Petrás Mária Prima Primissima díjas csángó népdalénekes és keramikusművész volt a vendége a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központnak. A magyar kultúra napja alkalmából mutatta be szakrális tematikájú kerámiáit, majd adott koncertet zenekarával, amelyen tradicionális csángó dalokat énekelt. A szervezésben közreműködött a Magyar Művészeti Akadémia szegedi munkacsoportja is.
Petrás Mária csángó földműves szülők gyermekeként 1957-ben Moldvában, Diószénben született. Mint fogalmaz, középkorú gondolkodású világban nevelkedett, de ezt a középkori jelzőt ő pozitívnak gondolja.
A kedd esti tárlatmegnyitó és koncert előtt beszélgettünk vele művészetről, vallásról, magyarságról.
- Én úgy éneklek, ahogy mindenki énekelt otthon, mert én úgy nőttem fel, hogy élet része volt az éneklés. Mi minden áldott este mentünk Vecsernyére és énekeltünk latin gregoriánokat, orgonakísérettel és nagyon sokan. Nagyobb ünnepeken voltunk akár több százan is. A legszebb élményeim az éneklésről, a templomból vannak, csodálatos volt, felemelő.
- A kerámiával később ismerkedtem meg, amikor elmentem egy szakiskolába, Hétfaluba. Ott érettségiztem, majd jártam esti iskolába is. Hároméves népfőiskola következett Brassóban, Klement Béla osztályában voltam, végig jártam a grafika szakot, és ´90-ben Domokos Pál Péter bácsi születésnapjára jöttünk Magyarországra, és akkor felajánlották, hogy itt tanulhatunk tovább. Többen jöttünk, tizenketten és én felkészülődtem. A Nemzetközi Előkészítő Intézetben tanultam írni-olvasni magyarul, meg más tantárgyakat, amiket lehetett pótolni egy év alatt. Esténként jártam Benedek Gyuri rajziskolájába a Vasutas Körbe, és felkészülődtem. ´91-ben felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára, fel is vettek. ´95-ben befejeztem, majd ´97-ben befejeztem a mesterképzőt is. Szerettem volna folytatni a tanulást, csak nem vettek fel, azt hiszem a témám miatt. Kitüntetéssel végeztem el ugyan a mesterképzőt, de a témám az volt, hogy a szakrális művészet hatása az emberiségre, talán emiatt nem vettek fel. Nem mondom, hogy melyik rektor vágott ki evvel a témával, mert még él és ismert, és nem akarom mondani a nevét. A mai napig fájlalom, hogy nem folytathattam a tanulmányaimat, mert mindig úgy éreztem, hogy valami űr maradt, amiért nem jártam magyar iskolákba. De ha így adta a Jóisten, akkor így van jól!
- Viszont most mégis kiállítása van a kerámiáiból, és szakrális tárgyakat mutat be.
- Igen, igen... Már a diplomamunkám is szakrális témájú volt: Krisztus a keresztfán kifordul keresztestül a fülkéből, hogy megvigasztalja Máriát és Mária Magdolnát. A mestereimet is megmintáztam angyalképekben a főoszlopon. Az egyik oldalt volt egy főoszlop, és ezt a dévai ferences kolostor kerengőjébe helyezték el. Ez egy 3,5 méteres kompozíció volt. Utána is végig szakrális témájú munkákat csináltam, akkor is úgy éreztem, hogy ez adja az esszenciáját annak a világnak, amely engem felnevelt. Az én gyermekkoromban egy csudálatos középkori gondolkodású világ volt az, egy nagyon szép világ.
- És a csángó motívumok is megjelennek ezekben az alkotásokban?
- Ezeket a kompozíciókat csak úgy elképzelem, viszont azt a világot, amelyben ott volt a tömjénfüst, a harangszó, amelyben több százan énekeltük a gregorián dalokat, azt ismerem. Mindez olyan felemelő volt. Én ezekben a hátterekben próbálom visszaadni vagy megvillantani azt a csodálatos, színes, szép világot, ami volt az én gyermekkoromban, és amely teljesen szakrális volt.
- Mennyire változik ez a világ?
- Nem olyan gyorsasággal változik, mint a többi része a világnak, legalábbis az, amit én látok. Egy kicsit lassabb a változás, és ennek az az előnye, én úgy veszem észre, hogy több minden megmarad, hála a Jóistennek! Mivel most az a világ egy kicsit támogatva van az összmagyarság részéről, én nagyon remélem, hogy sok minden még megmarad az utókornak, akik jönnek utánunk, azoknak is.
- És hogyan lát bennünket délvidéki magyarokat? Most Szabadkán beszélgetünk, itt lesz egy koncertje és itt van egy tárlata.
- Én úgy érzem, mint a testvéreimet az ittenieket, olyan szeretettel fogadnak, fogadtak, feljöttek a kiállításért, sokat beszélgettünk. Én úgy érzem, hogy ez a része is a magyarságnak, lehet, hogy csak egy vékony réteg, de egy csodálatos, annyira melegszívű, annyira benne van az itteniekben is az ősmagyarságuk megőrzése. Akik szeretik ezeket a szakrális témájú dolgokat, én úgy érzem, hogy az egy kiválasztott réteg. Bocsánat, hogy így fogalmazok, de más nem jut most eszembe. Én úgy gondolom, hogy ez nagyon-nagyon fontos a magyarság, a magyar nemzet számára, hogy van ilyen rétege, s hogy ez egyre erősödik.
- És az ilyen koncertek is erőt adnak talán?
- Nagyon nagy erő van ezekben a rendezvényekben és a találkozásokban. Az, hogy látjuk egymásról, hogy hol tartunk, és hogy összefogunk. Ezekben nagyon nagy erő van, és én nagyon bízom benne, hogy az összefogás erősebb lesz.
Petrás Mária kerámiáit, kerámia faliképeit február 6-áig lehet megtekinteni a Népkörben, az 557-033-as telefonszámon vagy az info@nepkor.rs villámposta címen előre egyeztetett időpontban.
Nincs hozzászólás. Legyen az első!