Január közepén adták át Budapesten, az Országházban a Nemzet Gazdásza címeket. Idén Bata Erzsébet oromi gazdálkodó is a három kitüntetettek között volt. Erzsébet ugyan vegyésznek tanult, de végül a szülei egyetlen gyermekeként inkább a családi gazdaság vezetését vette át. Később munkatársaival szövetkezetet alapított, gazdaszervezetet hozott létre, megszervezte a falugazdász hálózatot Vajdaságban. Mint mondja, nagyon meghatódott, amikor egy napon csörgött a telefonja, s megkérdezték, átveszi-e az elismerést. Ekkor tudatosodott benne az is, hogy mennyi évtized is van már mögötte, amit munkával töltött egyrészt a családi gazdaságban, másrészt a kisgazdaságok összevonásának megszervezésében.

- Mindig akadtak segítőtársak körülöttem, akik biztattak, hogy menjünk, létesítsünk egyesületeket, próbáljunk közbenjárni, hogy könnyítsünk a kisgazdálkodók életén. Így alapítottuk meg 1989-ben az első parasztszövetséget Magyarkanizsa község szintjén, amelynek már elnökségi tagja voltam akkor. Utána pedig vajdasági szinten szervezkedtünk. Szerbiai szinten is megalapítottuk a szövetséget, és éppen készültünk a Jugoszláviai Parasztszövetség megalapítására, amikor kitört ´91-ben a háború, és ez mindenben felborította a rendszert. Széthullott az egyesületünk, ellenben ekkor egy velebiti kollégámmal született az ötlet, hogy alapítsunk egy szövetkezetet, egy mini szövetkezetet. Ezt termelői és értékesítési szövetkezetnek neveztük, Progres volt a neve. Huszon pár taggal, eredményesen működtünk, volontőr alapon dolgoztunk, görög felvásárlót találtunk hízóbikákra, hízójószágokra. A terményeket is sikerült eladnunk.

Később azonban szinte a teljes feldolgozóipart tönkretették Szerbiában, ez a szövetkezet működésére is rányomta a bélyegét.

- ´92 májusában szankciókat vezettek be Szerbia ellen, itt már megállították a kiviteli lehetőséget, de a behozatali lehetőséget is, tehát gáncsoltak bennünket, egyedül a tejátvétellel tudtunk dolgozni. Először a törökkanizsai tejgyárral kötöttünk megállapodást, jól is fizettek, de azután lejtmenetbe kerültek ők is. Csődbe jutottak, alig sikerült kimenteni a tartozást. Gyorsan reagáltunk, jogi úton, így megelőztük az árverést. Sikerült elhozni munkagépeket, tenyész jószágokat, vetőmagot, nem lett kárunk, sőt valamennyi pénzt is kaptunk. A gépeket, jószágokat eladtuk, s abból fizettük ki az embereket.

A gondok azonban azután sem csökkentek.

- Őrült nagy infláció következett ´93-ban. Őszintén sírva fakadtam, amikor kiértem a szövetkezetembe az SDK-ban felvett két nagy zsák pénzzel, az átvett tej árával, és szinte értéktelen volt a két zsák pénz, nem tudtunk vásárolni rajta semmit. A kisebb termelők, akik 10-20 litert adtak át naponta, egy vaníliás cukrot, egy sütőport esetleg tudtak venni, vagy egy csokit az unokájuknak. Úgy éreztük, ez nem mehet tovább.

A cserekereskedelem időszaka következett. A tejgyár sajttal fizetett az átvett tejért, amit azután ők kukorica-vetőmagra cseréltek. A tejtermelőik végül vetőmagot kaptak az átadott tejmennyiségnek megfelelően. Így élték túl a hatalmas inflációt.

A szövetkezet után ismét szervezkedni kezdtek.

- Puha Gábor ajánlotta, alapítsuk meg az Észak-vajdasági Agráregyesületek Szövetségét, de azt is meg kell jegyeznem, hogy előtte már Agrokanizsa néven alapítottunk civil szervezetet, utána Gazdakör néven, melynek elnöke voltam, és vagyok is a mai napig. Végül tíz kisebb mezőgazdasági civil szervezetből, amelyek Magyarkanizsa községben léteznek, megalapítottuk az Agráruniót, és ennek képviseletében működtünk az Észak-vajdasági Agrár Egyesületek Szövetségében. Puha Gábor beszélt akkor arról, hogy Magyarországon működik falugazdász hálózat, és az mekkora segítség a termelőknek. Kapva kaptunk az alkalmon, és még mindig büszkeséggel tölt el, hogy vajdasági szinten, sőt, mint az utóbbi kutatások szerint kiderült, balkáni szinten elsők voltunk, akik Magyarkanizsán megalapítottuk a Falugazdász irodát. Egyetlenegy hölggyel működtettük, Rózsa Andrea volt az, aki mai napig is dolgozik.

Közben állandóan bonyolódott az agráriumban dolgozó családoknak a helyzete, mert a követelmények a minisztérium részéről állandóan bővültek.

- Itt a falugazdász irodában oldódik meg nagyon sok gondja a földműveseknek a mai napig is. Puha Gábor lebetegedése után Nagy Miklós vette át a vezetést, s lett vajdasági szintű a szervezet. Most 25 falugazdásszal lefedjük szinte egész Vajdaság területét. Van, aki két helyen dolgozik, felváltva kisebb falvakban, kisebb településeken, két nap egyik helyen, kettő nap a másik helyen, és a termelők igényeit maximálisan igyekszünk kielégíteni. Gyönyörűen működünk, köszönve a magyar Agrárminisztériumnak és a Magyar Nemzeti Kamarának. Nagy segítségünkre vannak anyagilag és szakmailag is, előadókat küldenek, hogy fel tudjuk készíteni gazdálkodóinkat, például a majdani EU-s csatlakozás kihívásaira. Munkatársaik minden szakmai továbbképzésen részt vesznek, hogy naprakészek legyenek minden törvény és rendelet tekintetében.

Bár a mezőgazdaságban nagyon nehéz a megélhetés, Erzsébet mégis azt javasolja a fiatal gazdálkodóknak, hogy ne meneküljenek el a falvakból

- Teljes kapacitással működtetjük a Falugazdász irodákat, hogy segítsük a termelőket. Alkalmazni kell az új technológiákat, például a drónokat. A parcellák drónos átvizsgálása után tervezetten lehet például a permetezést is elvégezni, amivel sok pénzt lehet megtakarítani. Én úgy érzem, fent lehet maradni, bár nagyon nagy jövedelmet nem lehet most várni. A fiatal gazdálkodóinknak azt ajánlom, maradjanak meg a gazdaságban, mert ez a vajdasági termőföld aranyat ér, és vétek volna őseink birtokát elhagyni, kárba veszni, és amikor arra lehetőség és pozitívum nyílik, akkor meg kell indulni, mert a földből élünk mindnyájan, és a föld termése biztosítja a betevő falatot minden családnak.