Az önkormányzati szinten többnyire gyümölcsöző és hasznos a VMSZ és a VMDP együttműködése. Legközelebbről a temerini helyzetet ismerem. Itt a két párt fennállása során soha nem volt ilyen jó a viszony, mint most. Mondhatni, baráti a két pártnak az együttes munkálkodása. Viszont, ami a pártvezetés felső szintjét illeti, itt valószínűleg több konzultációra és egyeztetésre lenne szükség - jelentette ki Csorba Béla, a VMDP elnöke a Vajdaság Mának adott interjújában, Ternovácz István kérdéseire válaszolva.

- A VMDP Intéző Bizottságának ülését követő sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a nemzeti autonómia követeléséről ismert párt felsorakozott a tavaszra esedékes szerbiai elnökválasztáson az Aleksandar Vučić kormányfőt támogatók mögé. Milyen megfontolásból?

- Az Intéző Bizottság úgy döntött, hogy a szerbiai elnökválasztáson a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, akárcsak két koalíciós partnere - a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Egység Párt - Aleksandar Vučić szerbiai kormányfő jelölését támogatja. A VMDP-ben azt szeretnénk, ha az elnökválasztáson Vučić győzne, és abban bízunk, hogy ez a győzelem fölényes lesz. Úgy véljük, hogy az adott politikai helyzetben az SNS elnökének a jelölése a legjobb választás, mert az országnak meg kell szabadulnia azoktól a ballasztoktól, amelyek ahhoz a rosszértelmű nemzeti radikalizmushoz kötötték a szerb politikának egy részét, amely oly sok kárt okozott a szerbségnek és magának a szerb államnak is. Másrészt, Vučićban látjuk azt a politikust, aki az elmúlt évek során több olyan lojális gesztust is tett a magyarok irányába, amely a jövőre nézve biztató lehet. Nagyon fontos volna, hogy az elkövetkező években az EU-s csatlakozási folyamatban felülbírálásra kerüljenek azok a korábbi politikai és jogi döntések, amelyek hátrányosan éreztették hatásukat a magyar kisebbség kollektív önazonossága megőrzése tekintetében, magyarán, amelyek gátolták az autonómia megvalósítását. A VMDP-ben természetesen nem gondoljuk azt, hogy pusztán önmagában az elnökjelöltnek a személye ebben a kérdésben változást hoz, de nem zárjuk ki azt, hogy az eddigi szerb-magyar jó viszony a következő években tovább erősödik. Ebben a kérdésben még február harmadikán egységes álláspontot alakított ki a VMDP, a VMSZ és a MEP.

- A VMDP továbbra is fontosnak tartja az 1944-45-ös magyarellenes megtorlások ügyének feltárását, az áldozatok emlékének ápolását, és nem mond le a Makovecz Imre által megtervezett, csonka tornyú kápolnát ábrázoló újvidéki emlékmű megépítéséről. Milyen újabb lépéseket tettek annak érdekében, hogy szép emlékű magyar érdekvédő, néhai Papp Ferenc álma megvalósulhasson?

- Az elmúlt év végén levelet intéztem Miloš Vučević úrhoz, Újvidék polgármesteréhez, melyben a VMDP által létrehozott emlékbizottság nevében (tagjai még Guszton András és Matuska Márton) támogatását kértem az 1944-es 45-ös újvidéki magyar áldozatoknak szánt Makovecz-féle emlékmű megépítéséhez. Ez a kérdés különös jelentőséggel bír most, amikor a város arra készül, hogy 2021-ben Európa Kulturális Fővárosa lesz. Azt szeretnénk, hogy addigra készüljön el a magyar áldozatok méltó emlékműve. Választ azonban máig nem kaptam tőle.

- Az elmúlt év őszén a sajtóból arról értesültünk, hogy a VMDP koalíciós partnerének, a VMSZ-nek az újvidéki körzeti szervezete egy másik emlékmű megépítését kezdeményezte, amelyen csak annyi állna, hogy „az 1944-45-ös áldozatoknak”, „magyar” előjel nélkül…

- Ebben a kérdésben a VMDP és a VMSZ között nincs egyetértés. Mi viszont a VMSZ támogatása nélkül ezt a célt nyilván nem tudjuk elérni. Ugyanakkor fontosnak tartottuk rögzíteni, hogy ilyen legitim elképzelés és javaslat van. Ezzel tartozunk annak a küzdelemnek, amit korábban az újvidéki magyarok nevében néhai Papp Ferenc folytatott. És azt sem szabad elfelejteni, hogy Makovecz Imre is felkarolta ezt az ügyet és erre vonatkozóan ingyenesen egy tervet dolgozott ki. Ezek létező tervek, létező dokumentumok és elsősorban politikai akarat kérdése, hogy ez az emlékmű realizálódik-e.

- Helyi politikai erők évtizedeken át gátolták, hogy az egykori járeki (tiszaistvánfalvi) haláltábor helyén méltó emlékmű épülhessen. Az erre vonatkozó politikai döntés végre megszületett. Most azonban úgy néz ki, félő, hogy az emlékmű majd csak az ártatlan német áldozatoknak állít emléket, az ott elveszett Sajkás-vidéki magyarokra utaló felirat ugyanakkor nem lesz rajta…

- A VMDP nevében február 7-én levélben fordultam a temerini polgármesterhez, amelyben javasoltam, hogy az egykori járeki haláltábor több mint 6.500 ártatlan német, magyar és más nemzetiségű áldozatának emlékhelyén felállítandó emlékmű, úgy, ahogy abban eredetileg a német féllel megállapodtunk, ne csak az ott nyugvó, legnagyobb számban német áldozatokra emlékeztessen, hanem a magyar áldozatokra is, mégpedig magyar nyelven is. Minden tiszteletünk a sok ezer német áldozat emlékének, de úgy véljük, hogy mellettük a több száz magyar áldozat emlékezete is megőrzésre méltó. Válasz egyelőre erre a megkeresésre sem érkezett. Fontos viszont, hogy ezt a kezdeményezést Pásztor István, a VMSZ vezetője, a tartományi képviselőház elnöke is támogatja.

- Ide kívánkozik, hogy a minap hagyta el a nyomdát egy negyvenoldalas friss kiadvány, amelynek Ön a szerzője. A címe: A halál első könyve – Lágerfüzetek 1…

- A könyvecske a Keskenyúton Alapítvány támogatásával jelent meg. Ez egy több részből álló sorozatnak az első füzete. Ebben egy tanulmány kíséretében közreadtam a három kötetből álló járeki halotti anyakönyv első kötetének azon adatait, mely adatok a tábor első fél éve során elhunyt 250 gyermekáldozatra vonatkoznak. Ezzel a kiadvánnyal is rá kívántunk mutatni a járeki emlékhely megépítésének a szükségességére.

- Érdekelne az is, hogy milyen most az együttműködés a VMDP és koalíciós partnere, a VMSZ között?

- Vannak elvi kérdések, amelyekben egyetértünk és vannak, amelyekben nem értünk egyet. Annak idején, amikor Pásztor István elküldte nekem a Szerb Haladó Párttal létrehozott megállapodásnak a tervezetét, akkor kommentárként annyit tettem hozzá csupán, hogy minden a megvalósulástól függ, maga az elképzelés és szövegbe foglaltak megfelelők és számunkra is elfogadhatók. De természetesen az önállóságunkat fenntartjuk és minden olyan kérdésben, amelyben eltér a véleményünk koalíciós partnerünk, a legnagyobb magyar párt és kormánypárt véleményétől, azt nem fogjuk véka alá rejteni és el fogjuk mondani. Ilyen kérdés az újvidéki emlékmű ügye is, amelyben nem értünk egyet a VMSZ-szel. Viszont más kérdésekben jó az együttműködés. Én úgy látom, hogy önkormányzati szinten többnyire gyümölcsöző és hasznos. Legközelebbről a temerini helyzetet ismerem. Itt a két párt fennállása során soha nem volt ilyen jó a viszony, mint most. Mondhatni, baráti a két pártnak az együttes munkálkodása. Viszont, ami a pártvezetés felső szintjét illeti, itt valószínűleg több konzultációra és egyeztetésre lenne szükség. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy mi nem ugyanabban a súlycsoportban vagyunk, mint a VMSZ, következésképpen nyilvánvalóan ez megszabja az attitűdöt, a viszonyulást is a pártjaink között. Azt gondolom, hogy van még javítani való.

- A VMDP az utóbbi években főként konkrét operatív kérdésekben szólal meg. Korábban viszont a nemzeti autonómia hangos szószólója volt a Kárpát-medencében. Mi a visszalépés oka? A tartalommal rendelkező magyar autonómia követelése miért nincs terítéken?

- Én azt látom, hogy a magyar autonómiának a kérdése háttérbe szorult az egész Kárpát-medencében. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt továbbra is programpárt, így hoztuk létre annak idején és a programunknak továbbra is az elsődleges célja a vajdasági magyarság személyi elvű (perszonális) autonómiájának a megvalósítása. Viszont azt hiszem, semmi újat nem mondok azzal, hogy részben az új nemzetközi politikai körülmények következtében, részben más okok miatt, a határon túli magyarok autonómiájának az ügye a nemzetpolitika területén háttérbe szorult. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben kulcsszerepe van Budapestnek.

Ternovácz István