy ilyen kis szomszédos városokból egy időben két világbajnok is kikerüljön, mert ez felfoghatatlan.

Neked hány éves munkád van ebben a világbajnoki címben. Mikor kezdtél el birkózni?

- Ötéves koromban. Ötévesen kezdtem el edzésekre járni, igaz, az első két-három edzésen csak sírtam, arra emlékeszem. Utána olyan 12-13 éves koromban dönthettem el, hogy bajnok akarok lenni. Abban az időszakban nagyon nehéz volt, nem nagyon jöttek a sikerek. Hat-hét éve járok a felnőttekkel minden évben edzőtáborokba. Négy-öt éve otthagytam az egyetemet is, s akkor azt mondtam, most mindent felteszek a birkózásra. Ha bejön, bejön, azon meg nem járt az eszem, hogy mi lesz, ha mégsem jön be. Hála Istennek, sikerült!

A győzelmed után Magyarkanizsa főterén az egész város köszöntött. Itt voltak ismerősök, ismeretlenek, barátok, szurkolók... Milyen érzés volt?

Nagyon jó érzés volt. Egész nap ideges voltam, hogy mi is lesz, hogy most várnak. Hány ember lesz majd, sokan lesznek-e? Mit is mondjak majd nekik? Hogyan viselkedjek? Azután már nem is tudtam ezen gondolkodni sem, mert amikor odaértem, nem mondom, hogy készen voltam, de tudtam volna sírni egész nap.

Picit azért sikerült is a közösségi fogadáson, s nagyon emberi volt. Körbe fogtak a gyerekek, a jövő világbajnokai. Mit üzensz nekik?

- Én csak azt, amit mondtam is nekik, hogy ha nem sikerül az első verseny, nem sikerül a második vagy a harmadik, majd sikerül a negyedik, az ötödik vagy a tizedik. Biztos, hogy nem lesz könnyű. Nagyon nehéz sportág a birkózás. Nagyon nehéz profi sportolónak lenni, főleg egy ilyen kis településről, de hála Istennek, most nagyon jó kezekben van a birkózás országszinten is és itt Kanizsán is. Úgyhogy a legjobbakat tudom nekik kívánni. Figyeljenek oda az edzőkre, figyeljenek oda a szüleikre, figyeljenek oda az iskolában minden tanárra! A pedagógusoknak fontos szerepük van a gyerekek életében, én is ezt csak most fogtam föl. Emlékszem minden tanárra, akik bíztattak, a tornatanárokra, de a matematika tanárokra is, mindegy, hogy milyen tanárokról van szó. Figyeljenek oda, amit mondanak, tanuljanak, csinálják, azon ne gondolkozzanak, hogy mi lesz, ha nem sikerül! Hallgassák meg, mit mondanak otthon, mit mondanak a barátok. Csak azon járjon az eszük, hogy sikerüljön. A munka az ki fog fizetődni, előbb vagy utóbb biztosan! Csak ki kell bírni, ki kell várni. A végén, ha valaki nem is lesz világbajnok, mert nagyon nehéz világbajnoknak lenni, akkor is érdemes csinálni. A mostani pillanat kivételes és felfoghatatlan! Mindazt, amit a sportolás közben megtanulnak, csak segíteni fogja őket az életben.

Tavaly nyílt meg Magyarkanizsán a birkózóakadémia. Ez az intézmény mit tud majd hozzátenni Magyarkanizsa, illetve Vajdaság birkózó sportjához?

- Szerintem nagyon jó dolog, hogy létrejött. Sajnálom, hogy nem volt még akkor, amikor én voltam kicsi. Akkor még csak egy terem volt, de én azt az edzőtermet is nagyon szerettem, nem cseréltem volna el semmiért. Azonban változik a világ, muszáj egy szinttel feljebb lépni. A birkózóakadémiával szerintem jó pár szintet feljebb léptek. Mondhatom, hogy Kanizsa most a vajdasági birkózásnak a központja. Nemcsak kanizsai gyerekek vannak itt, s nagyon sokan vannak, azt hiszem vannak vagy ötven-hatvanan. Abból, ha páran megmaradnak a sportban, már nagyon jó. Adja az Isten, hogy minél többen maradjanak meg, s legyenek bajnokok! Amikor én voltam kicsi, kevesebben voltunk, nagyon nehéz volt itt maradni, a birkózást választani. Nagyon sokan inkább az iskolát választották, vagy valamilyen harmadik úton indultak el, s kezdték el a pályafutásukat. Ez az akadémia azonban nagy előrelépés! Egy ilyen központ kell ahhoz, hogy több sikeres sportoló legyen.

A további terveid, céljaid?

- Szerintem az idei évre már nem sok mindent tervezek, csak élvezni akarom, hogy világbajnok vagyok, hogy megszokjam az új titulust. Ez egy kicsit furcsa, mert megszoktam, hogy nem sikerülnek dolgok, aztán van egy kis siker, majd ismét semmi... Most pedig sikerült az álmomat elérni. Közel van nagyon az olimpia, ha most megkérdeznék, hogy mennék-e rá, azt mondom, miért várjak hat évig, miért ne mennék már két év múlva? Szerintem az olimpia fog majd a szemem előtt lenni. Edzeni ugyanígy fogok, nem változtatok rajta, az akaratom is szerintem ugyanaz lesz, csak bennem lesz az, hogy egyszer már megcsináltam, s akkor ismét meg tudom csinálni. Lehet, hogy világbajnokként még könnyebb lesz tovább edzeni.