Magyarkanizsa gyöngyszeme volt egykort az Erzsébet liget, azaz a Népkert vagy Nagypark a Vigadó épületével, a pagodával. A közösségi élet meghatározó helye volt, azután, ahogyan lassan lepusztult, egyre kevesebben fordultak meg itt. Egyre többen vannak azonban, akik úgy vélik, hogy nem lenne szabad teljesen veszni hagyni. Re-Park néven egy csapat alakult a közelmúltban azzal a céllal, hogy a Népkertre irányítsa a figyelmet. Most művészek is megmozdultak a cél érdekében. Szombaton NÉPkert projekt I/II elnevezéssel indított el egy programot a helyszínen a Streamlet Művészeti Egyesület. A projekt során két szoborcsoportot hoznak létre, magyarázza Borbély Éva szervező:

- A NÉPkert Projekt a STREAMLET Művészeti Egyesület ötlete volt, a Re-Park csapatának munkájából ihletődve. Mi is fontosnak tartjuk a Nagypark értékeinek védelmét, és a művészet segítségével szerettük volna felhívni a figyelmet a benne rejlő potenciálra. Az alkotásokat három művész készíti, Emilia Jagica, Krajcsó Csenge és Toldi Lénárd. A globálisan jelenlévő elmagányosodás jelenségét hozzák viszonyba a természeti értékeinket érintő környezetbeli változásokkal. A projekt első állomásaként Jagica szobrát helyeztük el a Tiszavirág emlékmű melletti téren, és majd szeptember 7-én válik teljessé a szoborcsoport a Krajcsó-Toldi művészpáros alkotásaival. Fontos kiemelni, hogy a környezetvédelem szellemiségében jönnek létre a szobrok, land art stílusban, melynek jellemzője, hogy természetes alapanyagokból készülnek, és az idő változtatásait büszkén felvállalják.

- Ezek a szobrok nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem egy mélyebb üzenetet is közvetítenek a természet és az ember közötti kapcsolat fontosságáról, és a természet ciklikus változásaira hívják fel a figyelmet - fűzi hozzá Emilia Jagica szobrász.

A szoborcsoport 2025 szeptemberéig lesz látható a Népkertben.

Miért fontos a Népkert, s kinek mit jelent? Erre voltunk kíváncsiak, s a program résztvevőit kérdeztük, a már bemutatott Borbély Évát és Emilia Jagicát, valamint Szalma Zsókát, a projekt művészeti koordinátorát és Sáfrány Túrú Ágnest, a Re-Park koordinátorát.

Milyen emlékeik fűződnek a Népkerthez?

Borbély Éva: - A legszebb emlékeim a ’90-es évek végére és a 2000-es évek elejére tehetőek, amikor a városi majálisokat még a Népkertben tartották. Ezeken a napokon a Nagyparkban nyüzsögtek az emberek, fiatalok és idősek egyaránt. A Vigadó teraszán alakították ki a színpadot, táncosként ezen többször is felléptem. A tömeget kettészelte a vad bokorzat a tér közepén, a legbátrabbak ezen néha, nagy izgalmak között keresztülszaladtak. Hátul látszottak a kék körhinta és a dodzsemek. Igazi, kiaknázott közösségi térként maradt meg az emlékezetemben.

Szalma Zsóka: - A majálisok, az iskolai futások, a későbbiekben pedig esténként sokszor a Népkertben gyülekeztünk, barátkoztunk. A STREAMLET-nek egy korábbi, nem elhanyagolható rezidenciaprogramja is itt zajlott 2018-ban, amikor egy installációt hoztunk létre Klájó Adrián vezetésével. A Vigadó előtti, régen pompázó kert hiányára reagálva készült el az akkori alkotás.

Emilia Jagica: - Részleteiben nem ismerem a Népkertet, de néhányszor átmentem rajta, de a természet iránti mély szeretetem és tiszteletem miatt mindig lenyűgözött a hely. Bár nincs sok személyes emlékem a parkról, minden alkalommal, amikor ott jártam, megérintett a természet csendje és szépsége.

Sáfrány Túrú Ágnes: - Mivel én nem vagyok törzsgyökeres kanizsai, nincsenek gyermekkori élményeim. Kapcsolatom a Népkerttel kettős. Egyrészt a munkámból adódóan van egy kapocs, mivel az önkormányzatnál a zöldfelület fejlesztés a munkaköröm része, másrészt, mint kanizsai lakos, gyakran sétálok a Népkertben, vagy keresztülsétálok a kutyáimmal. Így alkalmam van látni a Népkertben zajló változást. Ezen a jelenlegi környezeti változások következtében lezajló változásokat értem. Sajnos a Népkerti vegetáció főleg őshonos fafajait nagyon megviseli ez a változó klíma, a rendszeresen előforduló nyári hőség és szárazság, a víz hiánya. És minden évben nagy mennyiségben kell kivágnunk az élettelené vált, kiszáradt fákat. Másrészt a Népkert elnéptelenedése is egy fontos jelenség. Ezt a nagy zöldfelületi és történelmi értékkel rendelkező területet ma már csak a gyógyfürdő vendégei látogatják. A kanizsai lakosságnak úgy tűnik nincs miért lejönni ide. Mindezek arra ösztönöztek, hogy egy önkéntes kis csapattal újra életet vigyünk a parkba és felhívjuk a figyelmet a Népkert fontosságára. E célból hoztuk létre a Re-parkot és májusban szerveztünk egy családi piknik délutánt, mely nagy sikert aratott. Másik célunk az volt, hogy egy kérdőíven keresztül kikérjük a lakosság véleményét a Népkertről. Kíváncsiak voltunk ők hogyan látják, milyen problémákra mutatnak rá, szükségesnek tartják-e a Népkert felújítását és ha igen, milyen új tartalmakat hiányolnak a területről. A begyűjtött adatok segítségünkre lesznek a tervezés során. A Re-park szerveződés mondanivalója és célkitűzései ihlették meg azokat a művészeket is, akik most szombaton felállítják Land Art alkotásaikat a Népkert területén. Ők a Streamlet Association civil szervezet támogatásával tudták életre hívni alkotásaikat.

Mi volt az első gondolatuk, amikor felkérést kaptak, hogy vegyenek részt a Népkert projektben?

Szalma Zsóka: - Mint a projekt művészeti koordinátora, igazán izgalmasnak találtam. Első körben a csapattal végig gondoltuk, hogy mik azok a problémák, amikre feltétlen reagálnunk kellene. Ezt követően felkértem a művészeket, és megszületett a NÉPkert Projekt. A NÉPkert Projekt két problémára kíván egy csapással reagálni: a közösségek megszűnésére, illetve a klímaváltozásra. A parkjelleg megőrzését és a természeti kincsek védelmét kihangsúlyozva hívjuk fel a figyelmet az (inter)perszonális és természeti környezetünk ciklikusságára, és védelmének fontosságára. A projekt során 3 művész hoz létre két szobrot, illetve szoborcsoportot. Az alkotásokat a landart stílus jellemzi, tehát természetes, újrahasznosított alapanyagokból készülnek.

Emilia Jagica: - Az első gondolatom az volt, hogy ez egy fantasztikus lehetőség arra, hogy hozzájáruljak valami igazán értékeshez, ami nemcsak a közösséget, hanem a természetet is szolgálja. Örömmel töltött el a gondolat, hogy egy olyan projektben vehetek részt, amely összeköti a művészetet a természettel, és közben a közösséget is gazdagítja.

Mennyire mozgatja meg a fantáziát a Népkert? Mit lehetne ott létrehozni? Hogyan lehetne megtölteni élettel? Szíve szerint milyennek szeretné látni mondjuk 10 év múlva a Népkertet?

Borbély Éva: - A Népkert esetében én a már adott körülmények fenntarthatóságának biztosítását tartom kulcsfontosságúnak – a mindenkit által tapasztalható hőmérséklet-emelkedés a fákat és a talajnövényzetet éppúgy megterheli, mint a mi szervezetünket. Félő és látható, hogy kellő odafigyelés nélkül a Népkert fáit a kiszáradás veszélyezteti. Véleményem szerint csak ennek megoldása után beszélhetünk további tervekről, de nagyon boldoggá tenne, ha egyszer majd ismét ott tartanák a majálisokat!

Szalma Zsóka: - Soki izgalmas művészeti projektet tudnék itt elképzelni. A jelenleg használaton kívül álló Pagoda például alkalmas lenne vendégművészek műhelyeként, alkotói bázisként, a zöld környezetben.

Emilia Jagica: - A Népkert hatalmas lehetőségeket rejt magában. Elképzelem, hogy a jövőben a park még inkább élő, lüktető közösségi térré válhat, ahol a művészet, a természet és az emberek találkoznak. Lehetnének itt szabadtéri kiállítások, művészeti workshopok, közösségi kertészkedés, vagy akár természetközeli oktatási programok is. Tíz év múlva úgy szeretném látni a Népkertet, mint egy zöld oázist, ahol az emberek összejönnek, inspirációt merítenek a művészetből és a természetből, és ahol mindenki megtalálja a nyugalmat és a közösségi élményt.

Sáfrány Túrú Ágnes: - A Népkert egy csoda. Hatalmas potenciál rejlik benne. Gyakran próbálom elképzelni a születését, vajon Bednárcz Károly a Népkert alkotója képzeletében hogyan született meg a századelőn igen híres park gondolata, képe. Szeretném látni ezt az alkotómunkát, ahogyan átalakul ez a tér, hogyan születtek meg a tómedrek, a sétautak, a korabeli növényzet. Szeretném látni, hogyan korzózott itt a korabeli kanizsai lakosság, milyen volt a Vigadó fénykorában… Hogy hogyan lehetne megtölteni élettel, az már kicsit nehezebb kérdés. Mára a Tiszai strand és töltés vette át az egykori Népkert szerepét, ide járnak a kanizsaiak. Mindenképpen fejleszteni érdemes a Népkertet. Hiszen az önmagában is óriási turisztikai potenciállal bír. Meg kell oldani a terület vízproblémáját, és bővíteni kell az egyre fogyatkozó növényeket. Valamint új vonzó tartalmakkal érdemes bővíteni a parkot. Kibővíteni a jelenlegi játszóteret, hogy az megfeleljen az igényeknek, szabadtéri mozit szervezni nyaranta, kis vendéglátóhelyet, kulturális eseményeket lehozni, esti tornacsoportot szervezni stb. Bevallom, nagyon örülök a Streamlet kezdeményezésének. Örülök, hogy a művészek érzékenyek a társadalmi és környezeti problémákra. Nagyon bízom benne, hogy ez az esemény megismétlődik majd és talán minden évben megörvendeztetnek majd bennünket, kanizsaikat az alkotók egy-egy land art eseménnyel.

Mit kell tudni a tervezett szoborcsoportról?

Szalma Zsóka: - Az augusztus 17-én leleplezett szobor Emilia Jagica Portól az életig című munkája. A mű több aspektusból reagál a népkertben történő változásokra. A kiszáradt korhadó fa szimbólumával összekapcsolt tiszta fehér organikus formák egyfajta őserőt sugároznak. Közelebbről vizsgálva felfedezhetjük az elemeket, azt ahogyan az alkotó a mikroorganizmusoktól eljut a tiszta anyaméhig. Ez a lét körforgása, a halál és az újjászületés. A következő szoboravatásunk szeptember 7-én 18:00-kor kerül megrendezésre. Krajcsó Csenge és Toldi Lénárd egy több elemből álló művet fognak kiállítani, de ennél többet nem szeretnék elárulni, maradjon meglepetés.